A császár, a kocsmáros és a hosszútávfutó

A rasszizmussal és a bőrszín miatti diszkriminációval foglalkozó filmek nagy többsége azért nem tud a témához érdemlegesen hozzászólni, mert a más népcsoporthoz tartozó embereket természetfilmes eszközökkel ábrázolja. A magyar kereskedelmi tévékben is gyakran látni olyan portrékat, amelyek a hazai romák helyzetéről számolnak be egy-egy bombasztikus hír kapcsán. Ezeknek a filmeknek azonban egyrészt nincs idejük arra, hogy komolyan odafigyeljenek szereplőikre, másrészt az alkalmazott filmes eszközök sokkal inkább a National Geographic-be illenek, mint egy önmagát kicsit is komolyan vevő szocio-riportba. A cigány ember ezekben a filmekben sokkal inkább hasonlít a háromujjú lajhárhoz, mint egy emberi lényhez, hiszen táplálkozási vagy szociális szokásai körülbelül olyan körítésben kerülnek a képernyőre, mintha valami egzotikus állatfajról lenne szó.
Naplóm második fejezetében már felmerült a társadalmi kirekesztések kérdéskörére érvényes dokumentumfilmes ábrázolás-probléma, erre azonban – kissé más irányból – vissza kell térnem Kőszegi Edit és Szuhay Péter Kitagadottak című munkája miatt, amit a doku-program utolsó napján, hétfőn vetítettek. Ugyan a film vázát egy olyan történet adja, amely egy talált fotóval kapcsolatos groteszk félreértések sorozatára épül, a folyamatos családi konfliktusok mélyén azonban mégis a generációról generációra öröklődő faji előítéletek húzódnak meg.
Kőszegiék filmjének közzépontjában egy kettéhasadt család áll. A bőrszín különbözősége éket ver a rokonok közé, és több házasságot is tönkre tesz. Mivel az üknagyszülők egy magyar-roma pár voltak, a család tagjai a származásukkal való szembenézés problémáival küszködnek. Egyik cigánynak mondja magát, a másik lenézően beszél róluk, és kikéri magának még a feltételezést is, hogy benne roma vér csörgedezne. A film interjúi nyomán lassan fény derül a bonyolult, viszályoktól, ősrégi sértődésektől és előítéletektől terhelt viszonyrendszerre, megrajzolódik a kapcsolatok kusza térképe. Kitagadások, válások, évtizedek óta eltűnt gyerekek, rég megszakadt kapcsolatok – mind egy olyan konfliktus miatt, amit őseiktől örököltek, ám mindegyik generáció újrateremti magának.
Kőszegiék munkájának nagy erénye, hogy olyan helyzetekbe tudja hozni szereplőit, melyekben még azok is szégyenkezve merik csak előadni kirekesztő nézeteiket. Néha úgy érezni, hogy a film szálai túlzottan széttartanak: a lassan csörgedező interjúkban csak nehezen fedezhető fel annak a bizonyos családi fotónak a szerepe, amely újra felbolygatja a kedélyeket. A csattanó azonban igazolja a hosszan fenntartott várakozást: az ominózus képről kiderül, hogy az igazából Ferenc József osztrák császár és magyar királyt valamint családját ábrázolja!
Kamondi Zoltán Utak Furugyon című filmje egy a fejében világmeghódító terveket forgató boltos-kocsmáros karrierjének állít emléket. Hősünk pályája elején jár még: egyelőre csak Furugy község lakóit sikerült kizsigerelnie úgy, hogy kezében tartja őket a boltjában felvett hiteleken keresztül. A rendező Magyar Tarka–sorozata látott már jobb epizódokat is. A film háromnegyedéig a nézőnek gőze sincs arról, hogy mi köze van egymáshoz azoknak az embereknek, akikkel az interjúk készülnek. Kamondi kérdéseiben van valami „Jani házhoz megy”-érzés, amitől borul a film: megy, kutat, szembesít, igazat ad…
Hogy a maratonnak vannak filmtörténeti előképei, azt Tony Richardson 1962-es filmje, A hosszútávfutó magányossága bizonyítja. Mispál Attila azonban igen távol áll a brit mozit akkoriban felforgató irányzattól: egészen más típusú filmet készített.
Kovács Lajos a Bárka Színház megnyitása alkalmából felajánlotta, hogy lefutja a 42 kilométeres távot egy budapesti versenyen. A végül sikertelenül végződő akcióról forgatott Maraton azonban egyáltalán nem attól érdekes, hogy Kovács beér-e a célba, vagy sem. A hazai színjátszás egyik legkarizmatikusabb figurája hatalmas beleéléssel beszél tervéről, és ennek következtében a néző is elkezd kapisgálni valamit a futás metafizikájából. Ezt az érzést Mispál újra és újra Szász János Woyzeckjéből vett képekkel támogatja meg. A versenyt szívproblémák miatt feladni kényszerülő Kovács mentőbe fektetésének jelente például azokkal a képekkel van összevágva, melyben Woyczek az orvossal beszél a vagonban.
A táv nem sikerült. Viszont a film után mindenki futni szeretni, hogy úgy tudjon eközben figyelni magára, ahogy arról Kovács Lajos is beszélt.