A Filadelfia Vándorcirkusz nem tartozik a porondvilág élvonalába, a szétesőben lévő társulat viszont elszalaszthatatlan ajánlatot kap: meghívják a World Circus szövetség európai tagozatába. A belépés feltétele, hogy össze kellene hozniuk egy megfelelő színvonalú előadást, ám ezt nagyon megnehezíti, hogy a családi társulatban komoly nézeteltérések adódnak. Egressy Zoltán Kék, kék, kék című színdarabját 2001-ben mutatták be, 2010-ben pedig a Győri Nemzeti Színház tűzte műsorára.

Két elem fogott meg leginkább a színdarabból. Az egyik, hogy a vándorcirkuszok ütött-kopott világában játszódik, ráadásul egy magyar társulat sztorija. A másik pedig, hogy valójában az egész egy parafrázis: Egressy Zoli az EU-s csatlakozás időszakában írta, tulajdonképpen arról szól, képesek vagyunk-e megfelelni azoknak a követelményeknek, amiket Európa támaszt felénk, és hogy meg akarunk-e felelni nekik egyáltalán” – osztotta meg velünk Dr. Nagy Endre producer, aki a győri színházzal közösen pályázott sikeresen a Nemzeti Filmintézetnél a színmű megfilmesítésére.

Werkfotó: Fehér Alexandra / Alexandra Fehér Photography 

A Kék, kék, kék az NFI színházak és filmesek közös tévéfilmjeit támogató programjának keretében készül, 108 millió forintos költségvetéssel. A tévéjátékot Szűcs Gábor “Medve” rendezte, forgatókönyvíróként pedig az eredeti darab szerzője, Egressy Zoltán dolgozott rajta. A rendező elmondta, hogy komoly munka volt a közel három órás színdarabból az előírtaknak megfelelő hosszúságú történetet faragni: “Baltával gesztikuláltunk, ahogy mondani szokás. Tíz-húsz oldalak, teljes cselekményszálak kerültek ki. Végig kellett gondolnunk, hogy mi a vezérfonal, ami mentén haladunk, és ami ehhez nem kapcsolódik szorosan, annak mennie kellett ahhoz, hogy hetven perc alá hozzuk a sztorit.”

Szűcs színművészként és rendezőként a színházhoz kötődik, de pont ezen keresztül talált kapcsolatot a mutatványosok világával: “Nagyon közel áll hozzánk a történet. Egy művészközösség életéről szól, megjelenik benne az a fajta vívódás, hogy az ember meg tudjon élni a művészetéből. Egyrészt egzisztencialista vívódásról van szó, másfelől egy szakrális küzdelemről: amit csinálunk, annak fontosnak, kreatívnak, kiemelkedőnek kell lennie, legyen benne perspektíva és szeressék is a nézők. Ez teljesen közös egy cirkuszi és egy színházi társulatban. Zoli zseniálisan megírta a mindennapi küzdelmeinket.

Klinga Péter / Fotó: Fehér Alexandra / Alexandra Fehér Photography 

A pályázati feltételeknek megfelelően a produkciót ki kellett vinni a színházi keretek közül. A cirkuszban és a sátor körül felállított lakókocsi-táborban zajló történet nyáron játszódik, de mivel a forgatásra tavaly decemberben és idén januárban került sor, a szabadtéri helyszínek nem bizonyultak volna ideálisnak a stáb számára. Szerencsére viszont a győri önkormányzat a rendelkezésükre bocsátotta az Olimpiai Sportpark csarnokát, ami a járványhelyzet miatt épp használaton kívül volt. “Olyan volt, mintha műteremben lettünk volna, 60x40 méteres csarnok, nagyobb mint egy fóti filmstúdió. Itt építettünk fel egy egész cirkuszi sátrat és mellette a tábort, valódi lakókocsikkal és autókkal. Egy kicsit elemelt volt a hangulat, érzed, hogy ez nem a valóság, de annál konkrétabb, hogy ne tudnád belőni, hogy hol játszódik” – emlékezett vissza a producer.

Szűcs Gábor a díszlet kapcsán hozzátette: “Nem törekedtünk a realizmusra, nem volt cél, hogy úgy nézzen ki, mintha egy valódi város szélén felállított cirkusz lenne. Kicsit a Dogville-re emlékeztetett a környezet, ugyan azért nem volt annyira absztrahált, nem csak vonalak jelzik az épületeket, de vállaltan stúdióízű.”

Forgács, Klinga, Agócs Judit, Dunai Csenge és Szűcs Gábor / Fotó: Fehér Alexandra / Alexandra Fehér Photography 

A rendező azt is elárulta, hogy korábban már közreműködött egy operafilm elkészítésében, de a Kék, kék, kék forgatása volt az első, hogy önálló játékfilmen dolgozhatott: “Az ember tudja, hogy mik az erősségei, mi az, amiben van, tapasztalata és mik a gyengeségei. A filmrendezésben nincs nagy tapasztalatom, viszont önbizalomhiányom sincs. Színházi rendezőként viszont erősségem a színészvezetés. Halmágyi Zoltán operatőr komoly alkotótársam volt ebben a munkában, hiszen filmes oldalról ő a gyakorlottabb. Szerintem nagyszerűen osztottuk meg a munkát, végig segítettük egymást.”

Mivel közel húsz éve dolgozik a győri színházban, a társulat tagjaiból álló szereplőgárdát jól ismeri. A cirkuszi társulat vezetőjét, Filt Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház előző igazgatója alakítja a filmben, mellette Agócs Judit, Dunai Csenge, Szina Kinga, Klinga Péter, Posonyi Takács László, Fehér Ákos, Ungvári István és Bende Ildikó és Molnár Erik alkotják a Filadelfia fellépőit. Róluk elmondta: “Szerintem fantasztikus, hogy a pályázat révén összeszokott csapatok dolgozhattak együtt. Tisztelet a kivételnek, de csapat nagyrészére szintén igaz, hogy viszonylag kevés filmes tapasztalattal rendelkezik, nekik meg kellett tanulniuk ezt a formanyelvet. A decemberi első forgatásnál sűrűn visszanéztem velük a felvett anyagot, hogy érezzék azt, hogy mennyivel másabb egy 800 fős győri nézőtérről nézni egy alakítást, és mennyire más az, ha mondjuk közeliben veszi őket a kamera. De erre nagyon hamar ráéreztek.”

Werkfotó: Fehér Alexandra / Alexandra Fehér Photography 

A színészeket már a korábbi előadásban is az alapján válogatták, hogy képesek-e bemutatni olyan alapszintű mutatványokat, amikre egy cirkuszi est során joggal számíthat az ember, de közben figyelembe véve, hogy nem egy élvonalbeli vándorcirkuszról van szó: “Az sem egyszerű, ha egy Monte Carlo-szintű cirkuszt, vagy egy Richter családot kell eljátszani, de talán még nehezebb feladat, ha rossznak kell lenned. A legtöbbet talán arról beszéltünk, hogy mit is jelent egy cirkuszi fellépésen rossznak lenni. Nem jelentheti azt, hogy nem csinálnak semmit, hiszen a klasszikus műsorrend szerint egymást kell követniük a mutatványoknak, és teljesen el bohóckodni sem lehet. Valamennyire tudni kell előadni a számokat. Cirkuszi szakemberek segítségével olyan mutatványokat válogattunk, például egykerekezést, tűzzsonglőrködést, amikkel színészként pont a “még elmegy” szintre tudnak eljutni.”

A rendezőtől azt is megtudtuk, hogy a COVID-járvány második hulláma alatt készülő többi produkcióhoz hasonlóan ők is szigorú rendszert alakítottak ki annak érdekében, hogy minimalizálják a fertőzés kockázatát. “Egymás biztonsága volt a legfontosabb, ezt azt jelentette, hogy minden előírást be kellett tartani, és talán még afelett is vigyáztunk egymásra. Jelzem, ez sikerült, a rendszeres szűrések során csak egyetlen kolléga produkált pozitív tesztet, de azóta már jól van, kigyógyult belőle, más eset nem fordult elő, teljesen nyugodtan forgathattunk.”

Molnár Erik és Forgács Péter / Fotó: Fehér Alexandra / Alexandra Fehér Photography

Szűcs Gábor fantasztikus élményként és nagy lehetőségként emlékezett vissza a forgatásra, a teljes stáb dicsérete mellett Nagy Endre produceri munkáját is kiemelve: “Intellektusával, szívével lelkével mögötte volt a produkciónknak, ami tényleg nagyon kellett ahhoz, hogy a két egymástól távoli világot, a színházit és a filmeset ennyire összefésülje.”

A B-Line Kft. gyártásában és az NFI támogatásával készülő Kék, kék, kék című tévéfilm az utómunka végén jár, ami szeptemberre fejeződhet be.

Címlapkép: Forgács Péter / Fotó: Fehér Alexandra / Alexandra Fehér Photography