Döbrösi Laura: Nagy rajongója vagyok az emberi testnek

A Filmhun a 2010-es évek legjobb rövidfilmjének egy olyat választottunk, amiben te is fontos szerepet játszol. Melyik az szerinted?

A Rossz színész?

Azaz.

Imádom azt a filmet.

Hogy emlékszel vissza a Rossz színész a forgatására?

A film egy rossz forgatásról szól, és ez is egy nagyon kaotikus vizsgafilmforgatás volt, mintha a valóságot sokszoroztuk volna meg. Tóth Leventével és Márton Danival jó kezekben voltunk, de egy őskáosz volt az egész. Volt olyan, hogy Nagy Norbit és engem több órára kint felejtettek egy mezőn, étlen-szomjan a napon, mert elmentek megnézni egy helyszínt. Ott ült két kiszáradt, másnapos főszereplő, ebben az idült állapotban vettük fel a csónakos jelenetet. De erről szólt a film is, iszonyú vicces és kaotikus volt, fogalmam sem volt, hogy össze fog-e állni egy filmmé. A slusszpoén, hogy a stábvetítésen vettük fel a stábvetítés-jelenetet, tehát még jelmezben mentünk el vetítésre, felvettük, és aztán mire odaért a filmvetítés, valahogy utána szerkesztették az imént felvett jelenetet. A stáb sok esetben a valódi stáb volt, tényleg az egyik legszürreálisabb forgatás élményem. Tóth Levi egy zseni, vele most újra együtt dolgoztunk az Egykutyában, ennek is ő az operatőre.

 Rossz színész

Abban a kisfilmben egy ponton rengeteg pofont kell adnod a társadnak, de az Aranyéletben is sok fizikai feladatot kaptál. Mintha mostanában nem lehetne látni téged ilyen mozgalmas filmben, volna még azért kedved akciózni?

Iszonyatosan szeretem a testemet használni, ugyanakkor a lélektani turkálást is nagyon élvezem. Egyébként annak ellenére, hogy az Egykutyában egy zárt mozgáskultúrájú embert játszom, az is egy nagyon fizikai szerep volt, mert minden izmom feszes benne. Megterhelőbb volt, mint kimászni a második emeletről az Aranyélet harmadik évadában, jobban kikészült a testem Patikától (Laura karakterének a neve az Egykutyában - a szerk.), mint bármelyik eddigi szerepemtől. De nagyon szívesen játszanék akciót, sci-fit, lóháton ülős kosztümöst is.

Patikánál volt valamilyen speciális edzésterved, hogy ilyen látványosan merev és zárt maradj? Hogy lehet erre fizikailag felkészülni?

Ebben a szerepben teljesen smink nélkül vagyok, tehát alapozó sincs rajtam. Egy reggeli workoutom volt, az arcjóga, amit tanítok is, és most először használtam a színészethez. Nem hiúsági szempontból, hanem hogy minden nap stabilan ugyanúgy nézzen ki az arcom. Hogy lemenjen a puffadás, ne legyen karikásabb a szemem, mint előző nap, ne legyen pattanásos a bőröm. Ehhez volt egy keringésserkentő, nyakizom lazító, arcfrissítő rutinom reggel, amit kvázi smink helyett megcsináltam. Szükség is volt rá, mert utána 12 órán keresztül ebbe a feszes valamibe vágtam bele az arcom és a testem. Már a negyedik napon rettenetes hátfájásom volt, utána pedig hosszas masszázsok és kimozgatások kellettek, mire regenerálódott a hátam, a nyakam, és a felkarom ebből a szerepből.

Mielőtt idejöttem erre az interjúra, megcsináltam két gyakorlatodat is. Milyen kapcsolatot látsz a színészet és eközött?

Nyilvánvalóan az arc egy munkaeszköz nekünk. Az a legjobb, ha az arcod ösztönösen mozog, hiszen az arcizmok kémiai összeköttetésben vannak az érzelmekkel és az aggyal, az idegrendszerrel, az érzelmeidre azonnal nagyon érzékenyen reagálnak. És szerintem ezt jó megtartani, és nem direkt befolyásolni, hogyan mozog az arcod. Én az ösztönös, natúr színészetet értékelem és szeretem a legjobban. Ugyanakkor nagy skillnek tartom, hogy amióta arcjógázom, az arcom nincs belefeszülve egy alapgesztusba, ami az enyém, Lauráé, hanem mindig egy tabula rasa, egy tiszta lap, így minden karakteremnek saját mimikája lehet.

Staub Viktória, Olasz Renátó, Döbrösi Laura, Ónodi Eszter és Thuróczy Szabolcs az Aranyéletben / Forrás: HBO

És a régi szerepeidet visszanézve feltűnik neked, hogy merevebb, feszesebb volt az arcod?

Volt egy feszes szájtartásom, meg egy alap arcom, amiből mára tényleg egy üres vásznat tudtam csinálni, amire bármit ráfesthet a karakter a lelkemből. Ez sokkal nagyobb szabadságot és tudatosságot ad. Azt is szeretném elkerülni, hogy invazív kezelésekkel kelljen befolyásolnom a vonásaimat, mert azoktól pont ez az ösztönös, lelki része veszik el az arcnak, ami szabadon mozog. Ezt nem szeretném elveszíteni, ugyanakkor fontos a szépség, hogy karban tartsam magam, így az arcjóga egy tökéletes módszer számomra.

Ez az egész face yoga egy kutatás során érkezett az életedbe, mert azt érezted, hogy igényli az egészséged és a munkád, vagy csak szembejött és megtetszett?

Véletlenül jött szembe. Azt tudtam, hogy az arcizmokat lehet dolgoztatni színészként, logopédia, hangképzés, van szám, nyelvem, gégém, nyelőcsövem, ezek mind izmok, munkaeszközök, egy jó kis hadsereg az arcomban. De rajtuk kívül itt van még 50 izom az arcon, ami ugyanúgy el tud akadni, be tud szorulni, meg tud feszülni, le tud tapadni. Csodálatos volt ezt felfedezni. Amúgy is nagy rajongója vagyok az emberi testnek, és a varázslatos erejének, sokkal nagyobb potenciál van benne, mint amennyit kihasználunk. Tényleg Jedi lovaggá lehet magadat kiképezni, ha a testeddel elkezdesz együttműködni, és eltávolítod az akadályozó tényezőket, rágyúrsz a képességeire, összehangolódsz a ciklusaival. A face yoga sok hiúsági kérdésemre is választ adott, úgy el tudtam mélyedni benne, mint semmi másban. Azóta is, ahogy továbbadom, érzem, hogy szívből jön, és hogy könnyen elérem vele az embereket, egy küldetéssé vált.

Szerinted mi vezetett odáig, hogy a ti generációtok színészként sokkal tudatosabban kommunikálja, hogy nem kell ennek a szakmának önrombolónak lennie? Te is gyakran hangoztatod a mentális és fizikai egészséget, de például Vilmányi Bennett is nyíltan beszél a függőségeiről. Hogyan jutottunk idáig ahhoz képest, ahogy az elődeitek álltak hozzá?

Akik vagy belehaltak, vagy belebolondultak, vagy belemagányosodtak ebbe a munkába? Van egy pont, ahol kiborul a bili. Amikor már 23 évesen azzal találkozunk, hogy ennek az útnak a halál és a leépülés lesz a vége. Ahogy a világ, úgy az önpusztítás lehetőségei, mértéke, tempója is felgyorsult. Nagyon fiatalon szembejön az, hogy wow, ez a szakma ezzel jár, ezzel az örvénylő, lefelé húzó spirállal, ahol senki nem ír fel receptre egy addiktológust, egy pszichológust, egy coach-ot vagy egy egészségdietetikust. Egy 80 napos forgatás alatt, mint például az Aranyélet, a bioritmusod, a bélflórád és a mentális egészséged is felborul, a magánéleted darabokra hullik, mert agyilag és testileg egy olyan helyen élsz, ami egyrészt teljesen lefoglal, másrészt pedig nem létezik a valóságban. Az egyik nap hajnali háromkor kezdtek, a másik nap este hétkor, 16 órás munkanapjaitok vannak, és a végén minden este bebaszás van.

A színház ugyanez, reggeltől ott vagy, a napod szét van cincálva, mert délelőtt próbálsz, este játszol, a kettő között, kettőtől hatig senkivel sem tudsz találkozni, csak a színész kollégáiddal, akik szintén kivannak, és a végén este ott is bebaszás van. 25 évesen már egy kicsit belefáradsz, és aki magánál van, az egy ponton azt mondja erre, hogy satufék, álljon meg a menet. Mit csinálunk, mit képzelünk? Hogy legyek én így a fáklya az éjszakában, aki a fényre segíti az emberek érzelmi nehézségeit? Hiszen erről szól a színház, nem? Az embereknek segítünk érezni az érzéseiket. Egyszer majd biztos én is tudok róla úgy beszélni mint Benett, megéltem én is mélypontokat. Természetes reakció az őrületre, hogy megállsz kicsit és reflektálsz, akár felszólalsz. Örülök, hogy divat lett ez a topik, hogy mi van a testi-lelki egészségünkkel. Én például szeretnék színésznő maradni. Nem szeretnék se megőrülni, se leépülni, se belehalni semmilyen függőségbe, vagy hiúságba 50 éves koromra, hanem még 80 évesen is állni akarok a lábamon, és szöveget mondani. És ezt úgy lehet, ha az ember közben összeszedi és meggyógyítja magát egyszer-kétszer.

Egykutya / Forrás: Intercom

Az Egykutya is sok fontos témát érint az emberi értékekről, mentális egészségről, régi barátságokról, és hogy miért érdemes élni. Te, akár még amikor a darabot játszottátok, melyikkel rezonáltál a legjobban? Neked miről szól ez a film?

Nekem az a legnagyobb tanulsága, hogy vannak olyan traumatikus események az életünkben, amikkel akkor, amikor történnek, nem vagyunk képesek vagy elég erősek szembenézni. Ezeket általában a szőnyeg alá söpörjük, erőszakkal elnyomjuk magunkban, úgy csinálunk, mintha nem történt volna meg, és elkezdünk egy felszínes életet élni, hogy ne kelljen észrevenni a rosszat. Vagy nagyon rácsavarjuk az életünket, és akkor onnantól azért a traumáért vagyunk dühösek minden élő emberre. Szerintem erről szól az Egykutya, hogy bár az ember életében vannak kontrollálhatatlan, megoldhatatlannak tűnő események, amikkel nem biztos, hogy azonnal szembe lehet nézni, viszont azon áll, vagy bukik minden, hogy hogyan küzdesz meg, vagy oldod fel ezeket. A türelem, a csend, az őszinteség, a segítségkérés, hogy ne legyél a gondjaiddal egyedül, hogy ne titkold el, hogy mi történt veled. Azt tanultam meg ebből a sztoriból, hogy hányféleképpen lehet elrontani a nehéz dolgokkal való együttélést.

A darabhoz képest került bele olyan adalék Patikával kapcsolatban, ami neked is meglepetést okozott vagy hozzáadott a karakteréhez?

Ami változott, hogy a darabban nem mentünk ki a nappaliból. Se konyha, se fürdőszoba nem volt. A másik, hogy ott hóvihar van, itt meg szupercella, ez jobban rezonál mostanában a változó klímánkkal. Számomra a legnagyobb élmény a tér kibontakozása volt. Eddig csak az agyamban tudtam elképzelni milyen Patika lakása. Ez után szakrális élmény volt bemenni ebbe a valódi térbe, mintha egy szentélybe léptem volna. Beletettük továbbá - szintén a lakás berendezési elemeibe - hogy Patika édesanyját nemzetközi szinten is sikeres balettáncosnak képzeltem el. Ez a film előtt abszolút csak az én agyamban volt meg, de a filmhez már ennek az általam kitalált nőnek a lakását rendeztük be.

Olyan volt, mint aminek elképzelted?

Mintha az agyamból kilépnék és bemennék egy másik agyba. Bekerült az anya szobája, a betegségével kapcsolatos tárgyak. Nagyon komoly energiákat tudtam kivenni ebből a térből. Berendeztem magamnak Patika dolgozószobájának a sarkát, ami egyáltalán nem látszik a filmben, de mindig oda ültem be, amikor azt éreztem, hogy túl sok az inger és vissza kell mennem a burokba. Beültem, és újra megjött ez a nyomasztó Patika-életérzés. Ha nagyon rosszul akartam lenni, befeküdtem a beteg anyám ágyába. Ezek voltak a legizgalmasabbak nekem.

Egykutya / Forrás: Intercom

Ti négyen (Tenki Dalma, Tóth Károly, Bakonyi Alexa) vagytok a darab készítői, Varga Lóránt megírta, és ti megrendeztétek. Kristófnak a filmnél átadtátok a rendezés teljes kontrollját?

Kristóf legalább kilencszer látta az előadást. Mindent lejegyzetelt, aztán külön-külön mindannyiunkkal beszélt, végig diktáltam neki az egész ívemet, hogy mire gondolok, miközben a többiek beszélgetnek, mit csinálok a háttérben, és mi fontos nekem, illetve Patikának a többiek szövegéből. Kristóf ezek alapján snittelte fel a filmet, hogy mik a fontos reakciók, amiket majd megmutat. Nagyon alázatosan figyelembe vette azt, amin eddig dolgoztunk, aztán pedig segített a legjobban kidomborítani a lényegét, mert ő tudja, hogy hogyan kell vezetni a filmnézőnek a szemét. Nagyon tehetséges, különleges metódussal dolgozó rendező.

Az unokában is hasonló metódussal dolgoztatok?

Igen, ő bevon a munkába. Itt nyilván kapta a szereplőket, de Az unokában is ezt vettem észre, fontos neki már casting közben, hogy megértetted-e a karaktert, hogy mit akar jelenteni, mert onnantól fogva rád meri bízni, hogy te hogyan csinálod meg. Ha megvan közös megértés, utána szabadságot kapsz tőle.

Van egy elképzelésem arról, hogy a Patika név mit jelent, de az érdekelne, hogy neked mire utal?

Szerintem ez a lány azért kapta ezt a becenevet, mert már régen, a koleszban is ilyen egyenes volt, mindig az volt, amit mondott. Nem volt kertelés, nem volt félrebeszélés. Érdekes, mert többféle őszinteséget megmutat az Egykutya. Például Nóra is őszinte, de ő provokál ezzel, habosítja a lényeget, de kimondja, amit gondol. Ő is kíméletlenül odavágja, csak ő hatást akar kiváltani vele, adagolja az igazságait, önkifejezésből, közlésvágyból működik. Patika ezzel szemben nem tudja, hogy mit fog kiváltani, szűrés és válogatás nélkül nyomja ki magából az infót, ő meg ettől lesz ilyen metsző, néha egészen kegyetlen.

Arról már volt szó, hogy fizikailag mennyire volt megterhelő Patikát játszani, de ez a fajta színjátszás, ez a nagyon visszavett, kötött, neutrális, is olyan fárasztó, mint mondjuk a Nóra-féle harsányság?

Igen, mindkettő fárasztó, hiszen mindkettő egy elrajzolt dolog. A végére, ahogy esnek le az álarcok, egyre natúrabbak vagyunk egyébként, ezt remélem majd látja a néző. Az egyik fegyelmezettséget igényel, a másik meg pont, hogy a kontroll elengedését, mondjuk ha jól felveszed a karaktert, akkor az minden esetben automatikusan keretezi a te mozgásteredet. Én Patikaként nagyon felszabadultan játszom, pont azért, mert a karakter szigorúan megszabta magának a kereteket, amiken belül én akármit csinálhatok. Szerintem Alexa is nagyon elkapta ezt Nórában, csak úgy gurult ki belőle a szerep. Lelkileg nyomasztó és testileg fárasztó, de szellemileg, színészileg nagyon felszabadító élmény Patikát játszani.

Amikor raktátok össze ezeket a karaktereket, volt a fejedben valódi  ember, akiről mintáztad?

Igen, van három ismerősöm, aki erősen bele van fogalmazva Patikába. Nem tudom, hogy ki honnan dolgozott, de én tudom, hogy ebből a három emberből nagyon sokat merítettem, illetve magamból is.

Tóth Levente, Tóth Károly, Tenki Dalma és Döbrösi Laura a 21. Cinefesten / Forrás: Facebook

Neked volt már ilyen barátokkal eltöltött estéd, ami átformálta valamennyire a gondolkodásodat? Fel tudsz ilyet idézni?

Igen, abszolút. Introvertált vagyok, de a nagy áttöréseim mindig társaságban, interakción keresztül történnek. Úgyhogy abszolút vannak nagy fordulatélményeim párkapcsolatban, meg barátokkal is.

Nagyon sok cipőt hordasz egyszerre, színészet, face yoga, de közben megy a környezetvédelmi aktivizmus, a Telexes MNB-videóban is volt egy vicces cameód. Nem félsz attól, hogy minden igyekezet ellenére túlhajtod magad?

De. Idén már sokkal többet pihentem, mint mondjuk tavaly. Sokat voltam nyaralni, meg magammal is, jobban figyeltem a belső folyamataimra. Sikerült is meggyógyulni egy régebb óta húzódó betegségből, sok áttörésem volt a pszichoterápiámban. Az év végét egy nagy visszavonulásban fogom tölteni, hogy integráljam mindezt. Nyilván kaotikus a napirendem, de a belső rendezés abszolút el tudott kezdődni, az irányt elkaptam. Ebben az évben sok minden letisztult. Csak egy új projektem lett, az Anima Sound System, de pár színdarabot, amit régóta játszottam, leadtam és sok mindent nem vállaltam el. Úgyhogy szerintem haladok.

Az Animához hogyan csatlakoztál?

Az egy istenadta dolog volt. Gyerekkorom óta vágytam rá, hogy az Anima Sound Systemben énekeljek. Rendesen, 11 éves korom óta a kedvencem volt, főleg az Aquanistan album. Már gyerekszínész voltam, amikor hallottam, hogy Prieger Zsolt szeret színésznőkkel dolgozni, és volt egy ilyen gondolatom, hogy egyszer majd én is énekelhetek az Animában. Úgyhogy szorgalmasan megtanultam minden dalszöveget. Egyszer bevallottam neki, hogy gyerekkorom óta vágyom az Animába. Ekkor felröhögött, és mondta, hogy gyere, énekeld el a Tekerd című számot, mint vendégénekes. Elénekeltem, egész jól sikerült, és pont kilépett a zenekarból Széchenyi Lili, az egyik vokalista-énekes. Mondta Prieger, hogy van egy hely, beállsz?

Az Anima Sound Systemben / Forrás: Facebook

És az a zenekari élet, ami gyerekként ilyen romantikus elképzeléseid voltak róla, az teljesen megvalósult, vagy azért van ennek is egy kemény oldala?

Nem, egyáltalán nem energiaégető, tök romantikus maradt. Az Anima nagyon laza zenekar, kevés próba, sok fellépés, nagyon jó a csapat, mindig jókat beszélgetünk a kocsiban, lenyomjuk a koncerteket, zéró stressz. Izgalmas kihívás, mert másik minőségben állok ilyenkor a színpadon, mint eddig bármikor. Technikailag is egy új feladat az éneklés és a vokálozás színpadon. És abszolút rám is fért a gyakorlás. Az első koncerten annyira izgultam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Nem ilyen színpadon és nem így önmagamként szoktam színpadra állni, egy másik szervrendszert kellett beindítani és munkára fogni magamban..

Ki a kedvenc színész-énekesnőd?

Ónodi Eszter. Jó, hát elfogult vagyok, anyámat kell mondani. Szerintem ő elég nagy királynő.