Egy argentin Cannes-ban

Tegnap este, a rendező, a főszereplő, és Emir Kusturica jelenlétében vetítették az Hoy Y Manana (Ma és holnap) című filmet, a Fesztivál Palota Debussy-termében. Alejandro Chomski egész estés játékfilmje nem osztotta meg annyira a közönséget, mint Vincent Galloé, de nem is ment a határvonalakon túlra. Az argentin-spanyol koprodukció az Un Certain Regard (Egy bizonyos nézőpont) nagyjátékfilmes versenyében indult, a rendező debütálásaként az Aranykameráért is versenyezve.

A Ma és holnap története elég egyszerű. A 24 éves Paula (Antonella Costa) színésznő szeretne lenni; egy kis színházi társulatnál nemsokkal a premier előtt állnak. Egyik nap azonban minden összeomlik, amit nagy nehezen felépített: kirúgják az állásából (pincerno), kikapcsolják a gázt az albérletében és a főbérlő megfenyegeti: ha két napon belül nem adja meg a 300 peso lakbértartozást, akkor szedheti a sátorfáját. Még aznap a próbán a rendező felajánlja neki, hogy kisegíti, ha hajlandó lefeküdni vele, amit a lány egyből elutasít. Ádáz harcba kezd az idővel. A gázszámla kifizetésére kölcsön kér 50 pesot a nagybátyjától, aztán a 300 pesot próbálja megszerezni. Először az apjánál próbálkozik, de az cserbenhagyja. A barátok sem tudnak segíteni. Végső elkeseredettségében kiáll az utcára. A film nagy része a lány két napját mutatja be Buenos Aires utcáin és különböző férfiak autóiban. A film végére Paula nagy nehezen megszerzi a 300 pesot, becsülete elvesztése árán. Hogy megtarthatja-e az albérletet, visszamegy-e a színházhoz, talál-e új munkát, nem tudjuk meg.

Chomski filmjének legkidolgozottabb pontja a tempó megválasztása volt. A történetmesélésnek és a képek vágásának olyan ritmusára érzett rá a rendező (ő volt egyébként a vágó is), ami egészen ritka. Kiváló volt az operatőri munka is: a végig kézből felvett; telt, de enyhén pasztelles színű képeket nagyon jó volt nézni. Antonella Costa kiválóan játssza a főszerepet. Az egész filmen keresztül követjük őt, soha sem veszti szem elől a kamera, de mégsem válik unalmassá, nem fárad el a szerepben, végig fenntartja a feszültséget. Az egyetlen problémám magával a forgatókönyvvel adódott. A történetben nem volt megfelelően kidolgozva, hogy a lány tüzon-vizen keresztül színésznő szeretne lenni, és ezért képes mindent megtenni, még az utcára is kiállni. A film első tíz perce után már nem esett szó színházról, színészkedésről. Alapvető hibának tartom, hogy a rendezője ajánlatot tesz neki, ugyanis ezután már nem hiszem el, hogy a lány el fog menni a következő próbára és ott lelkesen eljátssza a szerepet. A film gyengeségeit nem csak én vettem észre: a közönség nem vitte túlzásba a stáb ünneplését a vetítés után. A Ma és holnap jó lehetőség volt, kár, hogy Alejandro Chomski nem élt vele. De az idei cannes-i kínálatban már ezt a keveset is meg kell becsülni.