Filmemlékezet

“A több ezer film jogát birtokló Hollywood Classics nevű forgalmazó cég minden nemzetközi archívumi gyűlésen és fesztiválon megjelenik és bejelenti fenyegetését, hogy ha a jogok megvásárlása nélkül fogunk az állományunkban meglevő filmjeinkből - akár a saját filmmúzeumunkban - vetíteni, akkor nagy büntetést fognak a nyakunkba akasztani. Az Örökmozgóban történő veítéseknek megvan a kockázata, de egyelőre a büntetést mi is és a többi archívum is megúszta” - tudtuk meg Gyürey Verától, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívumban sem unalmas az élet.

filmhu: Az Ön által vezetett intézmén 2000-ben Magyar Filmintézet helyett a Magyar Nemzeti Filmarchívum nevet kapta. A névcsere strukturális változást takar?

Nem, nincsen strukturális változás, a névcsere csak azt a valóságos tendenciát jelzi, ami a nyolcvanas évek második felétől kezdve elindult nálunk. Az intézet megnevezés tudományos műhelyt jelent, míg az archívum olyan gyűjtemények helye, amit gondozni, felújítani és nem utolsósorban terjeszteni kell. Egyébként egész Európában az archívum az elterjedt elnevezés, az intézet név mindig önálló tudományos intézményre utal.

filmhu: Az archívum munkatársai azért továbbra is végeznek tudományos kutatásokat.

Igen, az itt dolgozó munkatársak közül azoknak, akiknek van képességük és kedvük rá, megadjuk a lehetőséget és az időt a kutatásra. Nem akartuk viszont, hogy az archívumi teendők mellett kötelező legyen a tudományos munka mindenki számára. A referensi feladatok a cikkírás nélkül is széleskörű tevékenységet jelentenek. A tudományos tevékenységet pedig úgy is lehet inspirálni, hogy azok, akik más helyen dolgoznak, tanulnak, nálunk lehetőséget kapnak filmnézésre, videómegtekintésre, a szakkönyvtár használatára. Ma már nincsenek Szilágyi Gáborhoz fogható tudósok, akik életformaként csinálnák ezt a pályát negyven éven át. Halála óriási veszteség számunkra, amit nem lehet pótolni. Nem ismerek olyan embert Magyarországon, aki annyira széles körű filmes műveltséggel rendelkezne, mint ő. Manapság, amikor az egész világ sikerre orientált, nehéz elképzelni egy fiatal embert, aki hosszú éveken át naponta 8-10 órára beül a levéltárba, a könyvtárba kutatni, hogyegyszer kötet szülessen munkájából. Ma már más az emberek érdeklődése, ambíciója, ezért kellett nekünk is változtatni.

filmhu: Mikor indult el az archívumi szerep felértékelődése, ami a két évvel ezelőtti névcseréhez vezetett?

A 80-as évek második felében, az európai tendenciával egy időben ébredtünk rá arra, hogy szisztematikusan kell felújítani a filmeket. Több mint tíz éves munkánk kellett ahhoz, hogy a mostani filmtörvény-tervezetben hangsúlyosan szerepeljen a megőrzés. Támogató közeg hiányában, a lehetetlenből indultunk el. Az első nagy áttörés az volt, hogy a Körhintát, aminek a negatívja a sok másolás miatt teljesen tönkrement, 2 millió forintért felújítottuk, és ebben a Magyar Televízió és a Magyar Filmlaboratórium is támogatott minket. Hihetetlen munkával az elmúlt tíz-tizenöt évben a magyar filmvagyon jelentős része, és nemcsak a játékfilmek, hanem a híradók is, felújításra kerültek. A megőrzés azonban nemcsak hosszú távra szól. Arra törekszünk, hogy a jelenben is hozzáférhetővé tegyük a filmeket. Az Örökmozgóban a videógalérián kedvezményes áron valamennyi magyar játékfilmet meg tudják tekinteni az érdeklődők, az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárában (és természetesen nálunk is) pedig a felújított híradókat nézhetik meg videón a történelmi kutatásokat végző tudósok.

filmhu: A filmtörvény-tervezetben megfogalmazódott az igény, hogy a magyar filmek jogai a MOKÉP-tól az archívumhoz kerüljenek. Mi az oka ennek?

A MOKÉP a '80-as évek közepén a Mafilmtől megvásárolta a 1948 és 1987 között készült magyar filmek tulajdonjogát, vagyis a televíziós sugárzás, a mozivetítés és a videókiadás után járó bevételek a Moképet illetik. A televíziós sugárzás követelményének viszont csak jó minőségű kópiával lehet eleget tenni, amivel jelenleg kizárólag a Filmarchívum rendelkezik. Ma egy nagyjátékfilm felújítása, ha nincs semmi komplikáció, 6-700000 forintba kerül, míg a televíziós sugárzásért általában 800000-1000000 forint között szoktak a csatornák fizetni. Ha tehát a Mokép felújítana egy filmet a saját költségére, akkor már nem érné meg neki a sugárzásból származó üzlet. A gyakorlatban ezért a Mokép tőlünk kéri el a jó minőségű kópiát, amiért szerény kölcsönzési díjat, 100000 forintot fizet, viszont a televíziótól származó bevétel teljes mértékben az övé. Ez a világ legjobb biznisze. A Nemzeti Filmarchívum nincs abban a helyzetben, hogy ne adja ki a kópiát, mert ezzel a lépéssel a magyar közönséget fosztaná meg a filmtől és abból óriási botrány származna. Mivel a filmes kerekasztal a filmjogok kérdésében konszenzusra jutott, ezért a dolgot ebben az évben nem kívánjuk dűlőre vinni, de elhatároztam, hogy a filmtörvény-tervezet kimenetelétől függetlenül ezt a gazdaságilag nonszenz helyzetet 2003. január 1.-től kezdve megszüntetjük és legalább 400000 forintot fogunk kérni egy kópia kölcsönzéséért.

filmhu: Mekkora bevételre számíthat az archívum a filmjogok birtokában?

A filmjogok után járó bevétel piacfüggő, hiszen ha a Magyar Televízió holnaptól nem sugároz 1945 és 87 közötti magyar filmet, akkor önmagában semmire sem megyünk a tulajdonjoggal. Eddig azonban ez a piac elég jól működött. 1999 óta a Moképnek 140-150 kópiát adtunk át, ami után ha mi kaptuk volna a darabonként 800000 forintos sugárzási díjat, akkor már régen jutott volna pénz a színeit vesztett Lúdas Matyi 15-17 millió forintba kerülő felújítására. Míg ugyanis a Mokép egyetlen forinttal sem támogatja a filmfelújítási programot, hanem más célokra fordítja a bevételeit, mi az eladásból származó bevételeinket visszaforgatjuk megőrzésre.

filmhu: Milyen forrásból származnak bevételei az archívumnak?

Főként az 1945 előtti magyar játékfilmek közszolgálati tévéken történő sugárzásából. (A kisebb kábeltévéken vetített régi magyar filmek nem tőlünk származnak, hanem kalózkazetták.) A Dunával és az MTV-vel van egy éves általánydíjas szerződésünk is, ami a sugárzási díjakon kívül további szerény bevételt jelent. Ezeken kívül az archív anyagokat, híradókat, dokumentumfilmeket használó produkciók is fizetnek az archívumnak. Pályázunk továbbá alapítványoknál és a minisztériumnál filmfelújításra, folyóiratokra, tanári továbbképzésre, könyvtárfejlesztésre, ami összesen a pályázatok sikerességétől függően kb 28 millió forint bevétellel jár. A külföldi archívumok is elismerik a tevékenységünket és sokat segítenek: 1995-ben a Lumière alapítvány támogatásával újítottuk fel a nálunk megtalálható magyar némajátékfilmek jelentős részét, tavaly pedig az amszterdami archívumtól 10000 eurót nyertünk Janovics Jenő Utolsó éjszaka című 1917-es filmjének felújítására. Ha nagyon jó évünk van és kapunk külföldi támogatásokat is, akkor szolgáltatásból és az átvett pénzeszközökből 70 millió forintra rúg a teljes bevételünk. Az éves költségvetésünk 280-300 millió forint, amiből a közgyűjteményeknek járó központi támogatás 155 millió forint. A nagyjából évi 130 millió forintos különbözetet nekünk kellene előteremteni.

filmhu: A 87 utáni magyar filmek joga az állami és magánstúdiók kezében van. Mi történik akkor, ha azok a filmek kópiái is tönkremennek? Ismét előállhat ugyanez a helyzet, mint a Moképpel kapcsolatban?

Ez további megbeszélés tárgya lesz majd. Már az nagy szó, hogy a filmek negatívjait mi őrizzük és nem irodákban hányódnak. De ha a filmjogokon túl a tervezetben szereplő 60 millió forintos támogatást is megkapjuk, akkor az lehetővé teszi a 87 utáni filmek elhasználódott kópiáinak felújítását is. Jelen pillanatban alapítványi támogatásból kifejezetten felújításra idén 17 millió forintot kaptunk, amihez 10 milliót saját forrásból tettünk hozzá. A filmfelújításhoz azonban nemcsak szaktudás, hanem infrastruktúra is szükséges. Tíz évvel ezelőtt egy trükkgép - akkori árakon - 15 millió forintba került, nemrég 17 millió forintért vásároltunk egy párhuzamos megtekintőasztalt, egy filmátíró, amire hamarosan égető szükségünk lesz, 60-100 millióba kerül.

filmhu: A filmtörvény-tervezet javaslata szerint a televíziós dokumentumfilmeknek is a Filmarchívumba kellene kerülniük.

Nem tudom milyen meggondolás áll emögött. A televíziónak van egy hatalmas archívuma, amit kiváló emberek gondoznak és van egy átíró berendezésük, ami biztosítja a digitális megőrzés lehetőségét.

filmhu: Milyen külföldi filmek kerülnek be az archívumba?

Az 1957 (az archívum létrehozása) után Magyarországon forgalmazott külföldi filmek alkotják a gyűjteményt. A klasszikus filmtörténetből nagyon sok minden megvan, viszont a 60-as évek végétől máig tartó periódus borzasztó hiányos. A forgalmazók óriási ellenállása mellett 1998 márciusában megszületett az új kötelespéldány-rendelet, amely előírja, hogy a Magyarországon forgalmazott külföldi filmekből le kell adni egy kópiát az archívumba, ha – és ez egy jogi kibúvó - a tulajdonos nem emel ez ellen kifogást. Természetesen az volna az igazi, ha teljesen új kópiát bocsátanának rendelkezésünkre a forgalmazók, ami nincs így, viszont rossz minőségű kópiát sem vagyunk hajlandóak átvenni.

filmhu: A filmtörténeti jelentőségű alkotások megvásárlására milyen lehetőségek kínálkoznak?
Ha csak az archívum számára, a nyilvános vetítés lehetősége nélkül vásároljuk meg a filmet, az körülbelül 700000 forintba kerül, míg a mozijog több millió forintra rúghat. Egy évben 3 millió forintot kapunk állománygyarapításra, ami a szállítás és egyéb költségeket is beleszámítva 2-3 kópiára elegendő. Komolyan mérlegelni kell, hogy érdemes-e 2-3 millió forintért beszerezni egy pár évente vetítésre kerülő klasszikus filmet vagy elegendő beérni a videóváltozattal. Tíz évvel ezelőtt nem voltam ezen az állásponton, de ma már úgy látom, hogy a videó borzasztó fontos eszköz a kutatásban és a képzésben, mert VHS-en a teljes filmtörténetet meg lehet vásárolni. Mi ezért elsősorban közép-európai filmeket vásárolunk, mert ez az a terület, ami a hazai moziforgalmazásból kiszorul. Tavaly Muratova: Három történet, Trifonova: Levél Amerikába és Zaharjev: Kései telihold című filmjét vettük meg.
flmhu: Mennyire legális, hogy az Örökmozgóban bemutatásra kerülnek az archívumban őrzött külföldi filmek?

Úgy tekintjük, hogy a filmmúzeumi forma lehetővé teszi a régi filmek bemutatását, miután az Örökmozgó nonprofit vetítési hely. De hozzá kell tennünk, hogy nincsen vetítési jogunk, mert ha valamikor volt is, már rég lejárt. A tulajdonosi jogok 70 év után évülnek el, tehát egyedül a némafilmeket vetíthetnénk legálisan. A több ezer film jogát birtokló Hollywood Classics nevű forgalmazó cég minden nemzetközi archívumi gyűlésen és fesztiválon megjelenik és bejelenti fenyegetését, hogy ha a jogok megvásárlása nélkül fogunk az állományunkban meglevő filmjeinkből - akár a saját filmmúzeumunkban - vetíteni, akkor nagy büntetést fognak a nyakunkba akasztani. Az Örökmozgóban történő veítéseknek ezért megvan a kockázata, de egyelőre a büntetést mi is és a többi archívum is megúszta.

filmhu: Ha a filmjogok mellett évi 60 millió forint támogatást is kap az Archívum, akkor mik volnánok azok a tervezetben megfogalmazott korszerű intézeti feladatok, amiket meg lehetne ebből a pénzből valósítani?

Korszerű intézményi feladat volna, hogy a teljes magyar filmográfia az interneten magyarul és angolul elérhetővé váljon. Jó volna, ha a Filmévkönyv is két nyelven jelenne meg. Most kaptunk rá pénzt, így a dokumentációs gyűjtemény és a könyvtár már ebben az évben egy helyre fog kerülni, ahol biztosítva lesznek a korszerű tárolási és szolgáltatási feltételek. Szeretnénk igazi moziforgalmazásba kezdeni, hogy ne csak évi egy-két címmel, hanem minden hónapban egy új filmmel jelentkezhessünk. Szélesebb körben kellene terjeszteni a kiadványainkat, a Moveast-et és a Filmspirált valamint jó volna a Filmkultúrát nyomtatott formában is megjelentetni, bár ez utóbbi nemcsak pénz kérdése. A Filmkultúra nagy koszaka hozzátartozott egy adott filmtörténeti és társadalmi időszakhoz, ezért a ’69-es Filmkultúrát anakronizmus volna ma számonkérni. Ugyanakkor nincs értelme egy második Filmvilágot létrehozni. Csak akkor érdemes nyomdai úton terjeszteni a Filmkultúrát, ha ki tudunk találni hozzá egy saját koncepciót.