Rögtön az első panelbeszélgetés sok érdeklődőt vonzott, hiszen az ideiglenes döntőbizottságok tagjai először nyilatkoztak részletekbe menően a munkájukról, az elmúlt hónapok tapasztalatairól. Eljött Pataki Ági producer, Tóth Csaba producer és Zabezsinszkij Éva forgatókönyvíró, casting director. A bizottság póttagja igazoltan volt távol, Zurbó Dorottya rendező egy külföldi fesztiválon zsűrizett. A Filmszakmai és Televíziós Döntőbizottságok tagsága megegyezik és mindkét testület elnöke Tóth Csaba.
Tóth elmondta, hogy az április 12-i választások után az előző döntőbizottságok felfüggesztették a működésüket, és előtte is már számos projektet elhalasztottak, emiatt mire ők munkához láttak, rengeteg pályázat gyülemlett fel.
Az ideiglenes döntőbizottság fő céljának azt jelölte meg, hogy kezeljenek minden bent maradt projektet, korábban vagy már az ő idejük alatt beérkező pályázatot, mivel „nem akarnak senkit bizonytalanságban hagyni”. Továbbá elő szeretnék készíteni a következő időszak munkáját, véleménye szerint a tapasztalataik megosztásával hozzájárulhatnak a pályázati rendszer sikeres átalakításához. A döntőbizottság tagjaiként rálátásuk van arra, mit rontott el, vagy mit csinált jól a korábbi rendszer, ezek alapján adhatnak majd tanácsot a döntéshozóknak.
„Akik még nem kérték ki a véleményünket, csak reméljük, hogy fogják” – vetette közbe Pataki Ági. Tóth biztos abban, hogy ez meg fog történni, mivel eddig kedvező tapasztalatai vannak a szakmai együttműködés terén. „Fontos tudni, hogy a döntőbizottság teljesen önállóan működik. Nem vagyunk a Filmintézet tagjai, még NFI-s email címem sincs, külső tanácsadóként, külső tagként veszünk részt ebben a munkában.”
Tóth a következő számokkal illusztrálta az elvégzett munka nagyságát: „Két és fél hónapja dolgozunk, hétszer ültünk össze, 317 döntést kellett hoznunk, 317 teljesen különböző ügyben.”
Pataki Ági „tisztító munkaként” jellemezte a döntőbizottság működését, kezelni a sok beragadt projektet, „ennek vannak jogi kritériumai is, mivel bizonyos időn belül dönteni kell”, és ezzel párhuzamosan új pályázatok is érkeznek hozzájuk. Kiemelte, hogy jelenleg gyártásra nem lehet pályázni, majd akkor nyílik meg ez a lehetőség, ha felállt az új intézményi struktúra.
Az előző rendszerhez képest lecsökkent a tagok száma: „Julóval (Ugrin Julianna, az NFI igazgatóságának ideiglenes elnöke – a szerk.) együtt döntöttünk úgy, hogy próbáljunk meg a költségeken spórolni, és próbáljuk például a bizottságokat is leszűkíteni. Korábban öttagú volt a bizottság, és én egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy mind az öt tag elolvasta, végigrágta magát a pályázati anyagon. Amikor belevágtunk szűkített létszámmal, rögtön eldöntöttük, hogy mi mindent elolvasunk.”
fotó: NFI
Zabezsinszkij Éva ezt azzal egészítette ki, hogy a feldolgozandó anyag egy jelentős része módosító pályázat volt, emiatt a döntőbizottság sok időt töltött adminisztratív ügyek áttekintésével. Szerinte ezen érdemes változtatni, hogy a felálló döntőbizottságoknak majd több idejük lehessen forgatókönyvek és gyártási tervek olvasására.
Pataki tovább részletezte, még milyen típusú feladattal találkoztak a döntőbizottságban: „Beletartoztak olyan kész filmek, amikkel nekünk igazából dolgunk nem volt, változtatni nem tudtunk rajtuk, de elfogadni el kell a DB-nek. Megnéztük őket, hogy legalább véleményünk legyen róluk. 38 filmet kellett jóváhagynunk az utóbbi két hónapban.”
„Nagyon sok az old school film” – tette hozzá. „Rengeteg olyan tévéfilmet láttunk, amiből az érződik, hogy megélhetési filmezésként kezelték, és semmi más szándékuk nem volt vele.”
„Nem azért beszélünk ilyen részletesen arról, hogy mi mindent csináltunk, mert kisdobosok vagyunk, hanem – ahogy ezt szakmában tudtuk mindannyian – az elmúlt években nem feltétlenül olvastak el minden pályázatot alaposan, a DB nem nézett meg minden filmet, számunkra viszont fontos volt, hogy mindent elolvassunk, megnézzünk. Akkor is, ha ez csak egy láttamozás volt egy kész filmmel kapcsolatban” – tisztázta Zabezsinszkij az ideiglenes döntőbizottság szakmai hozzáállását. Szeretné, ha a jövőben az általuk követett gyakorlat folytatódna, és nem az előző rendszer éledne újra, hogy „ki van adva egy direktíva fölülről, minek kell mennie, mi nem mehet, és onnantól kezdve egy közös kávézás a döntőbizottság ülése”.
Tóth Csaba belemenve a részletekbe két konkrét javítható elemét emelte ki a pályázati rendszernek. „A televízió világából jövök, és engem nagyon bántott az, hogy egyetlen produkciónál sem láttam szándéknyilatkozatot egy tévétársaság részéről.” Ebből az következik, magyarázta, hogy az elkészült tévéfilmeket „senki nem fogja látni”, lemennek valamikor éjszaka, és még csak nem is a közmédiában, hanem egy helyi televízióban.
Szerinte emiatt felmerül a „megélhetési televíziózás” gyanúja, maguk az alkotók sem számítottak arra, hogy bárki megnézi majd a filmjeiket. „Mindez felveti azt a kérdést, hogy milyen műfajokban és milyen formában érdemes televíziós tartalmakat készíteni Magyarországon, és ez igaz a dokumentum- és a mozifilmekre is. Ez szerintem átalakítást igényel” – zárta a gondolatmenetét.
A megítélt költségvetések terén is problémákat is érzékelt. „Dolgoztam a Spektrum TV-nél, és pontosan tudom, hogy mennyibe került egy-egy epizód egy televíziós produkcióhoz. Hajmeresztő, hogy a sokszorosát kérte el egy-egy dokumentumfilmes az NFI-től olyan produkciókért, amiknek a production value-ja messze nem érte el a Spektrum tévé színvonalát.” Tóth szerint ezen is változtatni kell, fontos szerepe lehet majd az NFI következő gyártási igazgatójának, aki rálátva az előkészítő munkára eléri, hogy reális költségvetéseket tartalmazó pályázatok kerüljenek be a rendszerbe.
„Megdöbbentően avítt tervek voltak bent, az ember néha úgy érezte, hogy időutazáson van. Illetve olyan pénzeket kértek és néha ítéltek meg bizonyos tervekre, ami egészen meghökkentő volt” – nyomatékosította Zabezsinszkij kollégája meglátásait.
„Apolitikus legyen a döntőbizottság” – tért át arra Zabezsinszkij, hogy milyen elvek mentén hoztak döntéseket. „Mivel a pályázatok nagy része a választások előtt jött be, ez nem volt mindig könnyű, mert elég egyértelmű volt néha, hogy kik és miért pályáztak, de itt is határozottan a pályázat tartalmi elemeire koncentráltunk.”
Fontos elv volt a döntéseikben a közösségi filmnézés, a filmklubok és fesztiválok támogatása. Elhangzott, hogy a BIFF-nek, a novemberben induló Verziónak és a jövő februári Magyar Filmszemlének is kedvezően bírálták el a pályázatát. Korábban egyiknek sem adott pénzt az NFI. A Verzió kapcsán az is elhangzott, hogy emberjogi fesztivál az utóbbi években nem reménykedhetett támogatásban, ezen is változtattak. Áttérve az elutasított pályázatokra, elmondták, hogy szakítva az előző rendszer gyakorlatával, ahol jobb esetben is csak néhány mondatos indoklást kaptak a filmesek, igyekeztek „részletes és alapos szakmai indoklást adni az elutasított pályázóknak”.
És ha már elvek, kényszerűségből a spórolás is szerepel köztük. „Amikor átvettük ezt a feladatot, akkor körülbelül 2,8 milliárd volt a kasszában, és még 1 milliárdra várt az NFI.” – foglalta össze Pataki, mennyi pénzből gazdálkodnak.
A rendelkezésükre álló összeg egy része az Inkubátor Program rehabilitációjára, a korábban kidobott, de nyertes filmtervek megvalósítására megy el. Ezen túl is sok feladatot vállaltak el – mondta el, és hozzátette, tartalékolni is szeretnének a jövő évre ebből az eleve kevés pénzből, mert még bizonytalan, mekkora költségvetése lesz 2027-ben a Nemzeti Filmintézetnek. (A beszélgetés után pár nappal, október 30-án benyújtották a 2027-es költségvetés tervezetét: az idei 10 milliárd helyett 2027-re 18 milliárd forint szerepel az NFI támogatás során – a szerk.)
Nagyjátékfilmek gyártását nem támogatták, ez a pályázati kapu zárva van jelenleg, egyetlen nagy koprodukció kapott pénzt, amiről annyit árult el, hogy jelenleg forog Budapest különböző pontjain. Továbbá hat dokumentumfilm, egy animáció és egy kisjátékfilm gyártását bírálták el kedvezően.
„Annyira siralmas volt a kínálat, hogy nem ítéltük támogatásra méltónak a projektek jelentős részét. Nagy szemléletváltásra lesz szükség” – mondta el Tóth a tévéfilmes pályázatokról. A magyar történelem különböző epizódjait feldolgozó, filmnyelvi szempontból nem érdekes dokumentumfilmektől elmozdulva inkább a mostani társadalmi problémákat, kurrensebb témákat előtérbe helyező és filmnyelvi szempontból is izgalmasabb dokumentumfilmeket próbálták támogatni.
Meddig tart az ideiglenes döntőbizottság mandátuma? – hangzott el az utolsó kérdés. „Arra számítok, hogy ebben az évben még sokat kell dolgoznunk. Utána nem tudjuk, hogy mi történik” – felelte Pataki.
fotó: BIFF
A BIFF-en megrendezett hétfői kerekasztal-beszélgetésen részt vettek a Filmreform board tagjai is, Ugrin Julianna producer, az NFI átmeneti igazgatótanácsának elnöke, Temple Réka producer a Magyar Animációs Producerek Szövetségétől (MAPSZ), Kocsis Ágnes rendező, a Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének elnöke, Pigniczky Réka rendező a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete (MADOKE) képviseletében és Deák Dániel, a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál alapítója és igazgatója, a Magyar Filmfesztiválok Társasága tagja.
A Filmhu szorosan követte a Filmreform munkáját az elmúlt hónapokban, két podcastot készítettünk, ott voltunk a május 8-i kerekasztalon, az általuk létrehozott filmszakmai javaslatcsomag, a white paper rövid változata itt olvasható.
A különbözőségek az igazán érdekesek
„Tessékeljük ki az elefántot a szobából” – kezdte a beszélgetést Kiss Viki Réka rendező Petrányi Viktória miniszteri biztossal, és az egész szakma kíváncsiságát tolmácsolta, amikor a Nemzeti Filmintézet vezetői pályázatának a győzteséről érdeklődött. November első napjaiban sajtótájékoztatón fogják bejelenteni az új vezető személyét, ahol a kiválasztás pontos folyamatáról, a pályázatok értékelési szempontjairól is be fognak számolni.
Petrányival október elején interjút készített a Filmhu, amelyben részletesen átvettük a miniszteri biztos hatáskörét és céljait, a magyar filmszakma állapotát, így most a beszámolónkban a BIFF-en megtartott beszélgetés azon részeire koncentrálunk, amelyek újdonságként szolgáltak, vagy legalábbis kiegészítik az interjúnkat.
Május 8-án tartották meg a Filmreform Kerekasztalt, ahol a filmszakma egy javaslatcsomagot nyújtott át Nagy Ervin kulturális államtitkárnak. Petrányit ekkor már felkérte a pozíció betöltésére Nagy, így együtt készültek a rendezvényre, együtt fogalmazták meg, minek kell elhangoznia, amikor az államtitkár a szakma elé áll. A biztos felidézte, hogy a beszéd közben Hatházi Fanni rendező sápadtan berohant a színpad mögé, és szólt a filmreformosoknak, hogy ez nem lesz jó, mert ugyanazt mondja, amit mi kérünk.
Petrányi ezzel a történettel illusztrálta, hogy az alapelvek terén nagy egyetértés van a szakma és a kormányzat között, és reméli, hogy közel már az a pillanat, amikor „a transzparencia, a szakma bevonása, vagy a párbeszéd olyan evidenciák lesznek, hogy már beszélni sem kell róluk”. Visszautalt az előző, a Filmreformról szóló panelbeszélgetésre, amelyen a white paper nevű javaslatcsomag hosszabb változatáról beszélgettek, és elmondták, hogy a szakma 90%-ban konszenzusra tudott jutni, a megvitatott témák 10% maradt eldöntetlen, ahol alternatív javaslatokkal álltak elő. Petrányi szerint ezek a különbözőségek az igazán érdekesek, a közeljövőben ezek kapcsán kell előállni megoldással.
Konkrét példát is mondott, a döntőbizottságok száma például egy ilyen neuralgikus pont, amelynél szélsőséges véleményként 12 és 1 is felmerül, illetve a közé eső számok. Petrányi elmondta, a 12 és az 1 mellett is tudna érvelni, mindkettő mellett szólnak nyomós érvek.
„A tartalmának nagy részét nem csak ismerem és hasonló módon gondolom, hanem sok körben részese voltam a kidolgozásának is, tehát tudjuk és ismerjük egymás gondolatait. Hosszan beszélgettünk arról, hogy ezt a dokumentumot milyen formában érdemes a minisztériumnak átadni, de én úgy érzem, hogy ezzel megvagyunk” – mondta el a white paperről. „Ahogy azt próbáltam többször jelezni a Kerekasztalnak, ez egy élő dokumentum, ehhez hozzá fogunk tenni, és lehet, hogy közösen el fogunk venni belőle.”
„Hihetetlen mennyiségű változtatási javaslatról beszélünk, ezeket prioritizálni kell” – utalt többek között arra, hogy sok minden függ a rendelkezésre álló forrás nagyságától, és jelenleg még nem végleges, hogy a jövő évi költségvetésben mekkora összeget különítenek el a magyar filmipar támogatására.
„Abban bízom, hogy az év vége előtt az NFI új vezetője már a költségvetési szám ismeretében tehet javaslatot egy pályázati naptárra.” Majd a moderátor kérdésére megerősítette, az a cél, hogy januárban kinyíljon a kapu a gyártási pályázatok előtt.
fotó: NFI
Az interjúnkban is szó esett arról, miért van szükség az filmtörvény módosítására, most arról is beszélt, ez mikor valósulhat meg: „Nagyon remélem, hogy amikor itt ülünk jövőre, akkor az új filmtörvény már vagy a zsebünkben van, vagy már az utolsó kanyarban.” Ez egy hosszadalmas folyamat, a szakmával való egyeztetés és kidolgozás után nem csak a hazai törvényhozás fázisain kell végigmenni, hanem az EU jóváhagyását is igényli ez a fajta törvénymódosítás. Ezzel együtt Petrányi bizakodó, szerinte jó tempóban haladnak, és egy év múlva már egy új filmtörvény lesz.
Többek között a koprodukciók támogatása miatt van szükség a törvény módosítására. „A koprodukció egyike volt azoknak a bűvös szavaknak, amiket mindenki hajtogatott, de a gyakorlatban nem volt igazi támogatottsága. Ez egy meredek kijelentés, de bátran vállalom” – mondta el Petrányi.
Emlékeztetett, hogy az elmúlt években nem szerepelt a fontos szempontok között, hogy nemzetközileg is piacképes alkotások készüljenek az NFI támogatásával. „Magyarország Európa filmiparához tartozik, és az európai filmfinanszírozás kizárólag ezekben az együttműködésekben működik. Ennek elsősorban nem az az oka, hogy mindenhol kevesebb pénz elérhető, és ezért 8-10-12 soros finanszírozási tervekből épül fel egy film költségvetése, hanem arról is szól, hogy ezekkel az együttműködésekkel a nemzetközi piacokat is nyernek. Ez egy nagyon fontos alapvetése az európai filmeknek.”
Hozzátette, nem elég azt mondani, hogy legyenek koprodukciók, erre biztatni kell a producereket, és bátorítani kell az alkotókat, hogy olyan történeteket mondjanak el, amelyek a határainkon túl is érdekesek. „A képzést kifejezetten fókuszálni kell arra, hogy ezeket a nemzetközi platformokat megteremtse, minél több nemzetközi kapcsolatot kell kiépíteni, minél inkább be kell ágyazni a magyar filmkultúrát az európaiba.”
Megerősítette az elköteleződését egy többablakos finanszírozási rendszer kiépítése mellett, amelyben az NFI, az NKA és a megújult közmédia mellett hosszabb távon V4 országaival közös alap létrehozása is tervben van, amely egy újabb finanszírozási ablak lesz. „Azt is gondolom a finanszírozás egészéről, hogy részben ez is közös munka eredménye lesz. Tehát amikor a produceri stúdiók megerősödnek és újra magabiztosságot nyernek a piacon, vagy amikor a műhelyek kinyitják a kapuikat, akkor ezek a szervezetek és közösségek is ablakokká válnak, ahol adott esetben egy kuratórium eldönti, melyik fiatal elindulását támogassa.”
A beszélgetés végén arra is kitértek, hogy egy mentális rendszerváltás is folyik a szakmai mellett. „Én is egy szakember vagyok közületek, csak most a minisztériumban képviselem a közös érdekeket. Ez rögtön azt jelenti, hogy lehet, hogy valami rosszban sántikálok?” – érzékeltette Petrányi, hogy a hatalmi pozíció bizalmatlanságot is szülhet. „Lehet, hogy lesznek dolgok, amik nem pontosan úgy lesznek, ahogy mindenki szeretné, de el kell higgyük, hogy egyfelé megyünk.”
