2005. 01. 20. filmhu
A nyugati világban a bálnavadászatot elítélik az emberek, visszatetszést kelt, amikor a ceteket ipari méretekben tizedelő modern hajók a bálnavadászati egyezmények felrúgásával ejtik el a zsákmányukat. A bálnavadászatnak van azonban egy másik, morálisan sokkal nehezebben megítélhető válfaja Indonéziában.
Bálitól 800 kilométerre keletre, egy Lamalera nevű faluban az emberek évszázadok óta a bálnavadászatból élnek. Naponta kihajóznak, hogy szerencsét próbáljanak, és ha sikerül közel kerülniük egy ámbrás cethez, a szigonyos a zsákmány méretéhez képest apró lélekvesztőről veti magát annak hátára, kezében a halálos fegyverrel.
A lamalerai bálnavadászok is véres munkát végeznek, tettüket azonban nem a haszonszerzés motiválja. Azért ölik meg a bálnákat, mert nem tehetnek mást: földjeik nem alkalmasak a növénytermesztésre, az ősök által teremtett hagyomány pedig kötelezi őket.
A bálnavadászok száma az utóbbi évékben megfogyatkozott, kevesebb hajó fut ki, és szigonyosból sincs már annyi, mint régen. Lehet, hogy egyszer ez a hagyomány is el fog tűnni, és Földünk megint szegényebb lesz egy kultúrával. 2003-ban egy magyar forgatócsoport elutazott Lamalerába, hogy megörökítse azt, amit később talán már nem lehet.
