Elhunyt Andrzej Wajda

Wajda eredetileg festőművésznek készült. 1942-től katonaként harcolt Lengyelország függetlenségéért, majd a lódzi filmfőiskolán 1952-ben szerzett diplomát. A lengyel iskola, más néven a lengyel új hullám indítója. 1958-ban készült Hamu és gyémánt című filmje a második világháború utáni kultuszfilmek egyik első alkotása lett. A lengyel sors több filmjének központi témája (Csatorna, 1956; Lotna, 1959; Tájkép csata után, 1970), míg egy másik vonulatot képeznek a híres irodalmi művekből készült feldolgozásai: Zeromski (Légió, 1965), Iwaszkiewicz (Nyírfaliget, 1970; A wilkoi kisasszonyok, 1979), Reymont (Az ígéret földje, 1974), Przybyszewska (Danton, 1982). Az 1950-es és az 1970-es éveket elemző filmjeivel (A márványember, 1977; A vasember, 1981) vált megkerülhetetlenné a filmvilágban. Számos filmet készített a televízió számára (Halott osztály, 1977; Évek múltán, napok múlva, 1980), e mellett színházi rendezései is világhírűek. Dosztojevszkij Ördögök című művéből, a krakkói színház művészeivel bemutatott drámája európai színháztörténeti eseménynek számít. Életművéért 84 éves korában Oscar díjat kapott.

 Részlet A márványember című filmből (1977)