Amikor ott álltak a színpadon, még nem voltak igazi sztárok, de az amerikai közönség már nem csak az addigra több mint 100 millió dollárt kaszáló Good Will Huntingból ismerte őket, mert ’97 végén bemutatták Francis Ford Coppola Az esőcsinálóját az első főszerepét alakító Damonnal, Affleck pedig a ’97-es Sundance-en debütáló Chasing Amynek és rendezőjének, Kevin Smith-nek köszönhette a színészi kiugrását. Ám amikor évekkel korábban elkezdtek házalni közösen írt forgatókönyvükkel, akkor Smith-en kívül még nem sokan tudták, ki ez a két bostoni srác, és egyáltalán nem volt könnyű menet eljutniuk addig, hogy elkészülhetett a film.
Matt Damon és Ben Affleck az Oscar-díjátadón 1998-ban
Utólag persze könnyű értetlenkedni azon, hogy miért nem kapkodott minden filmstúdió a két nyilvánvalóan sztárnak született fickó és remek filmtervük után, de mint William Goldman forgatókönyvírótól (aki később még szóba kerül) megtanultuk, Hollywoodban „senki nem tud semmit”. Kivéve ugyebár Harvey Weinsteint, aki függetlenül attól, hogy mekkora féreg, vitathatatlanul éles szemmel látta meg a potenciált olyan tehetségekben, mint Quentin Tarantino vagy Steven Soderbergh – és Damonék forgatókönyvében is. De a Good Will Hunting sztorija jóval előbb indult.
Összezárva Robin Williamsszel
A film kulcsjelenete, amivel végérvényesen megveszi a nézőt, Will, a problémás suhanc, egyszersmind matekzseni és Sean, az özvegy, gyászába belemerevedett terapeuta első találkozása. A legutóbbi verekedős balhéja miatt terápiára kötelezett, szuperintelligens fiú elkezdi kóstolgatni legújabb áldozatát, de Sean nem futamodik meg olyan könnyen, mint a korábbi terapeutajelöltek. Még azután sem, hogy Will rátapint az érzékeny pontjára, Sean kifordul magából, és rátámad páciensére. Megengedhetetlen határátlépés ez, de talán a pszichológus ösztönösen ráérez, hogy a fizikai erőszak az egyetlen nyelv, amelyen az érzelmeit elfojtó, maró gúny mögé rejtőző Will-lel az intellektualizálás falát áttörve kapcsolatba lehet kerülni. Mindkettőjükkel valami olyan történik itt, ami korábban soha.
Hiába büszkélkedhet a Good Will Hunting számos egyéb erénnyel, ha nem jönne létre a Willt alakító Matt Damon és a Seant játszó Robin Williams közti, fantasztikus kémia, fabatkát sem érne. Okosan épülnek fel a dialógusaik, hiteles a terapeuta-páciens dinamika fejlődése, de kettejük közös jelenlétének ereje teszi felejthetetlenné a filmet. Onnantól él igazán, hogy ők kettesben maradnak egy szobában.
Matt Damon és Robin Williams a Good Will Huntingban
Nem teljesen meglepő, hogy épp Will és Sean találkozása az egyetlen jelenet, ami bekerült a filmbe a forgatókönyv legelső változatából, amit Damon még harvardi diákévei alatt írt. Aztán szerepet kapott a Geronimo – Az amerikai legenda című filmben, otthagyta az egyetemet, és Los Angelesbe ment gyerekkori barátja, Ben Affleck után, aki akkor már ott próbálkozott színészi karrierje beindításával. Együtt folytatták a sztori írását, amiben eleinte még az volt a fő szál, hogy különleges képességei miatt az amerikai kormány be akarja szervezni Willt kémnek – ennek csak abban a vicces jelenetben maradt nyoma, amiben Will szellemes szóáradattal alázza a Nemzetbiztonsági Ügynökség munkatársait egy állásinterjún.
Így keresték meg az első hatszázezer dollárjukat
A forgatókönyv már kiforratlan alakjában is elég jó volt ahhoz, hogy a Castle Rock stúdió 600.000 dollárért megvegye tőlük, viszont utána folyamatos átírásokat kértek, és azzal sem voltak kibékülve, hogy az ismeretlen Damon akarta játszani a főszerepet. Abban sem tudtak dűlőre jutni, hogy ki legyen a rendező. Affleck meséli: „Amikor felmerült a kérdés, azt mondtuk: ’Majd mi megrendezzük!’ Erre csönd támadt a szobában. Az az udvarias csönd, ami azt jelenti, hogy: ’Be vagytok tépve?’.” Amikor egyértelművé vált, hogy nem fognak megegyezni, a stúdió felajánlotta nekik, hogy kereshetnek egy másik vevőt, aki kivásárolja a Castle Rockot, de ha nem találnak, akkor marad náluk a film, és Affleckék nélkül, a saját elképzeléseik szerint fogják megcsinálni.
Ben Affleck és Matt Damon
Vesszőfutás következett stúdióról stúdióra, ami Kevin Smith-nek köszönhetően ért véget – legalábbis Damon a mai napig azt mondja, miatta készülhetett el a Good Will Hunting. Smith volt az, aki elolvasta a forgatókönyvet – állítása szerint a vécén ülve bömbölt rajta –, majd odaadta Harvey Weinsteinnek. A srácok beleírtak egy kamu jelenetet, amiben Will az egyik terápiás ülésen váratlanul leszopja Seant, hogy ezzel teszteljék, ki az, aki tényleg végigolvassa a könyvet. Weinsteinnek csak néhány kisebb módosítási kérése volt, az egyik, hogy a szopós jelenetet húzzák ki.
A producer megvette a Castle Rocktól a forgatókönyvet, de vele is elkezdődött a huza-vona azon, hogy ki legyen a rendező. Egy ideig úgy volt, hogy Mel Gibson vállalja, aztán Weinstein nagy nehezen belement, hogy Gus Van Sant rendezze a filmet. De csak akkor lelkesedett be igazán a projektre, amikor Damon megkapta Az esőcsináló főszerepét, és a jó szimatú producer megérezte, hogy sztár lesz belőle. (Weinstein jól kalkulált: a 10 millió dollárból készült Good Will Hunting világszerte összesen 225 milliót hozott.) Az utolsó lökést az adta meg, hogy a háromszoros Oscar-jelölt Robin Williams elvállalta a pszichológus szerepét. Ezért a filmért meg is kapta a szobrot.
A női főszereplőn is ment a harc, de végül Affleck, Damon és Van Sant akarata érvényesült Weinsteinével szemben, és a producer szerint nem elég szexi Minnie Driver kapta meg Skylar szerepét. Az intimitási problémákkal küzdő, szegény háttere miatt komplexusos Will és a jómódú családból származó egyetemista lány kapcsolatának alakulása majdnem ugyanolyan erős szál a filmben, mint Willé és Seané. Megkapóan természetes a kettősük, amitől az érzelmes jeleneteik szívmelengetők, aztán szívszaggatók. És adjuk meg a bulvárnak, ami a bulváré: lehet, hogy azért is működnek olyan jól, mert a két színész összejött a forgatás során, és a kölcsönös vonzalmuk sugárzik a vászonról.
Minnie Driver
A Will tehetségét felfedező, útját egyengetni próbáló matematikaprofesszort alakító Stellan Skarsgarddal lett teljes a tökéletes négyes. Mind a négy fő karakter árnyalt és érdekes, de talán a kitűnő Skarsgardé a legizgalmasabb a gyengeségei miatt. Jót akar Willnek, de féltékeny is rá, ahogyan egykori egyetemi társával, Seannal szemben is ambivalens, néha ellenséges érzéseket táplál, és fény derül a hiúságára is több apró jelzésből, nem utolsósorban, amikor diáklányokkal flörtöl – mai szemmel különösen kínosan.
Túl leszakadtak voltak a magyar kosztümök
Afflecknek és Damonnak a fölösleges szálak kiirtásával és Will személyes útjának előtérbe helyezésével sikerült olyan filmet írniuk, ahol a torokszorító intim pillanatok és a szellemes, szórakoztató dialógok kiváló egyensúlyba kerültek. Ehhez jön még a remek bostoni miliőfestés, és a Willt szorongató belső démonok mellett a külső, osztálykülönbségekből származó feszültségek találó ábrázolása. Will és haverjai „southie”-k, dél-bostoni melósok, legjobb barátja, Chuckie (Affleck) építkezésen dolgozik, ő maga az MIT-n takarít. Egy világ választja el őket az MIT-n és a Harvardon tanuló diákoktól és ott tanító professzoroktól, és Will egyik dilemmája, hogy át tud-e és egyáltalán át akar-e lépni az egyik világból a másikba.
Minnie Driver és Matt Damon
Damon és Affleck nem munkáscsaládban és nem Dél-Bostonban, hanem Bostontól északra, Cambridge-ben nőttek fel, ahol a két egyetem is van, szóval erős túlzás lenne a Good Will Huntingot önéletrajzinak nevezni, de érezhetően ismerik, értik a közeget, autentikusnak érződő világot tudnak teremteni. (A film belsőit amúgy többségében Torontóban vették fel, de a fontos külső helyszínek bostoniak.) Affleck későbbi rendezéseiben, a Hideg nyomonban és a Tolvajok városában is Bostonra támaszkodott, azokban a filmekben szinte főszerepet játszik a város. Itt muszáj megemlíteni, hogy Ben öccse, a 2007-es Hideg nyomonban már érett színészként megjelenő Casey Affleck a Good Will Huntingban is szerepel mint Will három suttyó barátjának egyike, de finoman szólva itt még nem igazán látni rajta, hogy később hova fejlődik majd.
A Good Will Hunting világához, szerényen háttérbe húzódva, a betétdalok és a kosztümök adják hozzá azt az utolsó kis pluszt, amitől lélegezni kezd és valóságosan részletgazdaggá válik. Nem lenne ugyanaz a film atmoszférája a Van Sant által bevont Elliott Smith melankolikus betétdalai nélkül. A végefőcím alatt szóló gyönyörű balladát, a Miss Miseryt Smith kifejezetten ehhez írta, és meg is kapta érte a film kilenc Oscar-jelölésének egyikét (egyébként a zeneszerzőt, Danny Elfmant is jelölték), de ez a Titanic éve volt, és persze a borzalmas My Heart Will Go On nyert.
A kosztümökkel elérkeztünk a film magyar vonatkozásához: a Szabadság, szerelmet leszámítva kizárólag Amerikában dolgozó Pásztor Beatrix Aruna tervezte a jelmezeket, aki a ’89-es Drugstore Cowboytól kezdve a ’98-as Psychóig Van Sant összes filmjének kosztümtervezője volt. De úgy tűnik, Pásztor és a színészek közt nem igazán alakult ki az összhang.
Chris Moore producer meséli: „A ruhák, amiket az első napra választott a négy srácnak, annyira kiakasztottak minket, hogy kicsit összeomlottunk. Munkásosztálybelieket játszottak, de majdnem hajléktalannak öltöztette őket. Casey és Ben próbálták meggyőzni, hogy a srácok szegények ugyan, de azzal villognak, hogy márkás cuccokat vesznek. ... Felhívtam a Reebokot, hogy szükségünk van melegítőalsókra. Ez hajnali ötkor történt, mert napfelkeltekor akartunk forgatni. A Reeboktól felkelt egy hölgy, és hozott nekünk egy csomó cuccot.” Akárkinek is köszönhetjük Ben és Casey susogós melegítőfelsőit, a Skarsgard nyakában funkciótlanul lógó, elmaradhatatlan sálat és Williams 90-es évek magyar értelmiségét idéző kötött kardigánjait, mindez egy koherens, belakott világban létezik együtt.
Balról jobbra: Casey Affleck, Minnie Driver, Ben Affleck, Matt Damon és Cole Hauser
Még néhány érdekesség a filmmel kapcsolatban:
- Minnie Driver figurája, Skylar Damon egyetemi barátnőjén, Skylar Satensteinen alapul, aki később a Metallica dobosának, Lars Ulrichnak lett a felesége.
- Robin Williams sokat improvizált a forgatáson. A helyszínen rögtönözte a film utolsó, és egyik legjobb mondatát is. („Son of a bitch, he stole my line.” – „A szemét! Lenyúlta a poénomat.”)
- Állítólag egy rivális Oscar-jelölt jóvoltából röppent fel a pletyka, hogy a forgatókönyvet valójában nem is Affleck és Damon, hanem a kétszeres Oscar-díjas William Goldman írta. Ez a híresztelés annyira makacsul tartotta magát, hogy végül Goldman szükségesnek érezte cáfolni.
- Harmony Korine (aki akkor még csak a Kölyköket írta és a Gummót rendezte) cameózik a filmben: ő az a rab, aki felkínálja magát Willnek a börtönfolyosón, ahol Will telefonál Skylarnek a letartóztatása után. A stáblistán börtönszakértőként van feltüntetve.
- A Sean irodájában látható csónakos festményt, amibe Will beleköt az első találkozásukkor, Van Sant festette, és aztán Williamsnek ajándékozta.
- A film címét Damonék egyik régi barátja adta – a saját, teljesen másról szóló filmjének. Affleck és Damon elkérték tőle a címet azzal az ígérettel, hogy ha sikerül eladniuk a forgatókönyvet, fizetnek érte 10.000 dollárt. Ezt be is tartották, sőt, a barát statisztál is a filmben Skarsgard egyik diákjaként.
A Good Will Hunting elérhető a Netflixen.
