Film.hu: Hogyan akadt rá az alapműre? Igaz, hogy korábbi alkotótársa, Szakály Sándor ajánlotta figyelmébe?
Erdőss Pál: Ez tényleg sikerkönyv volt, de valójában Drabik János producer hívta fel rá a figyelmem. Ebből írta Zahora Mária a forgatókönyvet, és aztán ő talált rá a Magyar Történeti Film Alapítvány ’56-os pályázatára. Szakály Sándor is valóban sok szépet mesélt a regényről.
Film.hu: Mi ragadta meg a könyvben? Mit tud mesélni egy iskoláskorú ’56-ról?
EP: Elsősorban arra emlékeztetett, amit magam is megéltem, hiszen 1956-ban még csak kilenc éves voltam. A Kossuth tér közvetlen közelében, a Falk Miksa utca legelején laktam, rengeteg élményem van a mai napig abból az időből, ahogy egy gyerek láthatta ’56-ot. Hiszen ott voltam október 23-án, amikor a körúton vonult a nép a Bem térre. Neveltetésem miatt egészen máshogy láttam az egész 1950-es éveket, nekem ’56 mindig is tisztán forradalmat jelentett, nem ellenforradalmat. Láttam a tömegben egy rendőrnőt, az arcára is emlékszem a mai napig. Nagyon különös volt, hiszen abban az időben az egyenruha a hatalmat, a félelmet jelképezte. De még ő is azt kiabálta a tömeggel együtt, hogy „Nagy Imrét a Pártba!”. Ez egy gyerek számára sokkoló élmény, mert akkor valami felborult. Később három hétig a pincében laktunk, mivel a lakásunkból géppuskafészket alakítottak ki. De ez nem volt olyan rossz, legalább nem kellett iskolába járni.
 |
| Egy zárt közösségben hogyan élték meg az ’55-ös és ’56-os éveket |
Film.hu: Ha jól tudom, más pozitív élménye is volt ezalatt…
EP: Ez egy érdekes vetülete ennek a három hétnek – mennyire ambivalens egy gyerek kapcsolata valamivel – nekem volt egy nagy vágyam, egy Faber-Castell emeletes ceruzakészlet. Ez 62 forintba került, ami akkor egy vagyon volt, reménytelen volt hozzájutnom. Rendszeres látogatója voltam az ÁPISZ kirakatának, míg az orosz katonák ki nem fosztották azt is. Aztán az egyik katona rájött, hogy semmit nem tud vele kezdeni, és amikor felmentünk az udvarra levegőzni, magához intett, és a kezembe nyomta a készletet. Így jutottam hozzá, aztán március körül az iskolában ellopták tőlem…
Film.hu: Mitől más mégis Kovács könyve, mint az Ön élményei?
EP: Ez a regény – Kovács István akkor tizenegy éves volt – hasonló szemszögből láttatja az eseményeket, csak ő nem egy nagyvárosban élt, hanem egy kicsi községben, Budakeszin, itt Budapest mellett. Az édesapját elveszítette a háborúban, az édesanyja telefonkezelő egy szanatóriumban. A történet és a film is arról szól, hogy egy zárt közösségben hogyan élték meg az ’55-ös és ’56-os éveket, mit vettek le a forradalomból, milyen információik voltak.
Film.hu: Az Ön élményeinek hangulata adott valami pluszt? Mert Önnek nyilván könnyebb volt megérteni a leírtakat.
EP: Inkább arról beszélnék, hogy sokkal könnyebb volt azonosulnom a regénnyel, mert nagyjából hasonló élményeim voltak.
Film.hu: Lehet azt mondani, hogy a film igazi célcsoportja az Ön korosztálya, a fiatalabbaknak inkább egyfajta furcsa mese a forradalomról?
EP: Nem, ez nem mese a forradalomról, ez maga a forradalom. Úgy gondolom, hogy nagyon kevés film készült ’56-ról – emellett kevés irodalmi alkotás is – többre lett volna szükség. Az én generációm pedig ismeri ’56-ot, a fiatalok pedig jóval kevesebbet tudnak a magyar történelem egyik szép fejezetéről. Ha azt kérdezi tehát, hogy kinek készül a film akkor inkább azt mondanám, hogy a mai fiataloknak, mert meg kell ismertetni velük. Fiatal felnőttek, gyerekek a film főszereplői is, így a mai fiatalság könnyebben tud azonosulni a történettel. Én visszakanyarodnék 1848-hoz is, hiszen a történet életben tartásához sok köze volt például Jókainak, regényeinek. Ez hiányzik még ’56-ról. Jókai nagyon pontosan látta ’48-at, és egy családon belüli viszonyok alapján mutatta be, hiszen a családtagok különböző oldalon álltak. Így ’56-ból magam is tudok olyan családokról, ahol egyszerre voltak forradalmárok, ÁVÓ-sok, és rendőrök, akik más-más aspektusból látták az eseményeket. Vizsgálandó tehát, hogy mi volt ’56-ban, és kinek mit jelentett a forradalom.
Film.hu: Hol akadtak rá Végh Szabolcsra, a főszereplő kisfiúra?
EP: Több hónapos keresés után, rengeteg próbafelvételt készítettünk, így találtuk meg. (Szabolcs a Földessy Margit által vezetett színi tanodába járt, innen az érdeklődés – OGM)
Ez nem mese a forradalomról, ez maga a forradalom
Film.hu: Zahora Mária forgatókönyvével sikerült megszerezni az induláshoz szükséges pénzt. Milyen támogatókat sikerült találni a folytatáshoz?
EP: Az film összköltségvetése nagyjából 246 millió forint lett. Nagy részét elsőként valóban a Magyar Filmtörténeti Alapítvány adta, aztán később támogatta a Magyar Mozgógép Közalapítvány, a Miniszterelnöki Hivatal, a Honvédelmi Minisztérium és a Duna TV is.
Film.hu: Véget értek már az utómunkálatok?
EP: Gyakorlatilag igen, minden hangi utómunka és zenefelvétel kész van, jövő héten lesz a keverés, és az Uránia moziban mutatják be október 22-én.
Film.hu: Nagyon szép körítést kap a film. De nem félnek attól, hogy a sok alkotás közt kevesebb figyelem jut az Önökének?
EP: Nézze, ’56-ról olyan kevés film készült eddig, hogy nem zavaró, sőt örömteli, hogy egyszerre négy-öt film is bemutatásra kerül. Mert ha jól tudom, néhány nem készül el időre.
