Drámainstruktorként végeztél, színészként dolgozol, de voltál már máskor is dublőr egy filmben?
Nem, a mostani volt az első alkalom, hogy dublőrként dolgoztam egy filmben.
Hogy zajlik a casting egy dublőr-szerepre, mi alapján választottak ki?
Őszintén, nekem egy kicsit ugyanolyan volt, mint bármelyik másik casting, kaptam egy jelenetet, amit Natasával kellett együtt megcsinálni. A külső paraméterekkel voltak a legszigorúbbak, a legfontosabb az volt, nagyjából stimmeljen a testmagasságunk, és a külsőnkben se legyen erős eltérés.
Csikász Ágnes
Hogyan készültetek fel Stork Natasával az ikerpár szerepére?
Egy hétig próbáltunk együtt előtte. Adott volt, hogy Natasa játssza Évát és Adélt is, én pedig mindig a másik testvért. Úgy nézett ki a dolog, hogy átmentünk a szövegen, lepróbáltuk azt, amit először fognak felvenni vele, aztán a jelenet alatt én már tanultam a másik szerepet, amit éppen ő csinált.
Találtatok közös pontokat egymásban?
Natasa egy csodálatos színésznő és mindemellett végtelenül normális ember. Szerettem vele lenni és együtt dolgozni. Nagyon sok időt töltöttünk együtt, mindig egymás mellett ültünk a sminkben, a hajban, amíg őt csinálták az egyikre, addig engem a másikra, és ugyanazokba a jelmezekbe kellett bújjunk.
Milyen tapasztalatokból tudtál meríteni az ikrek-szerephez?
Leginkább a saját testvéremmel való kapcsolatomból, bizonyos konfliktusainkból, abból, hogy értjük vagy nem értjük egymást. De ismerek egy ikerpárt is, két fiút, akikkel fiatal koromban sok időt töltöttem, ők tényleg egy nagyon szoros egységet alkotnak. Náluk tényleg felfedezhető volt az, amiről Fanni is sokat beszél az interjúkban, hogy nekik van valami közös titkuk.
Éva vagy Adél bőrébe bújtál bele szívesebben?
Nem tudnék választani közöttük, mert mindkettőjüknek vannak nagyon pozitív, szerethető vonásai. Adélban például nagyon szerettem a céltudatosságát, Évában pedig azt, hogy látszólag mennyire egyben tud maradni.
Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a forgatásban?
Az időzítés, amit akkor is fontos volt tartani, amikor Natasa önmagában szerepel. Azt is felvették velem, nagyon-nagyon pontosnak kellett lenni abban, hogyha majd egymás mellé kerül a két kép, akkor mindkét Natasa jó helyre nézzen. Ez nyilván attól is függött, hogy én hova mozgok, és hogy milyen ritmusban szólalok meg, hogy ne legyen aztán később majd egymásra beszélés, reakció eltolódás. Ezek a részek egy jó kis kihívást jelentettek.
Amikor mindketten benne voltatok egy jelenetben, Szilágyi Fanni ugyanúgy instruált, mintha téged is venne a kamera?
Igen, ez úgy néz ki, hogy mondjuk először Évaként fogok szerepelni, de előtte egy próbán Natasa már megmutatta, hogy mit fog csinálni Éváként, tehát nekem utána azt kell követnem. Miközben Éva vagyok és megy a felvétel, tanulom, hogy mit csinál Adélként. Nagyon kellett figyelni és ügyesen kellett másolni, pontosnak lenni. Természetesen ezekben, hogyha bármi eltérés volt, akkor Fanni ugyanúgy instruált.
Előfordult olyan, hogy Natasát helyettesítetted más színészekkel való jelenetben?
Nem fordult elő, hogy külön jelenetben kellett volna beállnom Natasa helyett, de természetesen dolgoztam a többi színésszel is, például a vacsorajelenetnél Patkós Marcival ugyanúgy lejártuk azt a részt, amit Adélnak kellett.
Mi volt az, amit a legjobban élveztél a munkában?
Nagyon izgalmas volt látni, hogy ez a CGI-dolog hogy néz ki. Natasával ott álltunk a repteres jelenetben egy zöld háttér előtt, növények voltak a kezünkön, meg a hajunkon, amiket a kellékesek húzogattak előre-hátra, és én el sem bírtam képzelni, hogy fog ez festeni a vásznon. Izgalmas volt látni a végeredményt.
Mennyire érzed összességében a sajátodnak a szerepet? Annak ellenére, hogy nem látszol, tudod úgy nézni a filmet, hogy érzed rajta a munkádat?
Nagyon annak érzem, de szerintem ez a közös munkán és a stábon múlik. Jó élmény volt az egész stábbal dolgozni, tehát mind Fannival, mind Szilágyi Gáborral, az operatőrrel. Családias hangulat volt, ami miatt szerettünk dolgozni a filmen. A filmgyártásban mindenkinek megvan a maga feladata, ami nélkül az egész nem működik. Olyan ez, mint egy fegyverek nélkül vívott háború, ahol mindenkinek a saját dolgában kell nagyon helyt állnia. Ezt Fanni feladata volt éreztetni és nagyon jól is csinálja.
Csikász Ágnes és Stork Natasa
Vállalnál máskor is dublőr szerepet?
Alapvetően nagyon szívesen. Önmagában nagyon szeretem a színjátszást, és engem egyáltalán nem demotivál az, hogyha aztán a képernyőn nem szerepelek, de persze csak abban az esetben, ha a forgatáson zajló közös munka kielégítő. De egyelőre most a színházban töltöm az időm javát, nincs a láthatáron új filmes munka.
Mivel foglalkozol drámainstuktorként?
Ez onnan jött, hogy elég negatív tapasztalataim voltak annak kapcsán, hogyan kezelik a gyereknek és fiataloknak szóló előadásokat itthon. Sokszor feldühített ez, mert szerintem igenis lehet értéket képviselni ilyen darabokkal is attól még, hogy nem a felnőtteknek szólnak. A drámainsturktor-szakot azért választottam, mert tulajdonképpen mindent felölel, amit a színházi nevelés és drámapedagógia. A színház részéről fontos a társadalmi felelősségvállalás, és itt ezzel is foglalkoztunk. Az egyik kedvenc korábbi munkám egy előadás, aminek a gyerekek nem csak nézői, hanem tényleges résztvevői. A második felvonástól kinyitjuk feléjük, és az ő ötleteik alapján, improvizációval megy tovább a történet. Emellett foglalkozom például hátrányos helyzetű gyerekek művészeti képzésével, de segítek gyerekszínészeknek is felkészülni előadásokra vagy filmezésre.
Szilágyi Fanni rendező Csikász Ágnesről:
Eleinte Irmával (Ascher Irma casting director) jobban rá voltunk koncentrálódva a külső hasonlóságok fontosságára, miközben Natasa dublőrét kerestük. Aztán lassan világossá vált, hogy sokkal fontosabb szempont az, hogy Natasa mellé egy olyan színésznőt találjunk, akivel jó együtt dolgozni. Ági csodás színész, nem is szeretem azt a szót, hogy dublőr, hiszen ő minden alkalommal létrehozta a karaktert. Ő is azonosult Adéllal és Évával. Miatta lehettem egy fokkal nyugodtabb, amikor a lányok közös jeleneteit forgattuk. Nagyon hálás vagyok Áginak az összes befektetett energiájáért, a hihetetlen alázatért és a forgatás iránti elköteleződéséért, ami nélkül azt hiszem, képtelenség lett volna élvezni ezt a kizsákmányoló és rettentő hálátlan szerepet. Márpedig, ha nem élvezi, akkor Nati és én sem fogjuk, akkor pedig nagy a baj. Az ő munkája a laikusok számára láthatatlan, pedig az egyik legfontosabb jelenlét volt az övé a forgatáson.
