Ellenvélemény képviselete nélkül bemutatott történetek, eltorzított tények és a mindezeket folyamatosan "megúszó" riporterek: ez lázította fel az írót, hogy tisztába tegye a média gátlástalan ügyködéseit.

Stílusa amerikai, néhol ügyesen a hatásvadászat peremén lépked, de szemlélete és szuggesztíven illusztratív példái mindenképpen magával ragadóak és igazak. Goldberg ugyanis 28 éven át tudósított a CBS esti híradójának. A rendszer ellen fordulásának történetének mesélése közben képet alkothatunk a televíziózás láthatatlan területérõl, az ott dolgozók valódi motivációiról.
(lásd a CBC News elnökének a szerzõhöz intézett szavai: " 'Nézd, Bernie - mondta - persze, hogy van liberális elfogultság a hírekben. Minden tévécsatorna balfelé húz.' Olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha azt akarná ezzel kifejezni: 'Nnne hülyéskedj, mindannyian tudjuk ezt - az egész átkozott világ tudja ezt.' "
Bernard Goldberg
A csatornák tehát a legkülönbözõbb trükkökkel manipulálják a valósságot, ágyazzák bele saját véleményüket különbözõ módon a tényekbe. Rengeteg első kézből származó történetet szolgáltat Goldberg arról is, milyen veszélyes lehet a tárgyára irányuló jóindulat a média részéről. (Ez történt akkor, amikor a hajléktalanok számát illetően időről időre próbálták egymást felülmúlni az egyes csatornák: a kezdeti hárommillió hajláktalanból rövidesen tizenkilencmillió lett a híek szerint.)A manipuláció sokszor nagyon nehezen válik el magától a mozgóképi alkotástól - például a feketék látványos mellőzése a hírműsorokban -, Goldberg akkor a legmeggyõzõbb, amikor ezeket az eszközöket a saját hitelt érdemlõ, objektív módszereivel ötletszerûen helyettesíti.

Az elfogulatlan tényszerûséghez való ragaszkodása olykor más, a média által fontosnak tartott, de már az elfogultság kategóriájába tartozó módszereket is helytelenít - jó példa erre az AIDS-rõl szóló tudósítások elemzése:

"Más szempontból nézve, mibe kerül a médiának az, hogy nagyvonalú llegyen, az, hogy feladja az egészséges újsságírói gyanakvást, ha egyszer az emberek igazán szüksségben vannak? Ha terjesztjük az AIDS-tõl való félelmet - felvállava a meleg aktivisták munkáját -, nemde mi, újsságírók vesszük rá a kormányzatot arra, hogy figyeljen? Annyi jó célt lehet elérrni az egüttérzés segítségével. Egyetlen dolgot veszíthetünk csupán: a szavahihetõsségünket."

Egyetlen mozzanatot emel ki a szerző pozitívumként, A szálak a terrorizmushoz vezetnek című fejezetben. A szeptembei tragédia kapcsán elismeri, hogy a hírműsorok tudósításai korrektek voltak, de pesszimizmusa ekkor sem lankad: "A változatosság kedvéért" - írja lemondóan. Igazát mi sem bizonyítja jobban, mint azok az adatok, melyeket Goldberg is elővesz: a hetvenes-nyolcvanas évek óta megállás nélkül csökken az esti tévéhíradók nézettségi indexe.