Említetted egy interjúban, hogy már az általános iskolában rengeteget forgattál az iskola kamerájával. Mi vonzott a filmezésben és mikor kezdett el érdekelni a vágás?
A sulinak volt egy stúdió-szakköre, ahol egy vállról indítható Panasonic M25 VHS kamerával gyakorolhattam a videózást. Lenyűgözött, hogy egyáltalán a mozgóképek rögzítésének a közelébe juthatok. Egy teljesen új világ nyílt ki előttem: nemcsak a repülő madarakat és iskolai eseményeket dokumentálhattam, hanem kreatívan, konstruáltan, dramaturgia mentén is lehetett mesélni a képekkel. Ami pedig akkor teljesen elérhetetlennek tűnt – és ami a mai fiataloknak szinte felfoghatatlan –, az az volt, hogy a felvett snitteket előbb digitalizálni kellett, és csak utána lehetett vágni. A számítógépen szerkesztett videó számomra maga volt a mámoros varázslat: megváltoztathattam a snittek hosszát, sorrendjét, hozzáadhattam hangokat, zenét és így végül tényleg a saját ízlésemre szabott, működő klipeket, etűdöket, jeleneteket, kis történeteket hozhattam létre mozgóképes formában.
Miután elvégezted az ELTE filmelmélet-filmtörténet szakát, 2011 és 2014 között az SZFE mozgókép-vágó szakirányára jártál, ahol Sellő Hajnal volt az osztályfőnököd. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Sellő Hajnal tanárnőnek ezerszeres hála, hogy már akkor kommentelgette a vágói próbálkozásaimat, amikor még fel sem vettek az egyetemre. Ugyanis a 2006-ban indult Enyedi–Máthé rendező–operatőr osztálynak nem volt párhuzamos vágóévfolyama, így külsősök is bedolgozhattak nekik. Pluhár Attilának vágtam a felvételi filmjét, majd dolgoztam Ferenczik Áronnal és Kárpáti György Mórral is. Az ő vizsgafilmjeik miatt Hajnal tanárnő is bekapcsolódott a szakmai meglátásaival, és emlékszem, mekkora megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen elismert filmes példakép egy ilyen kis sráccal, mint én, szóba állt.
2008-ban jelentkeztem először vágó szakra, de nem vettek fel. Ma már hálás vagyok ezért is, mert így 2011-ben kerülhettem be az első 6x6-os osztályba, ami hatalmas élmény volt. Nagyon sokat lehetett tanulni ebben a kiépülő, lelkes közösségben. Élénken él bennem, ahogy a vetítőben néztük egymás vizsgafilmjeit, és mindenki kommentálta a másik munkáját. Annyiféle vélemény, különböző nézői és szakmai meglátás hangzott el, hogy egyértelművé vált számomra: ebben az évfolyamban óriási a potenciál, ha valaki valóban tanulni akar. Csak rajtam múlik majd, mennyit tudok tanulni az osztály-és évfolyamtársaimtól. Tanáraim között volt még Kiss Wanda, Kollányi Tamás és Jancsó Dávid is – nekik is rengeteget köszönhetek. Nemcsak az iskolai anyagokon keresztül tanultam tőlük, hanem ők nyitották ki számomra az ajtót a hazai gyártású HBO-sorozatok világára is, ahol vágóasszisztensként dolgozhattam. Ez az időszak is meghatározó volt az életemben.
Guerilla / Fotó: Mozinet
Voltak példaképeid a szakmában?
Az osztályvezető tanáraim mindenképpen azok voltak. Rajtuk kívül pedig Kovács Zoltán, Hargittai László és Király István – a moziban mindig néztem a stáblistát és kerestem a kedvenc vágóimat. Ők számomra a legmagasabb szakmai szintet képviselték.
Sok rövidfilmet vágtál a nagyjátékfilmek előtt. Mit tanultál ezekből? Mennyire jelentett előiskolát az egész estés alkotások előtt?
Mind a mai napig nagyon szeretem a rövidfilmeket – most is épp Kenéz Ágoston első kisjátékfilmjén dolgozom. Egészen más működtetni egy etűdöt, egy kisfilmet vagy egy nagyjátékfilmet, a hossz, a komplexitás, a tét, a fordulatok, a nézői figyelem megtartása miatt. Ezért ha valaki egész estés film vágására adja a fejét, érdemes a kisfilmekkel kezdeni, rengeteg tapasztalatot lehet belőlük gyűjteni.
Kárpáti György Mór rendezése, a Guerilla volt az első nagyjátékfilm, amit vágtál. Milyen kihívásokat okozott az első egész estés filmes munkád?
2010-ben Szabó Szonja Komoly dolgok című 70 perces tévéfilmje már súrolta ezt a határt, de a Guerilla volt az első valódi egész estés mozifilmem. Gyurival mindig nagyon jó volt együtt dolgozni – végtelenül precíz, pontos és szorgalmas rendező, akivel közben még jókat is lehetett ebédelni. A szenvedéllyel várt jó kajálás különösen fontos tud lenni vágás közben. Bár Inkubátor-támogatott alkotásról beszélünk - mégis nagyot vállalt a produkció és filmre forgott a Guerilla. Emiatt valamivel kevesebb nyersanyag állt rendelkezésünkre, mint egy digitális forgatásnál megszoktunk.
A legizgalmasabb számomra mégis az volt, hogy mivel a film szinte végig egy erdőben játszódott, a szereplők pedig jórészt ugyanabban a ruhában voltak, - lehetőségünk lett vágással összehazudni olyan snitteket is, aminek papíron köze nem volt egymáshoz. De akár a jelenetek sorrendjét is felcserélni. Arcközeli nézések, reakciók – ezek mind új kontextusba kerülhettek a vágóasztalon. Ez ritka szabadságot adott, és lehetőséget bátor döntésekre, szerkezeti és érzelmi szinten egyaránt.
A FOMO volt a második egész estés film, amin dolgoztál. A film nagy részét a szereplők vették fel mobiltelefonnal. „Petinek vagy százórányi iPhone-anyagon kellett átrágnia magát, és valamennyire azonosulnia az amatőr videók formanyelvével” – idézte fel a rendezője, Hartung Attila. Hogyan emlékszel vissza erre a munkára?
Hartung Attila szerintem világbajnok a nyersanyagmennyiség legyártásában. Nemcsak a FOMO-nál, hanem a most készülő új filmjénél (A pokol élővilága) is brutális mennyiségű kreatív lehetőséget adott a vágó kezébe. Úgy néz ki a timeline-om, ahogy még soha, - visít az Avid, akármilyen vasat rakok alá. A FOMO vágása extrém élmény volt. Nemcsak azért, mert pont ekkor zuhant össze a magánéletem, és éjjel-nappal csak ezzel a filmmel foglalkoztam, hanem a formanyelvi kihívások miatt is. Az amatőr iPhone-felvételeket kellett működtetnünk a profi ARRI anyagokkal együtt, mindezt a formanyelvében a YouTube-trendekhez igazítva, mégis a nagyjátékfilmes keretekben megtartva. Szerettem, ahogy az amatőr szereplők és a hivatásos színészek játéka megjelent együtt a vásznon. Nem eshetett szét a kettő, közösen kellett elmesélniük a történetet – a FOMO világában.
FOMO - Megosztod, és uralkodsz / Fotó: Mozinet
Az Együtt kezdtük utómunkája hat hónapig tartott. „Duszka Péter Gábor fantasztikus vágó, sőt több is annál” – mondta Kerékgyártó Yvonne, aki arról is beszélt, hogy külön figyeltetek a szavak nélküli gesztusokra, hogy minél több érzelmet mutathassatok a vásznon. Mesélj egy kicsit erről a filmről!
Tényleg ilyen kedveseket mondott Yvonne? Nem is emlékeztem erre. Egyébként neki olyan munkabírása van, hogy mai napig izomlázam van, ha csak rágondolok arra a munkatempóra. Bevallom, titkon a mai napig erőt tudok belőle meríteni. A film könnyed köntösbe bújtatva mesél el mindenki számára átélhető drámákat, egy esküvőre érkező régi osztálytársakból álló baráti társaság történetén keresztül. A vágói munka során az volt a feladatunk, hogy egyszerre hozzuk közel érzelmileg a nézőt a szereplőkhöz, fokozzuk a köztük lévő feszültségeket – legyenek azok nyíltak vagy rejtettek – és mindeközben megtartsuk a film humorát is. A muszterelés során nagyon aprólékosan válogatunk, hogy minden építőelemünk meglegyen a film legjobb verziójának az elkészítéséhez.
A vágás különböző szakaszaiban szeretek újra és újra végig menni a teljes nyersanyagon az elsőtől az utolsó kockáig. Ahogy épül a film szerkezete, úgy látjuk meg egyre tisztábban, mire van még szükség, és új szemmel tudunk castingolni snitteket a „hiányzó szerepekre”. Nagyon jólesett, ahogy Pék Csaba és Romwalter Judit producerek milyen figyelemmel követték végig a vágást, és minden segítséget megadtak ahhoz, hogy ez a film létrejöhessen.
Az Átjáróháznak kifejezetten izgalmas volt a látványvilága. Mi volt a vizuális koncepciótok, és hogyan tudtál ehhez vágóként hozzátenni?
Nagyon sok jelenet forgott zöld háttér előtt. Így az első vágatnál Madarász Istivel még csak „odaképzeltük” ezeket a vizuális elemeket. Majd egy már működőnek gondolt verziót átadunk az Ócsai Laci vezette VFX-csapatnak, hogy segítsenek a hátterek beillesztésével, hogy legalább alapszinten meg lehessen ítélni, mit fogunk látni a képen. Ez akkor is nagyon fontos, ha csak placeholder szinten kerülnek bele kiegészítések, mert megadják a snittek „sűrűségét” – és ez befolyásolja, hogy mennyi időt igényel egy-egy snittnél a nézői befogadás.
Például a paneltetős fináléjelenet teljes greenscreenben forgott. Amikor megérkeztek az első VFX-vázlatok, rögtön láttuk, hogy a zöld hátteres nyersanyaghoz képest mennyivel több idő kell egy-egy beállításnak, hogy kényelmesen felfoghatóak legyenek a VFX hátterekkel kiegészített shotok. Egyébként a film legnagyobb kihívása számomra nem is VFX igényes látványvilágból fakadt. Sokkal inkább, hogy megtaláljuk ehhez a lehetetlen műfajhoz leginkább illeszkedő mesélési és vágási formát.
Együtt kezdtük / Fotó: InterCom
Angyalosy Eszter és Szőke Dániel rövidfilmjét, Az utolsó esélyt is te vágtad. Eszter említette, hogy a nyári, ifjúsági coming-of-age történetek esztétikáját akarták megidézni. A filmben sok a zene és a klipszerű jelenet. Milyen élmény volt ezen az alkotáson dolgozni?
Rövidfilmeken mindig öröm dolgozni, Eszter és Dani pedig összeszokott párosként nagyon határozott dramaturgiai és vizuális elképzelésekkel és ötletekkel érkeztek a forgatásról. A klipszerű blokkok és érzelmi montázsok pedig általában hálás kihívást jelentenek egy vágónak. A kedvencem a finálé volt, ahol egy gördeszkaversenyt mutathattunk meg a szereplőink karakteréhez, személyiségéhez igazítva, amihez különböző vágói és operatőri megoldások társultak. Később ebből a filmből készítettünk TheVR Janival és Simonffy Petivel trailervágó versenyt a YouTube csatornáinkra. Ezáltal bemutathattuk a nézőknek mennyire különböző módon, hangulattal, szerkezettel stb. lehet megközelíteni az előzetesek vágását is.
Előzeteseket is vágsz. Mitől működik egy trailer? Mik azok a tipikus hibák, amiket elkövethet egy trailervágó?
A trailer egy teljesen külön világ – egyszerre reklám, de közben a film előhírnöke is. Az egyensúlyt kell megtalálni: használni a trailerműfaj szabályait és mechanikáit, ugyanakkor nem szabad túllőni a célon. Nem hazudhat akkorát egy trailer, hogy csalódott legyen a néző, ha kijön a moziból, - ez szerintem az alapszabály. Ezért a trailernek bár a hatásgyakorlás a fegyvere és a közönségcsalogatás a célja, nem eshet a vágó abba a hibába, hogy annyira eltorzítsa a trailert, hogy teljesen mást ígérjen, mint amit a film valójában képvisel.
Hogyan kerültél a Hunyadi-sorozat vágócsapatába? Azonnal igent mondtál, amikor megkerestek?
Először a sorozat csatáinak vágásával kerestek meg. Persze ennek is nagyon örültem, de talán nem éreztem volna annyira magaménak, mintha inkább egy teljes epizódért lennék felelős. Így végül a Nándorfehérvári ostromot bemutató duplarészes finálé került hozzám. Itt a harcjeleneteket és a karakterek drámáját kellett organikusan összefonni és egyben elvarrni a sorozat eddig felépített szálait. Nagy bizalmat szavaztak ezzel a producerek és Lengyel Balázs is, aki a sorozat showrunnere és az utolsó epizód rendezője volt.
Amikor Hargittai László Pamaccsal interjúztunk, azt mondta, a Hunyadi vágócsapatából akciójelenetekben egyértelműen te vagy a legügyesebb, ezért te kaptad meg a leghosszabb, tizedik epizódot. Milyen kihívás volt megvágni ezt a részt?
Szerintem Pamacs túlzott – ő egy túl kedves ember. Egyébként a sors is jófej volt velem, mert anno amikor Szász János rendezőnél volt a lehetőség Andy Vajna halála előtt, hogy a Hunyadiból mozifilm készüljön, felkértek bennünket Bodoky Eszter osztálytársammal közösen vágóknak. El is kezdtük a munkát, már készültek a csata koreográfiák, vágtuk a storymaticot – de a film végül nem készült el. Cserébe sok-sok évvel később a Hunyadit újra elővették, és bár már más kontextusban és formátumban de újra Nándorfehérváron találtam magam. A vágás egyébként hatalmas kihívás volt: hazai gyártásban eddig nem látott méretű apparátussal és stábbal létrehozott tengernyi snittel dolgozhattunk.
Ezért folyamatosan az a súly volt a vállamon, hogy minden amit nyersanyagban megkaptam a vágóasztalra, azzal nálam a lehetőség, hogy kihozzam a maximumot az utókor számára. Szerencsére szuper és inspiráló volt Lengyel Balázzsal dolgozni, miközben Asher Goldschmidt zenéi és Balázs Gábor hangmesteri munkája külön élettel töltötte meg ezt a lezáró epizódot.
.jpg)
Hunyadi / Fotó: The Orbital Strangers
A pokol élővilágát is te vágtad, ami majd később kerül moziba. Hartung Attilával nem először dolgoztál együtt. Mesélj kicsit erről a filmről és a munkáról!
Attila az egyik legambiciózusabb rendező, akivel valaha találkoztam. Olyan vállalásokat tesz, amit józan emberi ésszel nehéz lekövetni hogy miért teszi - de aztán mindig végigcsinálja. Ez a film már 7 éve készül, és mire befejezi, valószínűleg 8 év is lesz mögötte. Iványi Petra producerünk pedig egy hős, hogy ezt az állami támogatás nélküli filmet a hátára vette és ilyen szeretettel egyengeti az útját. Immáron két és fél éve dolgozunk a vágáson – kisebb-nagyobb megszakításokkal –, mert annyira összetett a vágási procedúra. Nekem ez egy óriási feladvány volt,sokszor úgy éreztem, esélytelen, hogy vágóként átlássam ezt a nemcsak “horizontális” de “vertikális” montázstechnikát is amivel a film dolgozik. A formanyelve annyira különleges, hogy teljes újratanulást igényelt. De talán most már látjuk a fényt az alagút végén. Remélem, nem egy szembejövő vonat lesz – hanem a szabad levegő és a napfény.
A Lumiere Filmiskolában tanítod is a szakmát. A mostani tizen-, huszonéves generáció másképp gondolkozik a mozgóképről, mint az idősebb korosztályok? Mennyire hatott a látásmódjukra a TikTok világa? Mi az, amiben készségszinten ügyesebb, vagy kevésbé ügyes egy mostani fiatal, mint az idősebb generációk?
Vágóasszisztenseket tanítok a Lumiere-ben. Míg számomra anno a mozgóképszerkesztés élménye maga volt a csoda és a rácsodálkozás, addig a mostani fiatalok már ebbe nőnek bele. Ők már rengeteg trendet, sémát és működésmechanikát ismernek, amiket social platformokon szívnak magukba, ezért anyanyelvi szinten értik és fogyasztják a mozgóképes tartalmakat. Viszont meglepő módon azt látom, hogy bár sokan „olvassák” ezt a nyelvet, sokkal kevesebben képesek „írni” is. Mindig az derül ki, hogy leginkább sok gyakorlással lehet elsajátítani a mozgókép-írás ismeretét, egyszerűen nem lehet megúszni ezt a beletett munkát, akármilyen idős vagy fiatal is az ember.
Mennyire használsz mesterséges intelligenciát a munkád során?
A ChatGPT-t rendszeresen használom például fordításokra vagy technikai kérdések megválaszolására. Rengeteg szoftvert ismer, és sokszor gyorsabban ad megoldást, mint a legtöbb szakmai fórum. A kép- és hanggenerálásban is óriási lehetőséget látok, de azt inkább a csatornámon fogom majd tesztelgetni a YouTube-os formanyelvem kialakításához.
A pokol élővilága / Fotó: Lupa Pictures
A YouTube-oldaladra több olyan videót is készítettél, amiben bemutatod, hogyan dolgozol, milyen szerepe van a vágásnak egy filmben. Nagyon kevés magyar filmes szakembernél láttam ilyet. Hogyan jött az ötlet, hogy bemutasd a munkád a közönségnek?
Sajnos mostanában nagyon kevés időm jut erre, emiatt vérzik is a szívem. Vannak olyan videóim, amiket másfél éve forgattam le, de még nem tudtam befejezni őket – vagy már majdnem készek, csak nem volt időm az utolsó simításokra. Pedig kedves és építő visszajelzéseket kaptam az elmúlt években, és a célom is az volt, hogy játékos, mégis ismeretterjesztő formában adhassam át közönségnek hogyan működik a vágás, mitől érzelmes egy jelenet, vagy hogyan lehet tudatosabban fogyasztani filmeket, videókat.
Ehhez társult egy titkos reményem is: hogy a magyar filmeket talán kerülőúton, de közelebb tudom vinni az emberekhez. Kicsit a küldetésemnek érzem, hogy amire nekem nem volt gyerekkoromban lehetőségem vidéken - hogy tanuljak idősebbektől, azt megadhassam a fiataloknak vagy film iránt érdeklődőknek így a neten keresztül. Egyébként nehéz volt elkezdeni, mert tudtam, hogy meg leszek bélyegezve valamennyire, és magamutogatásnak, “influenszerkedésnek” vagy komolytalan videózásnak gondolják majd sokan. Sőt, tudtam, hogy be is skatulyáznak majd páran. De aztán rájöttem, hogy nekem ezeknél a félelmeknél sokkal többet ér, ha tudok adni valamit a távolból azoknak, akiket érdekel a vágás kreatív játéka és a mozgóképes alkotás. Úgyhogy, amint lesz pici időm, folytatom a videókat is, mert még rengeteg tervem van.
Több ismert magyar online tartalomgyártóval együtt a Cérnagyár csapatát erősíted. Mit jelent számodra ez a közösség? Szakmailag mennyire inspirál, hogy egy irodában dolgoztok?
Nagyjából négy évvel ezelőtt teljesen véletlenül alakult úgy, hogy összeállt ez a kis társaság. Először egy lakást béreltünk, ahol mindenkinek volt külön szobája. Kitaláltuk a “Cérnagyár” nevet, mert van a mém, miszerint: a filmezés vagy videózás olyan könnyű, hogy nem is számít munkának, bezzeg ha a gyárban dolgoznánk, akkor tudnánk meg igazán, hogy ki a magyarok istene. Aztán tavaly a bérleti szerződés lejártával úgy döntöttünk, hogy annyira megszerettük egymást és bízunk a csapat és közösség erejében, hogy belevágunk egy tízszer akkora vállalásba. Elköltözünk és csatlakozott hozzánk még néhány tartalomgyártó barátunk, így lett teljessé az új irodaépületünk. Szerintem a YouTube egy nagyon fontos platform az emberekhez való kapcsolódás szempontjából, ez engem különösen inspirál. A YouTube közösséget, a film inkább közönséget épít, de azt látom, hogy mindkettőre szükség van. A Cérnagyár pedig lefedi mindkét világot.
Min dolgozol jelenleg?
Nagyjátékfilmeket nézve: most fejezzük be Hartung Attila A pokol élővilága című filmjét – augusztusban lesz a picture lock. Szeptembertől pedig indul Nagy Viktor Oszkár Kémfeladatok kezdőknek című filmjének vágása. Izgalmas év lesz.
