István bácsi egyedül él az egykori iskolában. A szomszédos gyermekotthon egyik lakója szinte egy családtag szeretetével veszi körül. Egymásra utaltságuk az idő múlásával egyre erősebbé válik.
A visszaemlékezéseken túl vallomások, belső monológok adnak lehetőséget egyfajta mélyebb jelentés kifejezésére, személyiségének megformálására, egy az élettő búcsúzó ember belső világának feltárására. Az öt körülvevő táj és a bélháromkúti templom szépsége, különös hangulati és gondolati asszociációkra ad alkalmat – szereplőknek, alkotóknak, nézőknek egyaránt.
