Beszélgetés a 4-ről Ilja Krzsanovszkijjal

Az 1975-ös születésű Ilja Krzsanovszkij első egészestés filmje, a 4 éppen négy évig készült. Napjaink Moszkvájában kezdődik a film, ahol egy éjszakai bárban három figura, egy zongorahangoló, egy kormánykörökben járatos újgazdag vállalkozó és egy prostigyanús nő találkozik. A beszélgetés a klónozás felé terelődik, majd a nő útját követve vidéki szülőhelyén felsejlenek a létezés/teremtés groteszk titkai.

Cseppet sem könnyű darab, sokakat elriasztott. A 4 kezdése, ahogy a fesztivál ismertetőjében olvasható, valóban ütős, és számos rendkívül erős, helyenként naturalista motívum keveredik benne. Igaz, Krzsanovszkij szerint a mai orosz valóság még ennél is durvább és keményebb. Így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a film egyáltalán nem felelt meg az orosz országimázs-építés szempontjainak. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a finanszírozó kulturális hivatal csak cenzúrázva engedte volna a többek közt Rotterdamban is díjat nyert 4 oroszországi vetítését.

filmhu: A filmből az derült ki számomra, hogy a világ nem osztható fel feketére és fehérre, a sorsok egymásba kapcsolódnak, vagy éppen elmennek egymás mellett, a dolgok megtörténnek, logikát nem érdemes keresni bennük.

Ilja Krzsahanovszkij: Igen, így gondolom, ezek általános, globális jelenségek, de mivel Oroszországban nőttem fel ezért a helyi jellegzetességek ott vannak a filmben. Ha logikával igyekszik valaki megérteni a filmet, akkor az nem sikerülhet, mert nem akartam, hogy logikával megmagyarázható legyen. Ha képes volt az érzéseket átadni, akkor elérte a célját.

Felsejlenek a létezés groteszk titkai

I.K.: Attól függ, ki nézi a filmet, és miként értelmezi. Elképzelhető, hogy valakiből erős érzelmeket vált ki, másvalakiben pedig semmi sem moccan meg belül. Ez a film nem a szórakoztatást szolgálja, nem komfortérzetünket szeretné erősíteni. Épp ellenkezőleg. Ez egy kemény, agresszív film, erőnek erejével akar érzelmeket kiváltani.

Én nem tekintem hülyének a nézőket, nem hiszem, hogy csak egyszerű szórakoztató filmekre vágynak, amelyektől semmit sem kapnak, üresek maradnak utánuk. Ez egy olyan film, amit, ha végignézel, akkor jó darabig fog benned dolgozni, függetlenül attól, hogy szeretted-e vagy sem. Sokáig gondolkodsz rajta, és még változhat a véleményed az elsőként benyomáshoz képest.

filmhu: Mennyire voltak konkrét, kidolgozott elképzeléseid a négyéves forgatásra?

I.K.: Nem terveztem meg előre minden részletet, de voltak alapvető szempontjaim. Arra törekedtem, hogy a film eleje úgy hasson, mintha valakit jó alaposan fejbe vágnának, utána következzen az ernyedtség állapota. Végül pedig olyan fázishoz érkezzünk, amikor valaminek nagyon a hatása alá kerülsz, mint amikor megrugdosnak vagy megerőszakolnak. Amit ehhez a három alapvető benyomáshoz kapcsolni lehetett, az mind bekerült a filmbe.

filmhu: A forgatás évei alatt mennyire változtak az eredeti elképzeléseid?

I.K.: Minden másodpercben változom, mást gondolok, de a filmmel kapcsolatban határozott elképzeléseim voltak. Például, ha megnézed elején a bár-jelenetet a kutyás résszel, az három éve készült el, és nem nyúltam hozzá, mert késznek éreztem. Abban is biztos voltam, hogy a vidéki jeleneteket egy dokumentumfilmesnek kell elkészítenie. Összefoglalva, a filmnek saját élete van, amit hagyni kell megtörténni, és innen nézve nincs jelentősége annak, hogy hány évig készült. Sietek, de nem akarom elsietni a filmkészítést.

filmhu: A 4-ben látható dolgokon kívül ilyen más kérdések izgatnak még?

I.K.: Természetesen már más filmben is gondolkodom, most egy olyan alkotás körvonalazódik bennem, amelynek a témája, hogy egy ember miként képes együtt élni a benne rejlő különböző „én”-ekkel, milyen ellentétek feszülnek egymásnak egy emberen belül. Egyik pillanatban úgy viselkedünk, akár egy isten, a másikban pedig alávalóan cselekszünk. Általában azokkal a dolgokkal akarok foglalkozni, amelyek problémaként engem is nyomasztanak, érdekelnek, ezeket akarom felszínre hozni.

Amit a dokus szeme elkapott

I.K.: Az összes dialógus az eredeti könyvből való, és mindent átbeszéltünk a filmmel kapcsolatban, de ő maga nem szólt bele a forgatásba, azon csak egyszer volt ott. Éppen a bár-jelenet készült, amikor Viktor Pelevin egy hölgy ismerősével arrafelé autózott, látták a filmes felszerelést, a kamerát, a lámpákat, és Pelevin, aki addig még nem látott forgatást „belülről”, szerette volna azt megnézni. Bejöttek, és Pelevin Szorokin mellé ült egy asztalhoz. Ők nem ismerték egymást személyesen, ekkor találkoztak először, majd másfél órán át szótlanul figyelték a forgatást. Később oldódott ez a feszültség közöttük.

filmhu: Mindkét író hozza magával a „keleti örökséget” és otthonosan mozognak a nyugati pop-hightech kultúrában is, ráadásul rendkívül vizuálisak az írásaik, lesz-e további együttműködés valamelyikükkel?

I.K.: Alkotás során az elsődleges szempont, hogy a gondolkodásunk hasonló legyen, Szorokinnal egy húron pendülök, és rajta keresztül sok más íróval ismerkedtem meg, Pelevinnel csak egyszer találkoztam. Szorokin abból a szempontból is ideális alkotótárs, hogy nem szól bele a konkrét képi megvalósításba.

filmhu: Az utóbbi években az orosz filmipar nagyon megerősödött. Bizonyos alkotásokra, például az orosz Mátrixként is emlegetett Őrség-trilógia első darabjára, az Éjszakai őrség-re még Hollywoodban is felfigyeltek. Rendeznél hasonló, spirituális elemmel megtöltött akciófilmet, ha lenne rá lehetőséged?

I.K.: Ilyesmire nem fanyalodnék, ez olyan volna, mintha egy olyan nővel lennék az ágyban, aki nem tetszik nekem. Szükség van persze a kasszasikerekre, mert vonzzák a nézőket, ami bevételt jelent, és erősíti a filmipart. Ugyanakkor az ilyen mozik gyorsan emészthetők, a gyorséttermek hamburgereihez hasonló minőségűek. Aki pedig folyton a McDonald’s-ban eszik, az nem tudja értékelni a francia konyhát.

filmhu: Közvetve te is élvezed ezeknek a filmeknek az eredményeit! Láttad az Éjszakai őrség-et? Tetszett?

I.K.: Nem tudom minősíteni, inkább azt mondanám, távol áll az ízlésemtől. Képzeld el azt, hogy úri szabó vagy, egyedi estélyi ruhákat készítesz, és látsz egy sportruhát. A kettőt nem lehet összehasonlítani. Mint sportruha, lehet, hogy az utóbbi tökéletes, de engem nem érdekel – és ez az én hibám -, mert nem sportolok.