Hiroyuki Kawasaki kiskorától kezdve imádta az Azumi képregényeket, és a csodaszép Aya Ueto főszereplésével forgatott, eddig két részt megért sorozatot is roppantmód megszerette. A nagy költségvetésű J-pop film láttán mégis hiányérzete támadt: úgy vélte, nem csupán vétek, hanem történelmi bűntett parlagon hevertetni a legyőzhetetlen nindzsalány figurájában rejlő szexuális lehetőségeket, és eltökélte, hogy leforgatja saját, könnyűpornóval tagolt verzióját, melyet a könnyebb eladhatóság kedvéért - miért is ne?- a sorozat harmadik részeként tüntet fel. Sok helyen utasíthatták vissza ragyogó ötletét, de mérhetetlen szerencséjére végül talált egy befektetőt, aki kifosztott egy tejivóba igyekvő kisiskolást és feltört egy-két pacsinko automatát, a garázda módon szerzett, összegszerűen nem túl jelentős pénzből pedig megfinanszírozta a produkciót. A fentiek után épeszű ember semmi jóra nem számíthat, a szakmai csapásirány félreérthetetlenül kijelöltetett. Már a főcím is maga a kinyilatkoztatás, az egyenes beszéd diadala az alakoskodás felett: Junk Film Presents, azaz a Hulladék Filmstúdió Bemutatja - Kazumi (Azumi 3).
Az étvágygerjesztő nyitóepizód, mely a történet előzményeinek vázolásához ad mozgalmasnak szánt hátteret, igazán magával ragadó: irtózatosan béna statiszták lökdösődnek egy tisztáson, mintha a kisújszállási idősek klubjának tagjait zavarták volna ki a gondozók az erdő szélére, holmi kedélyes fakardozásra. A kemény küzdelemre forrónak szánt erotika jő: láthatjuk a főszereplő hölgyet öltözés közben, lassított felvételen tekeri a fáslit, ringanak a cicik, domborodik a tompor. Ez lenne a programbeszéd, innentől már csak így lesz; harcra szex, kardozásra kamatyolás jő.

A Kazumi (Azumi 3) forgatókönyve minden bizonnyal hosszú évek áldozatos munkájával született meg. Adott a hányattatott sorsú nindzsalány, alaposan belekeveredve a feudális Japán hatalmi harcaiba, illetve a helybéli Olajsejkek Klánjának piszkos praktikáiba; összezördülnek egymással, a csajszi hazavágja az egyik Sejket, de maga is megsebesül, majd egy jó szándékú, ám málészájú szamuráj talál rá a vízesés sziklái között. A sérült Kazumi idegen helyen tér magához; éppenséggel az oszakai Olajsejkek Klánjának házába vitte őt megmentője, ki maga is a gonosz fivérek szolgálója. A fejkendős kapcabetyárok persze nem is sejtik, hogy a csodás szépségű (már akinek…) lány ölte le testvérüket, miközben Kazumi, bonyolítandó a helyzetet, összeszerelmesedik a málészájú szamurájjal (újabb lehetőség a szexjelenet inzertálására), de inkognitója lelepleződik, és menekülnie kell (itt megint bunyó lesz). Ettől kezdve felváltva kardoznak és k/rnak, a dramaturgia egyenes, mint a nádszál: a történetfolyamban feltűnő fejkendős Sejkeket és szamurájaikat legyilkolják, a csajokat pedig rendre megnyomják. Bosszú és szex, kivont kardok és pucér cicik, japánarabok és béna nindzsák, romantikus hangulatú nemi erőszak és művér, teljes az egyenlet - mindössze egyetlen olyan hiányossága van, amelyet fel lehetne róni, miszerint a filmben nincs leszbikus vívójelenet. Szégyen.

A Kazumi (Azumi 3) gátlástalanul lenyúlja az eredeti Azumi-filmek jellegzetességeit, a főszereplő ruházatán át a harci jelenetek koreográfiáig, éppen csak a kivitelezés tűnik finoman szólva is olcsóbbnak. A főszereplő csaj (Yon-mi a neve, ha minden igaz) messziről nézve, a szem sarkából kikacsintva valóban hasonlít valamelyest Aya Uetóra (pl. ő is japán, barna szemű és vékony testalkatú), de a szexi mészárgép rendíthetetlen nyugalma helyett inkább egy kevéssé magabiztos benzinkúti eladó formáját és gesztusait hozza, aki két évtized elteltével is Zoltán Erika régi fodrászával dolgoztat. A kardforgatásról a leghaloványabb fogalmakkal sem rendelkezik, de legalább a szexjelenetek terén mutat némi tapasztalatot (azért virtuozitást ne várjon senki), és ezzel színésztársai is hasonlóképpen vannak. A szereplőket és a stábot valószínűleg a családból toborozhatták, merthogy erre a vidám dilettantizmusra, amely teljesítményüket jellemzi, más magyarázat nem is létezhet: a Sejkek Klánjának félszemű vezetője nyilvánvalóan a rendező nagybácsija, a pizsamás nindzsák pedig a kellékesek közül kerültek ki.

A Kazumi (Azumi 3) iszonyatosan rossz film, pont olyan, mintha az örökbecsű Honfoglalás forgatási szünetében a stáb találkozott volna a Fókusz csapatával, akik a pipacsfalvai háromfejű teknősbékaemberről akartak kétperces kisszínest készíteni a kereskedelmi csatorna számára, de elgázolta őket a boldogan vágtató Franco Nero lova. A drámai karambolt követő közös fröccsözés során vegyesen méltatták Kovi munkásságát és a Sógun tévésorozatot, és a Nagy Mű terhét enyhítendő, illetve a rendelt riportanyagból remélt bevételeket pótlandó, három nap alatt összeütöttek egy amatőr szereplőket felvonultató low-budget ninja-szoftpornót. Hasonló kaliberű mesteremberek, hasonlóan komoly alkotói szándék állhatott a Kazumi (Azumi 3) mögött, ami pedig a szerzői jogok sértését illeti, ha perre menne a dolog, elsőéves joghallgatók gyakorlatozhatnának az ügyön, mert a japán igazságszolgáltatás rendezett viszonyait tekintve ezt az ügyet el sem lehetne veszíteni.

Mindez kellően hátborzongató, de a legjobb még mindig hátravan. A Kazumi (Azumi 3) annyira kultfilm, hogy szinte nem is létezik; sem az internet movie database nem ismeri, sem más adatbázisokban nem szerepel. A Junk Film stúdió produkcióját csakis a hongkongi székhelyű online dvd-boltokban árulják, és csodálnám, ha jelentősebb példányszámban értékesítették volna. Hiroyuki Kawasaki remekműve minden bizonnyal el fog sikkadni – mekkora kár érte.