2008. 02. 18. Szabó Ágnes
A Berlinale utolsó előtti napjára történelmi drámák jutottak. Elsőként Andrzej Wajda Katyn című filmjét láthattuk, aztán a két Boleyn lányról, Annáról és Máriáról szóló kosztümös filmet, Justin Chadwick tálalásában Eric Banával, Scarlett Johanssonnal és Natalie Portmannal a főszerepben. A sajtótájékoztatón a legtöbben azt kérdezték Wajdától, hogy miért pont most lebbentette fel a fátylat Lengyelország eme hányatott, vitatott és sokáig titokban tartott fekete foltjáról, és miért nem a rendszerváltozás után közvetlenül.
| Fegyelmezett, erős, hatásos, hiteles, jól komponált és igaz |
Wajda nem használ felesleges szimbólumokat, sem zenét, a dráma néma csendben zajlik, hiszen minden jelenet és történet önmagában is katartikus, nem kell hozzá zenei aláfestés, vagy halotti mise. A tisztek kivégzése is az utolsó húsz percre marad. Húsz percig csak a sokkoló képsor látható a vásznon, ahogy egyesével tarkón lövik a szeretteikért imádkozó tiszteket, ahogy sorban zuhannak bele a tömegsírba.
Wajda alkotása olyan, mintha Hacsaturján balettjét, a Spartacust néznénk zene nélkül, fegyelmezett, erős, hatásos, hiteles, jól komponált és igaz. Mindig az élet írja a legnagyobb drámákat.
