Ember Judit: FagyöngyökAz Ember-lépték többszempontú, alapos portré. A művész arca, ahogy Eörsi István írja egy helyütt „csupa figyelem, csupa részvét, érdeklődés, tartózkodás”, sok és sokféle szemlélő benyomásai alapján rajzolódik ki előttünk. Az Ember-portré kritikusok, barátok, kollégák, tanítók és tanítványok, sőt egy gyakorló pszichoterapeuta tapasztalatain, a rendezővel készült interjúkon keresztül egyre újabb színekkel gazdagodik. Losonczi Ágnes bevezetője az Ember Judit-jelenséget, a művészt, a dokumentaristát járja körül nem feledkezve meg az alkotó munkamódszereiről, eszközeiről, témáiról, szerepeiről, hátteréről, „látható és láthatatlan voltáról, azaz az elismertség és a titkosság mérlegelhető egységéről. A bőséges bevezető közelkép és figyelemfelkeltés, mindazoknak, akiket eddig elkerült a találkozás, de még nem szalasztották el, egyben pedig védőbeszéd a műfaj létjogosultsága mellett. Amíg Herskó szerint a dokumentumfilmek aktualitása az idővel, a belevetettséggel és a környezettel összefüggésben megkopik, addig Losonczi amellett áll ki, hogy a nem fikciós műfaj pedagógiai szerepével túlmutat ezen, s beleágyazódik a történelem szövetébe. Maga a művész pedig állítja: „A mát nem lehet tegnapi eszközökkel bemutatni”.

 „Az örökké betiltott, de a pártközpont által tanulmányozott filmrendező” szociálpszichológiai, pedagógiai, pszichopedagógiai tanulmányokkal a háta mögött került a főiskolai reformosztályba, ahol diplomásokat képeztek tovább népszerű-tudományos filmesekké. Herskó János, a mester a Hagyd beszélni a Kutruczot! láttán egyenesen odáig jut, hogy tanítványa, „a legtitkosabb magyar filmrendező”, évtizedekkel a dánok előtt feltalálta a Dogmát. Később, a Pörös Gézával folytatott beszélgetés során a tanítvány reflektál: „Nem kis Herskókat nevelt, tanítványaiban az egyéni arcot, a saját személyiséget segített kibontakoztatni.” (207.o.) A „Herskó-féle metódus” lényege az anyaggyűjtés, a téma sokoldalú elemzése, mely érvényteleníti a sematikus prekoncepciókat. Tanítványában „emberére” akadt, a módszer bevált.

A könyv külön fejezetet szentel magának az Embernek. Merthogy a „regény hőse” is megnyilatkozik itt-ott, elmesélve, megindokolva, továbbadva mindazt, amit ez a gazdag életmű kínál. „Mindenkinek több kész regény az élete, ha abból nekem egyet vagy kettőt kölcsönadnak, azért hálás vagyok.” - mondja a rendező az anyaggyűjtésről. „Hogy miért választok olyan embereket mindig a filmjeim hőséül, akikkel valami történelem történt? Mert a kelet-európai régióban mindig történik valami történelem, és az emberek a kis privát életüket nem tudják másképp megélni, csak a történelem ellenében vagy szellemében. Azt hiszem, hogy a szerencsésebb nemzeteknél ez nincs így.” (211. o. ) – nyilatkozza a témaválasztásról. Ember Judit szerint a játékfilm és a dokumentumfilm között annyi a különbség, hogy kap-e az ember elég pénzt egy játékfilm forgatásához. „a világ égi másának a megmutatása (Arany János is megírta már) a játékfilmesek lehetősége, a dokumentumfilm a valóság pokolbéli másának bemutatására vállalkozzék.” (272.o) „A dokumentumfilm nemcsak a valóságot, de magát a rendezőt is dokumentálja.” Íme az Ember.