Úgy tűnik, mintha Arany János klasszikus irodalmi hőseposza, a Toldi időtlen idők óta elmozdíthatatlan malomkő lenne a magyar filmesek előtt, élőszereplős változat mind a mai napig nem készült belőle, de Gémes József animációs rendező 1984-ben elsőként kísérletet tett arra, hogy megfilmesítse. Az eredmény ugyan nem lett tökéletes, szokatlan stílusa és egyenetlen minősége miatt a Daliás idők nem is tudta bevésni magát a köztudatba a nagybetűs Toldi-filmként, mégis tiszteletreméltó vállalkozás, ami az első egész estés festményanimációként világviszonylatban is jelentős alkotás.
Forrás: NFI
A Daliás idők szabálytalanságából adódik, hogy egyszerre illeszthető be a Pannónia hagyományos, szépirodalmi műveken alapuló egész estés filmjeinek sorába, például a Ludas Matyi vagy a Vuk mellé, és a legendás magyar animációs műhely olyan bátrabb formai kísérletei közé, mint Kovásznai György vad stíluskavalkádja, a Habfürdő és Jankovics Marcell pszichedelikus mesterműve, a Fehérlófia. Ez annak köszönhető, hogy a tradicionális, kézzel rajzolt animációs filmekkel szemben Gémesék teljes egészében festményekből dolgoztak, amihez hasonlóval addig még senki sem próbálkozott, és utána is három évtizedet kellett várni egy hasonló lélegzetű festményfilmre – ez volt a nagy sikerű lengyel Loving Vincent, amely számos rangos fesztiváldíj mellé Oscar-jelölést is szerzett.
A festményanimáció, mint stílus önmagában már a ‘80-as években sem volt újdonság, a főiskolán díszítőfestőnek tanult Gémes több kisfilmet, köztük az 1968-as Koncertisszimót is így készítette, de Kovásznai György is előszeretettel alkalmazta ezt a stílust különböző munkáiban. Azonban nagyjátékfilmként a Daliás idők minden korábbi hasonló próbálkozáson túltett, négy éven át tartó gyártása során nagyjából 30 ezer festett cella és 600 festett háttér készült hozzá. Az alkotókat 19. század végi és 20. század eleji táblaképfestészet inspirálta a munkában.
Forrás: NFI
A filmnek nem véletlenül nem Toldi lett a címe, ezzel is megelőlegezve, hogy szabad értelmezésről van szó. Bár a cselekmény szintjén a Daliás idők nem merészkedik messzebbre az alapmű legfontosabb eseményeinek kivonatolásánál, elbeszélésmódjában radikálisan különbözik az eredeti hőskölteménytől. Arany verssorai egyáltalán nem hangzanak el a filmben, az idős Toldi prózában emlékszik vissza a saját életére, hangja megbánással és keserűséggel teli. És persze ki más lett volna alkalmasabb hitelesen megszólaltatni a népi hőst, mint a Magyar népmesék Szabó Gyulája? A narráció eredetileg egyáltalán nem volt tervben, Gémes teljes egészében képekkel, a szereplők mimikájával és Decsényi János nagyzenekari filmzenéjével akarta elmondani a történetet, de ezt a korabeli kultúrpolitikai vezetés már túl elidegenítőnek ítélte, és az országos bemutatót egy kísérőszöveg hozzáadásához kötötték. Bár a stáblistán nem jelzik, valójában Nepp József kanyarította hozzá utólagosan a szöveget, a hozzátoldásról pedig egyértelműen árulkodik, hogy a szereplők szája sosem mozog beszéd közben.
A pusztát, a középkori Budát, a várakat és harcmezőket ábrázoló hátterek szemet gyönyörködtetőek. A figurák néhol plasztikusak, máshol vázlatosak, a mozdulatlan képeken sokszor csak a kamera pásztáz végig, és a fények vagy a felhők mozgása tesz hozzá dinamikát. A tényleges animáció minősége viszont meglehetősen hullámzó, vannak kifejezetten jól sikerült részek, ahol a szereplőket ténylegesen megmozgatják, mint a malomkő elhajításának kulcsjelenete, ami annak ellenére is brutális, hogy csak sziluetteket látunk belőle, vagy Toldi első nagy csatája, ahol rengeteg lovag és barbár csap össze a harcmezőn egy kortárs történelmi filmeket is megszégyenítően látványos csatajelenetben. Sokszor azonban ismételt szekvenciák, elnagyolt alakok és túlzott statikusság rontanak az összképen.
Forrás: NFI
Dramaturgiai szempontból viszont kiváló döntés, hogy a Daliás idők nem csak a kötelező olvasmánynak számító első részt, hanem a két folytatását is felöleli, így a szekérrúddal hadonászó és az aranyfarkas-populációt ritkító kamaszkorától az ünnepelt lovagi évein át a kiöregedett és meghasonlott öregember halálos ágyáig meséli el Toldi Miklós történetét. Drámai ívről van szó, amit így egészben látunk: Toldit emberfeletti ereje és bátorsága emeli ki a paraszti környezetből, de egész életében mindhiába kergeti a lovagi eszményeket, amelyeknek apja emlékére akar megfelelni. Felemelkedése és bukása elkerülhetetlen.
Egyrészt a legendásan heves vérmérséklete, az újra és újra hirtelen fellángoló, gyilkos indulat akadályozza abban, hogy az apjához méltó, tiszta erkölcsű lovag legyen. Másfelől folyamatosan azzal szembesül, hogy a lovagiasság már a saját korában is anakronizmusnak számít. Hiába nyer tisztességes harcban dicső csatákat a sereggel, ha a sunyi Lajos király utána cselhez folyamodik, és arra kényszeríti őket, hogy álruhában támadják hátba az ellenséget, vagy csak azért igázat le velük egy másik országot, hogy megszerezze magának a királynét.
Forrás: NFI
Toldit kalandjai során elárulják, tömlöcbe vetik, utoléri ellenségei bosszúja, megkorbácsolják, megszégyenítik, elveszíti a szerelmét, és végül hiába szerzi vissza becsületét, a világ teljesen lehagyja. Roppant erejére már nincs szükség a harcmezőn, mert az Európában frissen elterjedt lőporral nem veheti fel a versenyt és még a lovagi tornákból is csak a tömegeket szórakoztató komédiázás marad, és az ebből fakadó dühkitörése végleg megpecsételi a sorsát. A Daliás idők a három rész összegyúrásával megmutatja, hogy Toldi valójában a magyar irodalom egyik legtragikusabb hőse, élete bukástörténet, herkulesi tetteinek világi és erkölcsi jutalma is elmarad. Csak a legenda, a pusztában derengő délibáb marad utána.
A Daliás idők annak idején fődíjat nyert a rangos Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon, de szokatlan stílusa és nehéz befogadhatósága miatt itthon gyorsan háttérbe szorult, az erényeit a Habfürdőhöz hasonlóan csak napjainkban kezdik újra felfedezni az animációs forma rajongói. A Toldiból 2021-ben készült egy újabb animációs feldolgozás Jankovics Marcell rendezésében, aki csak vonakodva fogadta a felkérést, egykori pannóniás kollégája iránti tiszteletből. De hozzá hasonlóan mi is felismerhetjük, hogy az Arany-szöveget hűen követő rajzfilmsorozat (a Jankovics halála után bemutatott mozis változat) bőven megfér egymás mellett Gémes szabadabb Toldi-víziójával.
A Daliás idők megnézhető a Filmión.
