Sophia, a negyvenéves filozófiaprofesszor már tíz éve megbízható párkapcsolatban él Xavierrel, akivel hasonlóan látják a világot. Mindennapjaik kiállításmegnyitókról, felolvasóestekről és véget nem érő baráti vacsorákról szólnak. Amikor új nyaralójuk felújításával megbízzák a vonzó ezermester Sylvaint, a nő világa felfordul, és szenvedélyes kapcsolatban találja magát a szexuálisan ellenállhatatlan férfival.
Monia Chokri A szerelem természete című alkotása a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Un Certain Regard versenyszekciójában debütált és hamarosan a magyar mozikba is megérkezik. A filmet Lichter Péter és Kovács Gellért beszélgetése vezeti fel.
Lichter Péternek pedig épp most jelent meg a legújabb könyve, amelynek a címe 52 érzéki film (itt adtunk hírt róla). De érzéki filmnek tartja-e ezt a francia alkotást? „Ahogy a könyvemben használom, az érzékiségnek két aspektusa van, az egyik maga a téma, a másik a filmnyelv, az, hogy hogyan tud a stílussal, képekkel, hangokkal érzéki hatást teremteni.” Szerinte A szerelem természete mindkét kitételnek megfelel, még a fényképezésében is tetten érhető. „A textúrája is nagyon érzéki abból a szempontból, hogy a színek nagyon melegek, szinte leesnek a vászonról, van egy nagyon dús hatása a képeknek.”
Kovács Gellért szerint a francia kanadai film formanyelvében nagyon hasonlít a francia romantikus filmekre, de már átlépi azt a határt, hogy érzékinek tekinthető. Hol húzódik a határvonal a sima romantikus és az érzéki film között? Lichter az ábrázolásmódban véli ezt felfedezni, úgy tartja, hogy sok olyan érzéki film létezik, amit az ember nem mondana sem romantikusnak, sem erotikusnak. Példaként a McCabe és Mrs. Miller című westernt és a gótikus horrorokat említi. „Az érzéki nem egy egzakt filmelméleti fogalom, egy benyomást, nézői élményt ír le. Elég tágan használható.”
Lichter Péter szerint A szerelem természete határmezsgyén mozog ábrázolásával és stílusával. Nem annyira érzéki, mint egy Xavier Dolan- vagy Terrence Malick-féle alkotás, de formanyelvében nem is annyira sematikus, mint például egy 90-es romantikus vígjáték, amilyen mondjuk A szerelem hálójában. „Mintha a kettő között lenne.” A szerelem természete tematikusan is a szerzői film és a hagyományos, tömegfilmes szféra között mozog: „Egy értelmiségi nő és egy munkásosztálybeli férfi szerelmét bontja ki. Néha egészen mélyen, intelligensen belemegy, hogy milyen konfliktust hozhat fel egy ilyen kapcsolat, de leegyszerűsíti, elmegy a banálisabb humor és az előre csomagolt, sematikus poénok felé, ami az ilyen fajta, az osztálykülönbségeket kiemelő vígjátékoknál szokás.”
Kovács Gellért tovább fűzi korábbi kérdését: hol ér véget az érzékiség és hol kezdődik a pornográfia egy filmben? „A pornográfia ott kezdődik, ahol pusztán a vágykielégítés a célja a filmnek, ezen túl nem akar semmi mást mutatni. A karakterek, a történet, a filmnyelv harmadlagossá vált a direkt aktus bemutatásához képest.” Persze full frontális szexuális aktus látható olyan művészfilmekben is, mint Gaspar Noé rendezései, de amíg a „pornófilmben a film csak egy hordozóeszköz, addig a szexualitást ábrázoló művészfilmekben a szex az eszköze annak, hogy valamiről beszéljenek.”
Miért női fókuszú A szerelem természete, és ennek van-e kihatása a filmnyelvre? Hogyan erősíti az euforikus ábrázolásmód az érzékiséget? Mi alapján választotta ki Lichter Péter az 52 filmet, amelyek helyet kaptak új kötetében? Mi volt az első érzéki film, amit gyerekkorában látott? A Nagylátószög adásából ez is mind kiderül.
A szerelem természete szeptember 28-án kerül a hazai mozikba.
A Nagylátószög sorozat korábbi beszélgetései elérhetőek a Mozinet YouTube-csatornáján.
A cikk a Mozinettel együttműködésben született.
