Mindez felveti annak lehetőségét, hogy ez esetleg kritikai gesztus az alkotók részéről (Tímártól amúgy sem áll messze a groteszk látásmód), de erre való egyértelmű utalás nem érkezik, hiszen – ahogy a filmben sok minden, úgy – ez a vonal is kidolgozatlan, kibontatlan. Kapunk néhány „ráutaló” megjegyzést egy-egy szereplő szájából („A néző genetikailag nem változik.”; „Ez volt a szponzorok kikötése.”), a kritikus/parodisztikus attitűd azonban nem vonul végig következetesen az egész filmen. Tímár Péter egyszerre próbált kétféle elvárásnak megfelelni (saját, fentebb már jellemzett szerzői filmes énjének és a sikergyanús közönségfilm szempontjainak), de végül egyiknek sem sikerült. Pedig ilyen castinggal jó zenés filmet is lehetett volna készíteni.