Czakó Judit, az év vágója

filmhu: Olyat már hallottam, hogy valaki gyerekkorában rendező vagy operatőr szeretett volna lenni, olyat, hogy vágó, még nem. Nálad hogy jött mindez?

Czakó Judit: A Szent László Gimnáziumba jártam tömegkommunikáció szakra, ahol fényképezést, újságírást tanultunk, harmadikban pedig kaptunk egy VHS kamerát, amivel etûdöket kellett csinálni, aztán persze összevágni azokat. Valamiért ehhez senkinek nem volt elég türelme, ezért sokszor én segítettem a többieknek is. Nekem rögtön nagyon izgalmas munkának tûnt. Így aztán, 16 éves koromban azt gondoltam, hogy vagy matektanár leszek vagy filmvágó (bár igazán azt sem tudtam, mit jelent)

filmhu: Mi volt az elsõ munkád?

Cz.J.: Érettségi után a Pesti Fekete Dobozba kerültem lótifutinak, ott dolgozott Nyitrai Márton és Marosi Gábor is, akik szintén kezdõk voltak, és szerettek volna kisfilmet csinálni. Pályáztunk az MMKA-hoz a Balázs Béla Stúdióval - amúgy hátha alapon - és nagy meglepetésre nyertünk is egy kis támogatást. Ebbõl lett a Villamos címû kisfilm. Ez volt az elsõ. Igazi csapatmunka volt, mindenki a filmért dolgozott. Minden szempontból nagy élmény a forgatás is, a vágás is. 16-os asztalon kellett megvágni, és én azt sem tudtam, hogy kell befûzni a filmet. Bementem Rigó Máriához a filmgyárba, megkértem segítsen egy kicsit, hogyan kezdjek hozzá. Aztán megkerestem a Filmlaborban Balla Erzsikét , megkérdeztem, mire figyeljek, hogy aztán majd a negatívot is össze lehessen vágni. És már jöhetett is az alkotómunka. Berlinben versenyfilm lett.

filmhu:Mondhatjuk tehát, hogy autodidakta módon tanultad meg a szakmát?

Cz.J.: Igen, teljesen. Rigó Máriával beszélgettünk kicsit a vágásról, Kornis Anna pedig megengedte, hogy egy kisfilmben asszisztense legyek. Sokat tanultam ezekbõl is, meg persze a  saját munkáimból is.

filmhu: Mennyire kreatív munka a vágóé?

Cz.J.: Szerintem nagyon, de persze az alkotótársakkal való kapcsolaton múlik. Nagyon nem mindegy, hogy lehet együttmûködni az operatõrrel, mennyire hagyja érvényesülni a rendezõ a vágót, mennyire bíznak meg egymásban.

Vajon mit érez a néző: meglepődik? izgul? megijed? nevet? sír? Iszka utazása

filmhu: Mikor szállsz be a munkába? A forgatás után, esetleg közben vagy már a forgatókönyv szakaszában?

Cz.J.: Attól függ. Ha már elõre tudja valaki, hogy velem szeretne dolgozni, akár már a forgatókönyv elsõ verziójába is bekapcsolódom. Elolvasom, elmondom a véleményem, beszélgetünk róla. Aztán általában ki szoktam menni a forgatásra is szkriptelni.

filmhu:Ez mit jelent?

Cz.J.: Figyelem a kapcsolódásokat, hogy vághatóak legyenek a képek, és szólok, ha valami nagyon nem jó. A vágószobában már hiába mondom. Dolgoztam néhány alacsony költségvetésû filmben, ott kevés a pénz, kevés a nyersanyag és az idő. Nagyon meg kell gondolni, hogy mit veszünk fel. Ha van valami rontás, akkor nem feltétlenül ismételjük meg az egész snittet, hanem kitalálunk valamit a rendezõvel és az operatőrrel. Ha ott eszembe jut egy kép, ami jól jöhet a vágásnál, és persze van rá idő, azokat elmondom, és sokszor tényleg szükség van rá.

filmhu: Akkor kvázi te rendelsz el pótforgatást?

Cz.J.: Hát így is mondhatjuk, de én nem rendelek, csak kérek, vagy javasolok. Egyébként én úgy hallottam, régebben a film vágása után még volt lehetõség, hogy ha a vágószobában kiderül valami hiány, a vágók kérhettek pótlást. Ahogy minden, ez is csak költségvetés kérdése. Egy könyvet a megírás és a forgatás között sok minden megváltoztat, és a vágóasztalon derül ki, hogy ezekbõl a változásokból mi az, ami nem jó. A mi munkánk valójában ott kezdõdik, amikor a forgatókönyv alapján összeáll egy filmszerû dolog. Akkor elkezdünk agyalni a rendezõvel, hogy mitõl lesz valóban olyan, amilyennek megálmodta. Azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint egy kirakójáték, egy több ezer darabos puzzle, csak az a különbség, hogy itt nem biztos, hogy tudod, mi lesz a nagy kép a végén. Mindenesetre helyes sorrendbe kell rakni a darabokat.

filmhu:A Tesó kapcsán azt írta az egyik kritika, hogy „kuszán fiatalos vágói stílus”-sal raktad össze. Van egyáltalán olyan, hogy vágói stílus?

Cz.J.: Remélem, hogy nincs. A vágó alkalmazkodik a történethez, a szereplõk és a felvett képek ritmusához.. De persze új ritmust teremt. A nézõnek.

filmhu: Olyan tehát a vágó munkája, mint – egy távoli hasonlattal élve – a sportban a bíróé, aki akkor végzi jól a munkáját, ha nem is vesszük észre?

Cz.J.: Szerintem igen, de azért mindig érezzük tudat alatt. Minden film más-más stílust igényel. Az Iszka utazása például olyan munka volt, amilyet korábban még nem csináltam, egészen másfajta kreativitást és gondolkodást igényelt. Ott a forgatásnál még nem voltam a csapatban, hanem már kész anyagot kaptam. Nagyon nehéz film volt, nyolc hónapig vágtuk. Meg volt írva egy forgatókönyv, de mivel gyerekek szerepelnek benne, akik a saját életüket játsszák, születtek olyan jelenetek is, amik nem voltak betervezve. Ezeket úgy kell a nézőnek megmutatni, mintha mindig is így lett volna, úgy, hogy a néző együtt tudjon érezni a filmmel. A legnehezebb dolog két hónap után elszakadni az általad  már nagyon ismert filmkockáktól. Tudod pontosan, hogy mi után mi jön, hogyan fog nézni a szereplő, merre fordul, és mit csinál. De meg kell próbálni ezeket elfelejteni, és a néző szemével figyelni, aki még semmit nem tud a filmről. Vajon mit érez, meglepődik és izgul-e, megijed, nevet, sír? Kiszámíthatatlan, de meg kell próbálni. Nagyon nehéz: pszichológia és empátia kell hozzá.

A Kythéra egy női film: a jeleneteket hosszasan fejtegettük, mint nők

filmhu: Az Iszkában sok a kézikamerás felvétel, rengeteg a „mozgó kép”. Gondolom nem volt könnyű ezeket összevágni. Vannak szabályok, hogy mire mit lehet vágni?

Cz.J.: Még régen, gimnáziumban azt tanultam, hogy minimális szabályok vannak. De most már tudom, hogy nincsenek igazán. Szerintem, ha valami a szemednek tetszik, akkor az jó. Lehet, hogy ha nagyon kielemzed a vágást kockáról kockára, látod, hogy ésszerűen nem kellene, hogy jó legyen, és mégis ott, abban a filmben, abban a pillanatban tetszik. Akkor miért ne?

filmhu: Azért bizonyára könnyebb a hosszabb beállításokkal operáló filmeket megvágni, gondolok itt például Mészáros Péter Kythérá-jára.

Cz.J.: Sajnos a hosszú snittek csak a vágások számát csökkentik, nem a problémákat. A Kythéra is elég nehéz film volt. Négy hónapig vágtuk, és végig ott voltam a forgatáson is. A vágásnál kiderült, hogy túl szerteágazó a film, több történetszál van a forgatókönyvben, mint amivel a nézõre hatni lehet. Ahhoz, hogy a néző igazán azokra az érzésekre tudjon koncentrálni, amit a rendező szeretne, néha meg kell válni jelenetektõl. Pedig lehet, hogy jó az a jelenet, magában, de a filmben mégsem éri el a kellő hatást. Ha viszont kiesik néhány jelenet, borulnak a tervek. Kiveszel egy képet, és akkor már lehet, hogy ami előtte és utána volt, máshogy működik. Az az elképesztõ, hogy minden folyamatában alakul ki. Ettől olyan izgalmas munka.

filmhu: Kovács Kata, a Kythéra fõszereplõje nyilatkozta, hogy sokat segítettél neki a forgatáson. Miben?

Cz.J.: Igen, olvastam én is. De ő tudná pontosan megmondani, hogy mire gondolt. A vágó csak akkor találkozik színésszel, ha kimegy a forgatásra. Katával nagyon jól lehetett együtt dolgozni. Nagyon érzékeny és mégis pontosan tud figyelni a technikai kérésekre is. A Kythéra egy női film. Volt néhány jelenet, amiről hosszasan beszélgettünk, fejtegettük, mint nõk. Így néha könnyebb volt. Neki is és a vágásnál nekem is.

filmhu:Te vagy Dyga Zsombor filmjeinek állandó vágója is. Az õ filmjei elég pörgõsek, sokszor kerül elõtérbe a tempó és a ritmus. Nehezebbé teszi ez a vágásukat?

Cz.J.: Nem, mert pörgõsen vannak megírva és leforgatva is. Ha bármilyen forgatókönyvet elolvasol, és jól van megírva, akkor érzed közben a ritmusát. Zsombor filmjei pont ilyen ritmusban vannak megírva. Amikor a Kész cirkusz-t először olvastam, rögtön újra kellett olvasnom, mert ugyan nem olyan bonyolult a története, de nagyon hirtelen lepergett, érezhetõ volt, hogy ez gyors tempójú film lesz. A Tesó ugyanígy. Zsombor nagyon vizuális. Pontosan a fejében van minden.

filmhu: Ha moziba mész, tudsz még mezei nézõként filmet nézni, vagy azt figyeled önkéntelenül is, hogy hogy vannak a jelenetek összevágva?

Cz.J.: Sajnos nem tudok teljesen kívülállóként filmet nézni, de valójában pont ilyenkor derül ki, hogy jó-e egy film. Ha van idõm arra figyelni, hogyan van fényképezve, rendben vannak-e a kapcsolódások, milyen a vágás, az biztos nem jelent jót. Vannak olyan filmek, ahol szinte látom a stábot, ahogy le van rakva a kamera, és ott ülnek a lámpák között. Az a film van jól megvágva, amelyiknél nem veszed észre, hogy vágva van. Sokat gondolkoztam rajta, hogy amikor a vágók díjat kapnak, Oscar-díjat például, azt mire kapják? Az sokkal inkább látszik, ha nem jól van vágva egy film, azt észre lehet venni. Tulajdonképpen csak az tudja, hogy mekkora munka van benne, aki ismeri az egész felvett anyagot, és tudja, hogy mibõl kellett összeállítani a jeleneteket.

Zsombor nagyon vizuális. Pontosan a fejében van minden. Kész cirkusz

filmhu: Téged is díjaztak most a Filmszemlén. Nyilván akkor azon is elgondolkoztál, hogy miért te kaptad az Arany Ollót?

Cz.J.: Persze. De nem tudom. Nagyon örültem neki, és hihetetlen volt, mert azt gondoltam, hogy én soha nem kaphatok díjat, mert egy kicsit kívülálló vagyok, de én is nagyon szeretném tudni, hogy miért pont én. Mind a két film rendezõje (Bollók Csaba és Mészáros Péter) nagyon boldog volt, mert õk pontosan tudják, hogy mennyit dolgoztunk, és mekkora munka van benne (rajtuk kívül még a családom tudja igazán), de én azért nagyon remélem, hogy ez nem látszik a filmeken, mert akkor jó, ha nem látható. Tudnék persze minden filmnél utólag mást csinálni, mindenben találok idõvel valamit, amit máshogy csinálnék, de ezen a kettõn most úgy érzem, már nem vágnék. Majd csak évek múlva.

filmhu: Érdekel a vágáson kívül más területe is a filmnek?

Cz.J.: Nem gondoltam soha arra, hogy más munkakört töltsek be. Dolgoztam sok más területen is a vágás mellett. Többször voltam gyártásvezetõ, öltöztetõ, kellékes, büfés, rendezõasszisztens, még egyszer világosító is, sõt fahrtsínt is építettem már (persze nem egyedül), szeretek a hangkeverésen ücsörögni és néha beraknak egy-egy jelenetbe statisztálni. Minden nagyon érdekes, de vannak, akik értenek is hozzá. Nekem inkább csak élmény. Szeretek forgatni, de a vágószobában talán többet tudok hozzátenni a filmekhez. A vágás nagyon izgalmas szakma, de csak akkor jó, ha olyan emberekkel dolgozol, akik megbíznak benned és hagynak gondolkozni. Van, hogy csak ülök a gép elõtt, mozgatom az egeret, és látszólag nem csinálok semmit, aki lát, nem tudja, hogy most mi van velem vajon. Aki már ismer, nem szól hozzám, mert tudja, hogy jár az agyam és ezért felejtettem el beszélni, meg pislogni is. Gondolkozom. Tulajdonképpen, ha egy vágási folyamatot levezetünk, annak legalább a fele elméleti dolog. Ülünk, megbeszéljük és kitaláljuk, hogy legyen.

Az Iszka utazása a BuSho programján: augusztus 4-én az Európa Mozi vetíti a 38. Magyar Filmszemle fődíjas alkotását. Az őszi bemutatóig az utolsó alkalom!