A napokban mutatták be az Egyesült Államok arthouse mozijaiban Enyedi Ildikó Csendes barát című filmjét (kritikánk itt olvasható), ennek kapcsán a rendezőt és a film főszereplőjét, Tony Leungot a Letterboxd ültette le a kamera elé, hogy négy kedvenc filmjükről meséljenek.
Enyedi egy kísérleti filmmel kezdi, méghozzá Peter Hutton At Sea című 2007-es alkotásával. A hang nélküli film állóképekből épül fel. Enyedi választása azért esett rá, mert szerinte sokat elmond az emberi létezésről és a rendező világfelfogásáról.
Második kedvence Peter Bogdanovich 1973-as road movie-ja, a Papírhold. Enyedi szerint bár a felszínen egy kedves kis történetnek tűnik, a filmnyelve egyszerre „kényelmes” és rendkívül friss. Véleménye szerint ez egy „bűbájos mestermű”, amely mélyebb tartalommal bír, mint amit sugall.
Agnès Varda Semmi fedél, semmi törvény című filmje kapcsán egy furcsa kettősséget emel ki. Enyedi szerint itt a szigorú szerkezet és a filmes szabadság rendkívüli módon találkozik, sőt, az egyik legszabadabb filmnek nevezi, amit látott. Bár a néző már az elején tudja, mi lesz a történet vége, az odavezető út és az élet szabad ábrázolása teszi számára sokkolóan jó élménnyé.
Meglepő lehet, de egy mainstream akciófilm is belefér Az én XX. századom és a Testről és lélekről rendezőjének kedvencei közé: és ez pedig a Terminátor 2. – Az ítélet napja. James Cameron 1991-es blockbusterét azért említi meg, mert a rendezőnek volt elég hatalma ahhoz, hogy a producerektől zavartalanul, azokat háttérbe szorítva végezhesse a munkáját.
Tony Leung közben Az élet csodaszépet, A keresztapát, a 2001: Űrodüsszeiát és a Dühöngő bikát sorolja fel.
Enyedi Ildikóval a Csendes barát készítéséről podcastunkban beszélgettünk itt, a Letterboxd videóje pedig alább látható:
