„Éjjel azt álmodom, hogy égő vonatban utazom, lassan meggyullad a jobb kezem, de nem mozdulok. Valaki majd csak észreveszi és eloltja.” Bíró László kisregényében senki sem „veszi észre” Guli Laci égő kezét. Guli élő ön-oltó. Bíró – (túl)teljesítve a Jaffa Kiadó kérését – megírt egy majdnem kifogástalan könyvet: egyfelől pontosan követi a film lineáris történetét, másfelől megtartja annak titokzatosságát, mindemellett unikális „információkkal” szolgál ( „Lestyán felesége meghalt két éve, beakadt a lába a sífelvonóba, száz méteren át vonszolta.” – Gy.k.: Lestyán (Csuja Imre) az aligai szállodaigazgató. )
Bíró munkája zavarba ejtő: merthogy valójában Guli Laci a Szerző – még akkor is, ha nem tudom őt elképzelni, amint akár egy negyed fejezetet is papírra vet (kivált: PC-be üt) a huszonhétből. Bíró László Guli köpönyegéből bújt ki – előtte azonban megteremtette őt, majd azonosult vele. (B)író bátor és vakmerő: vállalja, hogy új (akár más) arcot, hangot ad annak, aki már létezik – a gyöngyvásznon. Török és Nagy Zsolt Guli Lacija számomra csendesebb, érzékenyebb, sőt, megkockáztatom: kifinomultabb, mint az a (szeptemberben huszonhat éves) fiú-fiatalember, akit Szerző életre hívott. Mégis: ha rendező volnék, vagy a közszolgálati rádió irodalmi szerkesztőségében gyújtanék fáklyát a magaskultúráért, gondolkodás nélkül hívnám Nagy Zsoltot: mondja föl ezt a szöveget, rádiójátéknak.
A regény (ahogyan a film) meglehetős életismeretről tanúskodik: a dolgok homályban vannak - vagy homályban maradnak. Bíró sem tűz jelvényt a képviselőre; nem „tisztázza”, Guli cigány származású-e; nem „mondatja” ki: Andi Vinya szeretője; és sosem derül ki, Timi valóban ott vonyított-e Milán alatt a „Gagában”. Csupán egy valami bizonyos: ez Guli életének „legszarabb” nyara.
Guli Laci néhány – karcagi, aligai, pesti, aligai, karcagi - hónapja mégis „fejlődéstörténet” – noha ő maga kétségtelenül anti-hős, miként Petya a Moszkva térből. A tétova, tengődő, pótcselekvő, még csak nem is szemlélődő fickó önsajnálat nélkül mondja ki, mielőtt útnak indulna a Balatonra: „nekem minden mindegy, nekik még nem”. A „nekik”: Virág (Gyula) sosem ragyogó pornó-csillag és Nyéki (Peti) valamikor tán családapa. Szánalmas próbálkozásaikat Guli végignézi – és lelép. Elkezd figyelni, nézni - majd látni: hogy apad a tó. Körülötte legfeljebb kukkolásra „futja”. Mert a Szezon: magány-történet.
Hogy miért mégis a „majdnem hogy kifogástalan” közbeszúrás a könyv előtt: néhol úgy tűnt, Bíró kissé túlzásba viszi a „nyegleséget”, amit nevezhetnék „szlengnek” is - a közérhetőség kedvéért. Tud, ismer – és persze kitalált – egy nyelvet, amelyet kitűnően beszél anélkül is, hogy erre külön föl kellene hívnia az Olvasó figyelmét. „Nem szeretem a pofáját, fölény van benne”. Gyönyörű. Majd: „.Velem egymagas, sovány csávó, rúgom, fekszik. Nem marad sokáig, csak beugrott, kik az újak, már megy is a szállóba. Imi nem fogja be hétvégére, lehet, együtt köcsögölnek, szarom le.” Az utolsó mondatot már soknak érzem. A beszélt nyelv „faragatlansága”, keresetlensége, könnyedsége betűkbe fojtva egy ponton túl veszít a hatásosságából, és kimódoltnak, „csináltnak” tűnik. Aztán egy olyan hasonlat után, mint: „ …úgy húz el, mint amikor Csubakka rámordul egy birodalmi minirobotra” abba is hagyom a sopánkodást.
Köztudott mégis: Bíró László (túl a becsülendő karcagi és aligai „terepszemlézésen”) „hozott” anyagból – azaz Török és Podmaniczky Szilárd forgatókönyvéből, no és a filmből – dolgozott. Jó volna hinni, hogy néhány hónap múlva Török xeroxozott Szezonok után indít hajtóvadászatot az országban, mégis azt gyanítom, le kell mondanunk az Aktív különkiadásról - exkluzíve.
A Szezon az utóbbi időszak legelegánsabban piárolt nagyjátékfilmje. Van előtörténete (az Alig című kiváló doku), megírattak és megírtak egy könyvet, és hogy a perverzeknek az audio-vizuális élményre se legyen panaszuk, hamarosan piacon Zagar zenéje. Sokan nem tökölnének ennyit: a megfelelő vonalkódot beküldők között kisorsolnák főszereplő II. fenekét – majd zártkörű-jelleggel fölkötnék a kritikusokat.
Szezon - A film és a forgatóköny alapján a regény írta: Bíró László
Jaffa Kiadó, 2004.
147 oldal, 1680,-Ft
