Veszprém belvárosában mindenhonnan László Panna (a Filmpikniken is vetített FOMO női főszereplője), a fesztivál arcának képmása köszönt vissza, a Hangvillában pedig már csütörtök délután is a Bud Spencer életét feldolgozó dokumentumfilmet, majd Bodzsár Márk vámpíros fekete komédiáját játszották. Én bemelegítésként a füredi Balaton Mozi és egy olyan filmdráma mellett döntöttem, ami kimaradt számomra a tavalyi filmtermésből.
A veszprémi Hangvilla (fotó: Szabó Miklós/Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa)
Az Inkubátor-programban létrejött Szép csendben egy zeneiskolában történt zaklatás ügyét járja körül az egyik tanuló (Major Erik) szemszögén keresztül, aki véletlenül megtudja, hogy mentorként tisztelt tanára (Máté Gábor) szexuálisan közeledett az új csellista lányhoz (Bognár Lulu). Az első nagyjátékfilmjét jegyző Nagy Zoltán jó érzékkel választotta ki Máté Gábort a diákjai számára atyai jóbarátot jelentő zenetanár szerepére, bizalmat és megértést sugárzó alakjában tényleg fájdalmas felfedezni a ragadozó szörnyeteget. (Kritikánk a filmről itt olvasható.)
A Filmpiknik hivatalos nyitóvetítésére csütörtök este impozáns helyszínen, a Veszprémi várban került sor. Az Óváros téren, a Városháza és a Tűztorony szomszédságában felállított óriás vásznon Bagota Béla izgalmas thrillerje perget. Az erdélyi havasok közt játszódó Valan – Az angyalok völgye (kritikánkat lásd itt) átéléséhez az is hozzátett, hogy estére meglepően lehűlt a levegő, a tér viszont így is csurig telt nézőkkel.
A friss filmek, mint az Apró mesék, az Akik maradtak vagy a Guerilla mellett hazai klasszikusoknak is jutott figyelem a programban, szombaton a nap első fele a János vitéz restaurált változatát, a Nemzeti Filmarchívum Balatonról szóló kisfilmgyűjteményét és András Ferenc Veri az ördög a feleségét című, Balaton-felvidéken játszódó szatíráját tartogatta. A Pogány Madonnát Bujtor István szobrának közelében, a füredi Tagore sétányon vetítették, szintén teltházzal. A fénypontot számomra mégis egy méltatlanul elfeledett remekmű felújított változatának bemutatója jelentette a Balaton Moziban.
Közönségtalálkozó a Valan alkotóival és Till Attilával (fotó: Kovács Bálint/Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa)
Az 1961-es Katonazene Marton Endre legkiemelkedőbb filmes rendezése. Keserű karakterrajz egy kívülről délceg, belülről romlott főhadnagyról (Kállai Ferenc) és becsületes, de egyszerű lelkű tiszti szolgájáról (Szirtes Ádám), amely az Osztrák-Magyar Monarchia hanyatlásával állítható párhuzamba. A tragikus történetben a féktelen huszár szemet vet a városi orvos feleségére, a hű tisztiszolga pedig elkeseredetten próbálja megakadályozni, hogy feljebbvalója kiálljon párbajozni a céllövő bajnok hírében álló doktorral. A Filmarchívum és a Filmlabor ezúttal is csodás munkát végzett a digitális restaurálással, Hildebrand István képei végre élesen és teljes pompájukban ragyognak, ami különösen fontos egy olyan filmnél, amelyben a színek is kiemelt szerepet kapnak.
A 91 éves operatőr sajnos nem tudott eleget tenni a Filmpiknik meghívásának, ám a filmet felvezető Muszatics Péter és Kolozsi László is sok érdekességgel szolgált a Katonazene kapcsán, például kiderült, hogy a forgatókönyvön Bacsó Péter, Hintsch György és Marton Endre mellett a fiatal Szabó István dolgozott, akit nem jegyeztek a stáblistán.
Bele kellett húznom, hogy Füredről visszatérve Veszprémben elérjem a másik szombati premiert, a Magdolna című filmdrámát. A Hangvilla előadótermében teljes teltház fogadott, ami nem is meglepő, hiszen Buvári Tamás Veszprém-környéki támogatással készített életrajzi filmet Bódi Mária Magdolna gyári munkásról, helyi keresztény vértanúról. A két idősíkon játszódó, fekete-fehér történet a szüzességet fogadott Magdolnát önfeláldozó és erős nőként mutatja meg, aki még a bombázás közben is kimerészkedik az óvóhelyről, hogy felebarátain segítsen.
Buvári Tamás: Magdolna (Fotó: Szeretfilm)
A nő gyerekkora óta isteni sugallatokat kap mások sorsáról és saját megmásíthatatlan végzetéről, utóbbi viszont leginkább abban csapódik le, hogy Nagy Katica számtalan jeleneten keresztül elszánt, búskomor arccal járja a ködös falusi utcákat. A Magdolna tisztességesen fényképezett, ám költségvetésének korlátait egy füstgép indokolatlan bevetésével igyekszik túllépni, a hangkeverés furcsasága miatt pedig a szereplőket is sokszor nehezen lehet megérteni. Az eredmény komor és kissé kimerítő, ám a közösségi összefogás, amivel létrejött, mindenképp becsülendő.
Az I. Veszprém-Balaton Filmpiknik egy ambiciózus és szerteágazó projekt, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa keretében valósult meg, amelynek célja, hogy a régiót kulturális és kreatív szempontból újrapozicionálja. Már létező helyi kezdeményezéseket (mint A Tánc Fesztiválja, ami szintén veszprémi) karolnak fel és számos új rendezvényt indítanak útjára, többek között ökológiai és művészeti témákban.
A szervezők a Filmpikniket is visszatérő eseménynek tervezik, ami a fővároson kívül ad lehetőséget magyar filmes szakmának találkozni a közönséggel. Az idei három nap alapján ehhez minden adva van, beleértve az érdeklődést is, a járványügyi intézkedések mellett is közel 8000 látogatót vonzott az esemény. Káel Csaba filmügyi kormánybiztos záróbeszédében egyenesen úgy fogalmazott, "Szeretnénk, ha a Filmpikniknek köszönhetően egy magyar Cannes születne.” Hazafelé a vasútállomás jegyeladó fülkéjében ülő hölgynek is rögtön feltűnt a nyakamban felejtett badge, és sajnálkozva vette tudomásul, hogy nemhogy elkezdődött, de már véget is ért az idei Filmpiknik. Ebben teljesen egyetértettünk.
Interjú Muszatics Péterrel
A Veszprém-Balaton Filmpiknik programigazgatója Muszatics Péter filmtörténész, akivel a helyszínen a COVID árnyékában folyt szervezésről, a filmek kiválasztásáról, a szakmai programról és a Filmpiknik jövőjéről is beszélgettünk.
(fotó: Katharina Wagner)
Hogyan jött a Veszprém-Balaton Filmpiknik ötlete?
2023-ban Veszprém és a Balaton-régió lesz Európa Kulturális Fővárosa, ennek keretében sok különféle fesztivált terveznek megvalósítani az elkövetkező két-három évben. A szervezők kezdettől fontosnak tartották, hogy a rendezvénysorozatnak egy filmes esemény is a kiemelt része legyen, így jött az ötlet, hogy csináljuk egy olyan fesztivált, ahol a megszokottól kicsit eltérően, izgalmasan lehet tálalni az aktuális magyar filmtermést. Nagyon leegyszerűsítve: hozzuk el a magyar közönségnek a magyar filmeket a magyar tengerhez és Veszprémbe. A legszélesebb közönséget célozzuk, ugyanakkor a szakmának is találkozóhelyet szeretnénk teremteni.
Gondoltatok rá, hogy versenyprogram is legyen?
Elsősorban a Magyar Filmdíj jelöltjeiből válogattunk. Hosszú távon azért megfontolandó.
A fesztivál tervezésébe milyen ponton lépett be a COVID, hogyan szólt bele az eredeti elképzelésbe?
Afféle Damoklész kardjaként lebegett a fejünk fölött. Már egy fél éve szerveztük a kollégáimmal ezt a fesztivált, bele kellett kalkuláljuk, hogyha a helyzet átlép egy bizonyos szintet, akkor sajnos le kell fújjuk az egészet. Nagy optimizmus, sőt, fanatizmus kellett az idei szervezéshez. Eredetileg egy hetesre és július elejére terveztük. Részben a COVID miatt döntöttünk úgy, hogy szeptemberre csúsztatjuk és relatíve rövid fesztivál lesz, három napba sűrítjük bele a programot. Remélem, hogy jövőre hosszabb lehet és sokkal nyugodtabb körülmények között tud megvalósulni.
(fotó: Kovács Bálint/Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa)
A filmforgatásokhoz kijött hivatalos ajánlás arról, hogyan lehet a járványhelyzetben biztonságosan dolgozni. A filmfesztiválok számára is létezik hasonló, amit tudtatok követni?
Folyamatosan kértünk állásfoglalást a szakemberektől, akik COVID-tanácsadással foglalkoznak. Mindig a legaktuálisabb helyzet szerint kalibráltuk a programokat és a biztonsági intézkedéseket. Nagyon fontos nekünk, hogy maximálisan betartsuk ezeket, hogy a nézők úgy tudjanak szórakozni, hogy közben biztonságban vannak.
Mi volt a fő szempont a filmek kiválasztásánál?
Az volt a cél, hogy a három nap alatt áttekintés kaphasson a néző, hogy hol tart a magyar mozgóképszakma. Lényegében egy keresztmetszetet mutatunk a legkülönbözőbb műfajú, friss hazai filmekből és tv-produkciókból, kis-és nagyjátékfilmek, dokumentumfilmek, animációk is megtalálhatók a programban és még egy komplett tévésorozatot is bemutatunk. Több filmklasszikust is beválogattunk, hogy a magyar filmművészet kontinuitását is érzékeltessük.
A programban egy premier is szerepelt, Buvári Tamás Balaton-felvidéken játszódó, Magdolna című filmje. A helyi kötődés alapján került be?
Adta magát, ezt a filmet korábban mutatták volna be, de a COVID miatt csúszott a premierje. Nagyon örültünk annak, hogy ilyen óriási volt az érdeklődés a Magdolna iránt, a bemutató előtt hosszú sorok kígyóztak a moziterem előtt.
(fotó: Kovács Bálint/Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa)
A klasszikusok közül mit emelnél ki?
A Katonazene most lett felújítva, nálunk van a mozipremierje a restaurált kópiának. Egyike az első színes-szélesvásznú magyar filmeknek, Hildebrand István fényképezte, tele van fantasztikusan komponált képekkel, tényleg érdemes mozivásznon látni. Egy kicsit elfeledett film, pedig finom, okos és részletgazdag történet az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiből. Fontosnak tartom, szerintem méltó az újrafelfedezésre.
A szakmai program kifejezetten a vírushelyzethez kapcsolódik.
A tavaszi-nyári leállás után szerettünk volna „kibeszélési” lehetőséget adni a szakmának. Két kérdésre épült a Till Attila által moderált konferencia: mi készül? És: hol, hogyan láthatjuk az elkészült filmeket? A fesztivál zárónapján tartottuk, az első kerekasztal résztvevői kitűnő, fontos producerek voltak (Kovács Gábor, Mécs Mónika, Muhi András, Osváth Gábor), akik arról beszéltek, hogyan állt le vagy alakult át a COVID-helyzet miatt egy-egy forgatás, milyen tapasztalataik vannak a Filmintézet pályáztatási rendszerének átalakulásáról és milyen perspektívái vannak a mozinak a digitális platformok térhódítása mellett.
A második, nem kevésbé aktuális és izgalmas beszélgetés a forgalmazás, a mozi nyitás nehézségei, a streaming térhódítása és más aktualitások felől közelített, Bálint Péter (Filmforgalmazók Egyesülete), Böszörményi Gábor (Mozinet) és Liszka Tamás (Budapest Film) részvételével.
Hogyan szeretnétek bővíteni a fesztivált a következő években?
A régi pécsi Filmszemlék és a Veszprémi Tévétalálkozók lebegnek a szemünk előtt. Ezek annak idejében legendás fórumai voltak a filmes és a tévés szakmáknak, ahol össze tudtak jönni a mozgókép iránt érdeklődő, széles közönséggel is. Ha bővítésről beszélünk, először a premierek, a vetítendő filmek és tévés produkciók számának növelése jöhet szóba. Másrészt a regionalitásnak is teret szeretnénk adni, akár kifejezetten Balaton-témájú vagy fiatal alkotok által, a környéken készített filmekkel. Idővel szeretnénk bevonni a programokba más északi-parti településeket, mint például Balatonalmádi. Ugyanakkor fontos cél az is, hogy – profitálva a Kulturális Főváros-projekt tágabb dimenziójából és lehetőségeiből – a magyar filmek európai láthatóságát növeljük. A Veszprém és a Balaton-régió szerintem tökéletesen alkalmas helyszín erre.
Beszámolónkat hamarosan az I. Veszprém-Balaton Filmpiknik szakmai konferenciájával folytatjuk!
