Az tudjuk, hogy te megjártad Nepált, de a színészek hogyan készültek a forgatásra?
Csoma Sándor: A forgatás előtt a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat vezetője, Kollár Lajos egy kimerítő és nagyon izgalmas előadást tartott nekünk az Erőss Zsolttal közös sikereikről. Pál Emőkével többször voltunk falat mászni, ezt követően ő kijárt Erdélybe sziklát mászni, sőt Via Ferratakat is végigcsinált. Sokat edzett az utóbbi időben, hogy fizikailag is felnőjön a feladathoz. Trill Zsoltot is elvittem egyszer mászni: Sterczer Hilda maga oktatta az alapokra, ráadásul Erőss Zsolt beülőjében próbálkozhatott.
Persze végig bennem volt az a félelem, hogy valamelyik színész egy adott ponton feláll, és azt mondja, ez túl veszélyes, nem csinálja tovább. Szerencsére erőn felül teljesítettek mindketten, és nagyon alázatosan tették, amit kértem tőlük. Tényleg nagyon felemelő két ennyire profi, de szerény emberrel együtt dolgozni!
Milyen élmény volt a forgatás?
Cs. S.: Nagyszerű élmény volt! Számomra külön emlékezetes, hogy Erőss Zsolt és Sterczer Hilda eredeti himalájai csúcsmászó ruháikat, felszereléseiket adhattuk a színészekre, ezzel pedig mintha a lelkük is egy kicsit beleköltözött volna Trill Zsoltba és Pál Emőkébe. Nagyon hálás vagyok az egész stábnak, amiért kitartott és zokszó nélkül végig csinálta a forgatást!
Sümeghy Claudia: Számomra nagyon megható részlet, hogy Sándorék nem is sejtették, hogy nekem ez a régió a második otthonom, mivel ötéves korom óta ide jártunk síelni a családdal és barátokkal. A hegy, amit gyerekkorom óta rajongva bámultam, ami előtt számtalanszor imádkoztam, meditáltam, Dachstein. Amikor a filmbe belevágtunk, akkor is folyamatosan Dachstein lebegett a szemem előtt – amikor végül Tóth Levente (a film operatőre) és Sándor előálltak azzal, hogy találtak egy helyet, ami tökéletes lenne, éreztem, hogy ez nagyon jó lesz! Valóban nagyon izgalmas és felemelő napokat töltöttünk ott, az egész stáb számára maradandó élmény volt, de ez volt egyben életem egyik legnagyobb kihívása is. Nagyon kegyes volt velünk az időjárás, ez nagy szerencse volt, mert egy héttel korábban még ködös és csapadékos volt az idő. Csodálatos volt a helyszín, de gyártásilag hatalmas kihívást jelentett!
Mik voltak ezek a kihívások?
Cs. S.: Mindannyian tudtuk, hogy csodára lesz szükség, hogy mindent magas minőségben, a tervezett módon meg tudjunk valósítani, ugyanis egy rettentő nehéz feladattal álltunk szemben: egy aránylag kicsi, különösebb rutin nélküli, fiatal stábbal mentünk ki több ezer méteres magasságba forgatni, ahol az embert már a puszta lélegzetvétel és a jeges felületeken való talponmaradás is kihívások elé állítja.
S. C.: Dachstein egy magashegyi helyszín, alapvetően egy gleccser. 3000 méter a csúcs, és logisztikailag nagyon körülményes itt a munka. Egyetlen felvonó visz fel, egyetlen vállalat, a Planai GmbH kezében van az üzemeltetés. Szerencsére ők mellénk álltak szponzorként – nagyon sokat segítettek az eszközök feljuttatásában, a színészek szetbe szállításában, a hóbarlang jelenetünkhöz ők tolták össze nekünk a havat a gleccseren, biztosították a bázisunkként szolgáló rendezvénytermet – szóval nagyon együttműködőek voltak.
A legnagyobb kihívás az volt, hogy mindegyik szetünk jó 20-30 perc sétára volt a bázistól. Nem lehetett oda-vissza rohangálni, és komoly állóképességet igényelt, hogy az ember közlekedjen ezen a csúszós, meredek, sziklás helyszínen. Nagyon át kell gondolni, kire és mire van szükség, mert egyszer nap elején és egyszer nap végén segítettek a szállításban a helyiek. A magashegyi környezet miatt ráadásul jóval drágább a stáb személybiztosítása és utasbiztosítása is.
A gleccserekben az a veszélyes, hogy egy nagy havas mezőnek tűnik, valójában azonban a hó alatt 15-40 cm széles, de akár több tíz méter mély hasadékok találhatóak. Nem mindegy, hova lépsz, ezért fontos, hogy legyen melletted egy mountain guide, aki ismeri a hegyet. Az utolsó forgatási napon este tízig maradtunk a hegyen, sötétben forgattunk, és a jelenetek végeztével az egész stáb fejlámpákkal mászott vissza a bázisra, eszközökkel a hóna alatt. Nagyon izgalmas volt!
Cs. S.: Igen, minden sokkal körülményesebb, sokkal lassabb. Minden lépésre fokozottan kell figyelni. Különösen nagy kihívás volt, amikor egy függőleges sziklafalon kellett lejuttassuk a kamerát az operatőrnek, Tóth Leventének, aki szintén egy kötélen függött a falon a színészekkel.
Ugyancsak nagyon izgalmas feladat volt elkészíteni azt a részt, amiben Hilda és Zsolt egy hóbarlangba ássák magukat, hogy ott éljék túl az éjszakát. A feladat nem volt egyszerű: míg nagyobb produkciók stúdióban forgatják a hasonló jeleneteiket, nekünk a Kakas Réka látványtervező által vezetett, kiváló csapat ásta ki a hegyen a barlangot, így a színészek a lehető leghitelesebben mozoghattak a rideg, klausztrofóbiát okozó havas falak közt.
Hol forgattatok pontosan, és mit jelenített meg a hely?
Cs. S.: A hegyekkel körülölelt Altausseer-tó mellett, illetve a Dachstein gleccseren forgattunk. A hegyek kiemelt fontosságúak voltak Hilda és Zsolt életében: egy hegyen randevúztak először, együtt mászták meg a legnagyobb csúcsokat, de egy hegy is választotta el őket Zsolt halálakor. Éppen ezért kihagyhatatlan volt a történetből, hogy a hegyek is szerepeljenek benne. A legalkalmasabb helyszínnek pedig Ausztria ezen régióját találtuk, ahol egyszerre tudtuk megjeleníteni az Alpokat, a Magas Tátrát, de még a Himaláját is! A hitelességi kérdésekről végig egyeztettünk hegymászókkal: Hilda mellett Mécs László és Nedeczky Júlia véleményét is kikértem, akik szintén közel álltak Zsolthoz.
Ilyen helyszíneken nagyköltségvetésű produkciók szoktak forogni…
S.C.: Igen, a helyi kereskedelmi tévés sorozatokon kívül errefelé csak olyan nagy produkciók készültek, mint például a James Bond – Spectre. Minden kérdésünkre az volt a válasz, hogy a James Bondnál az így volt, az meg úgy volt – sajnos a legtöbb szolgáltató olyan díjakat akart felszámítani, amitől egy nagy költségvetésű magyar produkció is zavarba jött volna, így kénytelenek voltunk a leleményességünkre és a partnereinkre támaszkodni: a gleccser üzemeltetője mellett társtámogatóként a Volkswagen Magyarország is segítette az osztrák napokat egy produkciós terepjáróval, de volt, ahol a helyi tűzoltóságot vontuk be a szállításba egy kis old timer tűzoltóautóval. Összességében elmondhatjuk, hogy a kintiek segítőkészségének és a Magasságok stáb kreatív és kitartó hozzáállásának köszönhetően nagyon értékes képek születtek.
A Magasságok és mélységek a JUNO11 Pictures gyártásában, valamint a SPARKS Camera & Lighting koprodukciójában készül, producerei Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan. A főszerepben az erdélyi származású Pál Emőkét láthatjuk, míg Erőss Zsoltot a Nemzeti Színház színésze, Trill Zsolt alakítja.
