- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Mindig is érdekelt a társadalom perifériájára sodródott emberek élete, sorsa. 1979-ben, amikor az Őszinte szó kevés… című filmet készítettük, párszáz csöves tanyázott Budapesten, jórészt volt állami gondozottak. Napjainkban a hajléktalanok sorsa komoly társadalmi problémákat tükröz. Létszámukat több tízezerre becsülik, és a témával alaposabban megismerkedve föltűnt, hogy a társadalmi rétegződésben elfoglalt arányuknál nagyobb számban vannak köztük értelmiségiek (mérnök, színész, újságíró, jogász, stb.)
Kremsier Edit szerkesztő-riporterrel arra gondoltunk, hogy elsősorban ezeket az embereket keressük meg, kutatva, hogy miért jutottak erre a sorsra, és van e remény, hogy kijussanak ebből a helyzetből. Diogenész a híres athéni filozófus, más lakása nem lévén, egy hordóban lakott. Nekik hordójuk sincs…
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
2003-ban pályáztunk előkészítésre a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál.
Ezt elnyerve végeztük az előtanulmányokat, a terep felmérést, a szereplőválogatást. 2004-ben a végleges filmtervet a Magyar Mozgókép Alapítvány Dokumentumfilmes Szakkuratóriuma támogatta. Forgattunk, volt akivel többször is. A vágással 2005 januárjában végeztünk. Így készült el a kétszer 52 perces film.
Született egy 25 perces „melléktermék” is: „Ossz igazságot ,Isten!” címmel a hajléktalan írókat és költőket mutattuk be. Ez utóbbi filmet sugározta a Magyar Televízió kettes programja. A stábból Kremsier Edittel most dolgoztunk először együtt (de nagyon úgy tűnik, hogy nem utoljára!) Nádorfi Lajos operatőrrel már több mint egy tucatnyi dokumentumfilmben csiszolódtunk össze. Somogyvári Rudolf producer, és Zajti Gábor vágó (a VIDEANT Stúdió kétszemélyes csapata) ugyancsak évek óta több produkcióban „bevált” alkotótársak.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
Minden helyszín érdekes és szokatlan volt kis stábunk számára az Éles sarok melletti kiserdőben található hajléktalan telep dermesztő téli ébredésétől, a nappali melegedőktől egy kukázás végig kísérésén át a templom lépcsején történő éjszakai elvackolódásig. Rólam az Árpád híd alatt karácsonyozók először azt hitték, hogy Iványi Gábor lelkész, a hajléktalanok nagy pártfogója vagyok. Volt amikor annyira „terepszínűvé” váltunk, hogy egy járókelő meghívott bennünket reggelizni.
- A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?
Mivel ez a film 2004-es pénzből készült nem szenvedtünk hátrányt. Viszont a 2005-ben nyertes pályázatunk határidőre történő megvalósítását súlyosan veszélyezteti, hogy csak az utolsó negyedévben kötöttek velünk szerződést, és csak a megítélt pénz 15%-át folyósították.
