2005. 11. 02. Géczi Zoltán
Megtorlásért üvöltő, szörnyű merény: az IMDB címkeresés alapján a Britney Spears nevéhez társított Útkereszteződéseket dobja ki elsődleges találatként, a nemkülönben jelentős zenei érdekeltségekkel bíró, némileg több értéket hordozó Crossroads-t pedig elhantolja a galád keresőmotor.
A furcsa páros összes vagyona egy öreg gitár és egy harmonika, pénzük semmi |
Az
Útkereszteződések azonban csak másodsorban karakterek által mozgatott dráma, sokkalta inkább zenés road movie, melynek legfőbb hatóanyaga maga a blues. Walter Hill impozáns csapatot toborzott össze: a filmhez rendelt muzsika javát Ry Cooder írta és játszotta fel, nem csekélyebb alkotóval szövetkezve, mint Sonny Terry (a szájharmonikás-énekes harminc évig játszott együtt a gitáros Brownie McGhee-vel, a delta blues egyik leghíresebb muzsikusaként tisztelték őt a zeneértő fehérek és feketék). Kooperációjuk szenzációs, egyszersmind bluestörténeti értékű felvételeket eredményezett; sajnálatos módon a soundtrack az egyik utolsó - ha ugyan nem az utolsó - anyag, amin Sonny Terry játszott (az öreg a bemutató évében hunyt el). A végső összecsapás sokkalta harsányabb zenéjét Ry Cooder Steve Vai-jel, az extrém játékáról ismert, sokkoló technikai tudással felvértezett gitárhérosszal közösen írta s játszotta fel, ki a filmben is szerepet vállalt. Vai persze csapnivaló színész, nagyon gonosznak akar látszani, hülyén grimaszol és bután fenyegetőzik, de olyan demonstrációt tart, hogy a fal adja a másikat. Maga a párbaj, melyet Eugene vív Jack Butler ellenében Blind Willie lelki üdvéért, erős szimbólumokkal terhelt: a vénséges Fender Telecaster harcol az agyontorzított-széteffektezett metálgitárral, a blues puritánsága áll szembe a fényesre polírozott, mégis végtelenül sivár technikai tökéllyel – érdemes elmerengeni eme viszonyrendszer szélesebb összefüggésein.
Az Útkereszteződések legfőbb érdeme a muzikalitás, melyet Joe Seneca elragadó játéka erősít, s bár bele lehet kötni bizonyos technikai részletekbe (például a párbaj zárófejezete nem smakkol: a halálos csapásként szolgáló Bach-darabot a 21 bundos Fender Telecasteren nem is lehet lejátszani, kétoktávos fretboard szükséges hozzá), megbocsáthatatlan dőreség volna az ilyesféle bakik miatt kihagyni az audiológiai élvezetekben teljes kalandot. Azok számára, kik ismerik és értik a bluest, kihagyhatatlan film az Útkereszteződések; azoknak, akik még nem kötöttek ismeretséget eme csodálatos tradícióval, még inkább kötelező.
Útkereszteződések (Crossroads, 1986) - Rendezte: Walter Hill