Először szerepelsz filmben, ráadásul rögtön főszereplőként. Volt benned korábban is vágy a filmezés iránt, vagy a felkérés nyitotta meg előtted ezt a lehetőséget?
Volt bennem ilyen, de erről Dobó Kata még nem tudott, amikor eszébe jutottam Eszter karaktere kapcsán. Több körös volt a casting, Marczinka Borival és Bokor Barnával együtt is megnéztek jelenetekben, míg végül Kata felhívott, hogy megkaptam a szerepet.
Te is rögtön magadra ismertél Eszter figurájában?
Nagyon hasonlónak érzem magamhoz, ahogy ez Katának is feltűnt. Eszter egy nagyon pozitív kisugárzású lány, szereti a zenét és a gyerekeket, egy igazi kis tavasztündér. Nem arcozásból, de én is érzek magamban ilyesfajta tulajdonságokat.
Szerintem az emberek fejében is ez a kép alakult ki rólad, hiszen a tévében is mindig mosolyogsz és vidámnak tűnsz. Elvárás magaddal szemben a szomorú pillanataidat megtartsd?
Nem, de nem is akarok semmit véka alá rejteni. Régebben sokkal többször éreztem azt, hogy kevésbé mutathatom ki azt, amit gondolok, de ez ma már nincs feltétlenül így. De persze mindennek megvan a maga helye. Mert ha így ülsz be az X-Faktor élő showjába, akkor a kutyát nem fogja az érdekelni, hogy mi miatt vagy szomorú, csak búskomor lányt lát a képernyőn. Ezt én sem szeretném, hiszen ki akar szomorú embereket nézni egy show-műsorban. Egy színész sem mutathatja ki a színpadon, ha mondjuk épp fáradt, mert a néző nem ezért van ott, hanem mert egy jó darabot szeretne nézni.
Milyen rendezőnek ismerted meg Dobó Katát?
Korábban nem ismertük egymást, így amikor behívtak castingra, nagyon izgultam, hogy mit fogok érezni vele kapcsolatban. De már az első pillanattól kezdve az volt a benyomásom, hogy szeretettel és nyitottsággal áll hozzám, így biztonságban éreztem magam. Ez nagyon fontos volt, hiszen ahogy te is említetted, ez volt az első alkalom, hogy színészként álltam a kamera elé, és nagyon nem mindegy, hogy ilyenkor ki van veled. Kata kiváló mentor volt, olyan, aki fogja a kezed, tanácsokkal lát el, rávezet bizonyos dolgokra, ha nem látod rögtön, hogy mit kellene csinálnod. Nem csak azért vagyok neki hálás, mert felmerült a nevem a fejében a szerepre, hanem azért is, mert ha már kiválasztott, végig nagyon biztosan támogatott is.
Mit éltél meg a legnagyobb kihívásként a munkában?
Nem tudok ilyet mondani, teljesen belevetettem magam és végig nagyon lelkes voltam. Kamera előtt már álltam, de nem ilyen minőségben, és ez nyilván nagyon más, mégis olyan amit nap mint nap szívesen csináltam. Emlékszem az első forgatási napomra, ahol azt éreztem, hogy Istenem, de jó, hogy egy ennyire más világ nyílik ki előttem.
.jpeg)
Marczinka Borinak szintén ez volt az első filmszerepe. Milyen volt vele dolgozni?
Bori egy nagyon tehetséges kislány, aki elképesztően fegyelmezetten dolgozik, a teherbíró képessége is példaértékű. Néha észre sem vettem, hogy egy gyerekkel forgatok, mert lehetett hideg, vagy akár hajnali egy óra, úgy állt hozzá a dolgokhoz, mint egy felnőtt. Szívvel lélekkel csinálta, ahogy én is, így ilyen szempontból egymásra találtunk.
Mi az, amit a legjobban élveztél a forgatásban?
Már a forgatás alatt is nagyon szerettem a Párizsban játszódó jelenetet, pláne most, hogy már láttam is a kész filmet. Valahogy annyira könnyednek tűnik az egész, ahogy végigpörgünk, térülünk-fordulunk az utcán, miközben ez egy nagyon bonyolult jelenet volt, ahol mindennek másodpercre pontosan stimmelnie kellett. Nézőként fel sem tűnik, hogy ennek milyen komoly technikai háttere van, green screen és épített szett keverve, de csak az látszik, hogy mindenki boldogan énekel és táncol. Gyönyörű, ahogy az egész díszlet mozog velünk együtt, aztán becsukódik a szoba fala, mintha egy hatalmas babaház oldala lenne.
Eszterként nemcsak énekelsz, hanem sokat zongorázól. Ezeket is a dallamokat is te adtad elő?
Nem volt idegen a dolgot tőlem, játszom hangszeren, de nem ennyire komolyan, mint amit a filmben hallunk. Viszont amikor a zongorát látjuk, tényleg mindig az én kezem játszik rajta. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy eltaláljam, mert ezeket a dallamokat nem tanultam be korábban, a forgatáson ismerkedtem meg velük.
Volt olyan, amit megtartottál emlékbe a filmből?
Igen, tulajdonképpen elvittem, de persze engedéllyel. Eszter lakásában, ami egy kis paradicsom, volt egy kis szívecske formájú porcelán ékszertartó, azt kértem el emlékbe. Most már a saját ékszereimet őrzi otthon.
Nagyon ritka, hogy itthon gyerekfilm készül. Ti milyen mesefilmeket szerettek nézni a gyermekeiddel?
A gyerekeim még kicsik a mozibajáráshoz, eddig egyszer voltunk csak, az egyik kedvenc meséjük hosszabb verzióján. De örülnék, ha ezt a filmet majd ők is láthatnák.
Megszeretted a filmezést?
Nagyon! Szerelmese lettem, és bízom benne, hogy nem az utolsó szerepem!
