A főként éttermekben játszódó történet helyszíneit a rendező személyes ékesszóló meggyőzőképessége segítségével sikerült megszereznie, amit Bacsó ezúton is köszön. A kérdésre, hogy a stáb a kulináris élvezetek szentélyeiben forgatott film munkálatai során hány kilót szedett fel, a válasz „meglepő” módon ez volt: "Nagyon jó ételeket adtak, de nem volt idő enni, mert olyan feszített forgatási rend szerint dolgoztunk, hogy nem szedtünk fel semmit."
Bacsó Péter filmjeitől megszokhattuk, hogy egy könnyed mozi, ugyanakkor társadalomkritika is. "Ebben a moziban semmit nem kell komolyan venni, de mindent halálosan komolyan kell venni. Úgyhogy ez a furcsa kettősség jellemzi a filmet" - fűzte hozzá a rendező.
A karaktereket kapcsán Bacsó kiemelte, hogy mindegyik figura egy kicsit ő maga, ő Olivér (Alföldi Róbert), a magányos, gátlásos pasas és ő a másik Sancho Panza-jellegű szereplő is (Rudolf Péter), hiszen az ember mindegyik figurába saját magát próbálja meg beleolvasztani.
Sándor Pál producer elmondta, hogy manapság egy film létrehozása nem egyszerű dolog, de ezen belül nem adódtak nagyobb problémák. Jó volt a forgatókönyv, a stáb, és a rendező gondolkodásmódja is pozitívan segítette elő a munkát. Szinte teljes összhangban tudtak együtt dolgozni, meghallgatták a másikat, és a megoldásokat együtt hozták meg. Sándort nagy örömmel töltötte el, hogy egy olyan kollegájának segíthetett, akit különösen szeret és tisztel.
Az operatőr Andor Tamás is nagyon készült erre a filmre, mert volt egy álma, hogy a Bacsó Péter által megírt álmokat hétköznapi módon, nem digitális trükkel jelenítse meg, ezért az álomfelvételeken nagyon sokat dolgoztak. Leginkább a záró jeleneten, ami különleges hangsúlyt kap. "Ez a happy end talán arról szól, hogy életünk happy end-jei csak álmunkban valósulnak meg, és a barátaink csak álmunkban mosnak tisztára minket." - fejtette ki Andor.
