Augusztus 23-án mutatják be a Pizzást, amelyben a hazai underground színe-java felvonul, és nem csak a hangjukat hallatják majd. Köztük mazsolázott a filmhu is, telefonvégre kapva egyet-egyet a fesztiváldömpingben még elérhető alkotók közül. Czutor Zoli a Nyersből a Pizzás főcímdalát és néhány instrumentális részletét követte el. Erről és egyéb „Nyersanyagokról” kérdeztük őt bevásárló-körútja kellős közepén.

- Mennyire lavíroztok a kommersz és az underground között?

- Nem tudom. Melyik számunkról hallottad ezt?

- Most nem konkrét számokra gondoltam. Ez úgy általában merült fel veletek kapcsolatban.

- Mivel a kiadó fizeti a klipeket, ő mondja meg, hogy melyik számból legyen klip. Mindig olyat választanak, ami nem jellemzi az albumot, sem a zenekart. Mindig a legsoftosabbat keresik meg, mert szerintük ez eladható. Aki bírja a zenénket, annak ez gáz, a közönség azon részének meg, akit a kiadó megcéloz, egy-két csavarral több van benne, mint amit megért. Vagy egyszerűen félreérti.

- Nomen est omen választottátok a neveteket?

- Igen.

- Bővebben?

- Az eredeti koncepció szerint száraz, közvetlen, természetes zenét akartunk játszani. Nem tudom, sikerült-e. Végül is elég összetett a zenénk, de szerintem megmaradt száraznak és természetesnek. Nem volt benne semmi trendiség. És ez a normális. Hogy azt játsszuk, amit szeretünk. Persze anyagilag is másként alakult volna, ha nem játszunk el bizonyos számokat…

- Mire gondolsz?

-Volt az Elmúltak a buta zenék című albumunk. Amikor az megjelent, egy csomó mindent magukra vettek emberek, akikre nem is gondoltunk. A Metal Hammer újság arra gondolt, hogy a vidéki rockereket szidjuk. Az öreg zenészek azt hitték, hogy az öreg zenészeket… Pedig én úgy tudom, nem vagyok rosszban senkivel. Ebből látszik, milyen parafelfújt ez az ország. Hogy ez a kamu-dolog mennyire átveri a gyerekeket. Ha valaki a technós szubkultúrába keveredik, neonruhába öltözik és magastalpú cipőt húz. Ha meg a rockos feeling ragadja magával, szögecses bőrdzsekit vesz. Ezek teljesen lélektelen, ostoba dolgok.

- Régen a pályán vagytok. A felállás is számtalanszor változott azóta. Ez megviselte vagy inkább frissítette a zenekart?

- Az van, hogy a Nyers szinte mindig négytagú volt. Mindig volt a háttérben egy segítőember, aki vagy gitározott, vagy billentyűzött. Az alapcsapat viszont már gyerekkora óta együtt van. Szóval a váltások semmi komoly hatással nem voltak ránk. Ez olyan, mintha a Beatlesben más dobolt volna Ringo Starr helyett. De ez se igaz, mert Ringo Starr jelentősebb személyiség volt, mint a mi negyedik emberünk. Nem úgy értem, hogy ők jelentéktelenek, csak a Beatles Ringo Starr-ral együtt volt Beatles. Szóval nálunk a negyedik hely amolyan session zenész pozíció lett. Az váltogatható.

- Mennyire vagytok filozofikusak? Az ars poeticátok alapján nagyon is.

- Csak én vagyok az. A többiek azt hiszem, nem. Én írom a szövegeket. Egész életemben moralizáló típus voltam. Foglalkoztatott a valóság felismerése, az élet helyes irányba való terelése. Egy csomó minden érdekel, nem csak a zene. De ehhez van tehetségem. Mert ez vérből, ösztönből jön. Nem szeretek zenéről beszélgetni. Jönnek mindenféle emberek, és csak arról akarnak beszélni, mivel amiatt ismernek. De engem ez a dolog nem érdekel jobban, mint bármely más művészet. Alapelem az intellektualitás.

- Funky, metál, rock? Hova sorolod magatokat?

- Sőt! Még a beatet is említették. Kezdettől fogva brit-popos is volt a zenénk. Most olvastam a „Kotta Fesztivál” ajánlóját. A Nyersről azt írták, hogy a slayer típusú metáltól eljutottunk a funkyig. De ezek kezdettől fogva párhuzamosan léteztek a zenénkben. Megfért egymás mellett az üvöltő, súlyos metál meg a néger zene. Ez nem egy összehordott valami. Ez így egységes. Persze, ha meg kell nevezni, akkor kategóriákat keresünk. Mondjuk a reggae meg a latinos dolgok sosem érdekeltek bennünket.

- Ki az, akivel szívesen léptek fel? Aki talán a legjobban illik a stílusotokhoz?

- Ez egy érdekes dolog. Közönség szempontjából a Heaven Street Seven vagy a Kispál nem rossz nekünk, de a zenénk, a gondolatvilágunk, az érzéseink nem sok rokonságot mutatnak. Nem rossz az a zene, amit játszanak, de rajtam valahogy átmegy anélkül, hogy megakadna. Jó haverok vagyunk, meg együtt lépünk fel. Ennyi. Akikkel az érzésvilágunk, a zenei hangulatok, az ötletesség miatt összeillenénk, azoknak meg a közönségük más. Tudom, hogy furán hangzik, de mondjuk Dopeman ilyen. A szövegmondása miatt. Meg az Ektomorf. Az egy magyar metálbanda.

- Akkor miért nem szervezkedsz ez ügyben?

- Pár hete már elkezdtem rajta agyalni. Azt hiszem, ők is így gondolkoznak rólunk, hasonló érzéseik lehetnek velünk kapcsolatban. Összehozhatnánk egy ilyet. Lehet, hogy közönség szempontjából is működne.

- Ti már kitapostátok magatoknak az utat. Mi a legnehezebben elérhető a befutáshoz?

- Miért? Mi befutottnak számítunk?

- Hát például írunk rólatok…

- Szóval az nem úgy történt, hogy az egyik reggel felébredtem és köszönt mindenki az utcán. Vannak dolgok, amikről nem tehet az ember. Például a tehetség vagy az intelligencia. Ezek nem is a legfontosabbak. Szerintem a legfontosabb az állhatatosság. Meg a kitartás. De ez se működhet csak illúziók alapján. Nekem például nem kell elhinnem, hogy jó vagyok abban, amit csinálok. Tudom, hogy az vagyok. Ez az alap. Ez nem nagyképűség. Csak az ember azt gondolja, hogy ha ez a munka nem kapja meg a jutalmát, az nem lenne igazságos. Például játsszunk valamit a próbán, egymásra nézünk, érezzük, hogy ez jó. Ez tartja össze a csapatot. Szerintem ezt ők is így gondolják.

- A Pizzás nemzeti underground válogatottjában milyen volt játszani?

- Mindenkinek volt valami szövege, de nem volt idő begyakorolni. Úgyhogy csak elment köztünk a pizzás, aztán kiosztotta a pizzát. A Lovasinak eszébe jutott néhány magyaros rigmus, tudod, amilyeneket faragni szokott, aztán azt betanultuk és elüvöltöttük. Utána volt az Almássy téren Heaven Street Seven koncert. Átszállingóztunk és ott ünnepeltünk.

- Csak az albumon szereplő dalokat használtátok?

- Komponáltam instrumentális részeket is. Például van egy jelenet, ezt elmondom, ahol a pizzás megy egy folyosón, ahol minden ajtón kinyílik egy ablak és kihajol rajta egy nő. Valószínűleg azok, akikkel a pizzás élete során találkozott. Hét különböző nőhöz hét különböző zene van.

- Mit csinál mostanában a Nyers?

- Szerepeltünk az Est FM Bedugatlan című műsorában, ahol 3-4 órán keresztül csak „unplugged”-oztunk. Még soha nem csináltunk ilyesmit és nagyon megtetszett. A közönségnek is bejött. Még azóta is kérik telefonon. Úgyhogy ősszel megjelentetünk egy ilyen albumot. Rajta lesz egy-két méltatlanul elfeledett korai szám, ami nem kapott elég nyilvánosságot. Filmzenét is írok a Papsajt című filmhez. Hevér Gábor rendezi. Valamikor mostanában forgatják.

- Tudod már, milyen lesz?

- Elolvastam a forgatókönyvet. Hát így elsőre teljesen elmebeteg az egész. Most várok valami rendezői utasításra, vagy kész képekre, hogy azok alapján tudjak dolgozni.