Egy punk az '50-es évekből

A Kovásznai könyv bemutatójának április 24-én szombaton 10-órakor a Millenárison megrendezett Könyvfesztivál adott otthont. A könyvbemutatót a szerző, Iványi-Bitter Brigitta moderálta, aki egyben a Kovásznai Kutatóműhely vezetője. A beszélgetőtársak György Péter, Hammer Ferenc, Hegyi Lóránd, Rényi András és Sasvári Edit voltak. Felütésként a kötetet jegyző művészettörténész mesélt a három éves kutatómunkáról, amelynek során a Kovásznai által írt esszéket, filozófiai műveket, és a vele készült hanganyagokat kutatta és fésülte össze - ezen tevékenység közben rengeteg videoanyag készült a művész rokonaival, barátaival és a 'témát', illetve a korszakot jól ismerő szakértőkkel, amely anyagok szintén a kiadvány részét képezik.

A beszélgetés azzal a dilemmával indult, hogy vajon mennyi esélye van egy művésznek arra, hogy 27 évvel a halála után elfoglalhassa méltó helyét a a művészeti életben? Rényi András művészettörténész szerint segíti az ügyet, hogy most, 20 évvel a rendszerváltás után került az érdeklődés középpontjába az a korszak, amelynek Kovásznai egy emblematikus figurája volt. György Péter esztéta szerint kifejezetten jót tesz az idő ennek az életműnek, hiszen "Kovásznai hat elkülönülő műfajon gázolt keresztül, ami akkoriban emészthetetlenné tette az ő figuráját, ma azonban hozzá fogja segíteni ahhoz, hogy a világ megismerje ezt a nevet."



A szó hamarosan a művész alakjára terelődött, aki a kötetet szerkesztő Iványi-Bitter Brigitta szavai szerint "arra törekedett, hogy fogást találjon azon a korszakon, amelyben élt - azonban az életműből kiderül, hogy ez egy nagyon nehezen elérhető cél" - mondta a kurátor, aki "egy született szürrealistanként" aposztrofálta Kovásznait, "a korszak baloldaliságának képviselőjét", ugyannakkor elmondta, hogy Hammer Ferenc a kézirat olvasása közben több helyütt lejegyezte annak margójára, hogy "ez egy punk". "Kovásznai igazi teljesítménye az, ahogyan a popkultúrát összekeverte a magaskultúrával", ugyanakkor "teljesen felfoghatatlan módon mászkált át kulturális klasztereken, kontextusokon"- fűzte hozzá György Péter.

Ezután a szó a Kovásznai rehabilitációs programra, ezen belül pedig elsősorban a frissen megjelent monográfiára, és a művész életművére terelődött, amelynek Hegyi Lóránd művészettörténész szerint az a legmarkánsabb jellemzője, hogy "folyamatosan kilép az értelmezési keretből, és ezért rengetegféleképp fel lehet építeni ezt a életművet". Sasvári Edit művészettörténész elmondása szerint az utóbbi évtizdekben nem született hazánkban olyan monográfia, amely "ennyire kontextualizálta volna az életművet". "Semmi nosztalgia nincs ebben a szövegben, és nincsen benne az igazságtétel vágya sem - ettől olyan üdítő" - folytatta a kötet méltatását György Péter. "A Kovásznai-életmű tele van meglepetésekkel, ezért nem tudott elfogyni a lelkesedésem" - válaszolt a szerző arra a kérdésre, hogyan tud(ott) ilyen emberfeletti munkát és lelkesedést belefektetni egy olyan ember életművének feltárásába, akihez nem fűzik fizikai szálak.



A Kovásznai György (1934-1983) életművének bemutatására vállalkozó programsorozat ezzel korántsem ért véget: a nemrégiben elkészült Kovásznai reklámfilm, a Riportré 2010 most kezdi fesztiváljáró körútját, és nem kell sokat aludnunk a következő állomásig sem, amely a Kovásznai Kutatóműhely nagyszabású retrospektív kiállítása lesz a Magyar Nemzeti Galériában 2010. május 20 és szeptember 30 között.