 |
- A stáb főiskolásokból, barátokból és empatikus szakemberekből állt, akik nélkül nehéz lett volna a Főiskola által biztosított igen szerény költségvetésből megvalósítani a filmet.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
- Kovács Tibort, a film operatőrét még főiskolás koromból ismerem. Amikor még én is az SzFE-re jártam sokat segített, külsősként, mivel akkor még nem vették fel, vizsgafilmjeink forgatásakor. Azóta én végeztem, őt pedig felvették. Tavalyelőtt év végén megkeresett, hogy kéne forgatniuk egy vizsgafilmet, de ő úgy szeretné megcsinálni, hogy ne simán egy operatőri vizsgafilm legyen, szép képek egymás után, bizonyítandó tud világítani, plánozni a tanonc, hanem egy olyan anyag, céljától függetlenül, szimplán filmként is megállja a helyét. Lenne-e kedvem megrendezni. Hozott egy ötletet is. Tibor járt Bíró Yvette egy kurzusára, ahol újságcikkek alapján írtak rövid film sztorikat. A cikk, amit Tibor kapott, egy norvég férfi esetéről tudósított. A férfi elhatározta, hogy bankot rabol, de annyira berúgott a bátorító kortyoktól, hogy csak másnap, mikor magához tért és megtalálta az ágyánál a bankókötegeket jött rá, mit csinált előző nap. Ezt a sztorit aztán megcsűrtük, csavartuk, megfejeltük egy szerelmi szállal, és beleszuszakoltuk két és fél percbe. Az izgatott, hogy egy viszonylag bonyolult történetet hogyan lehet két és fél percben elmondani, a vágások, flashbackek segítségével. Minél tömörebbre akartam sűríteni a matériát, aztán figyeltem ki érti mi is történik a képeken.
