Hogyan érinti az életedet és a munkádat a járvány?
Az elején meglepően kevéssé változtatott a napi ritmusomon a járvány, mivel – most már tudom, hogy kiváló időzítéssel – a terhességem első öt hónapja torkollott ebbe az időszakba. Így aztán nem kellett hozzászoknom az otthonmaradáshoz, egyébként is legfeljebb csak az arcomon fekvést szakítottam meg a nappalimba, esetleg egy közeli kávézóba szervezett oktatási, konzulensi vagy írási célzatú találkozóval. Most ugyanez zajlik tovább, csak fixen a szobából és online.
Van olyan filmes munkád, ami elmaradt, vagy eltolódott?
Rettenetesen sajnálom, hogy Hajdu Szabolcsék Egyszázalék indián című darabját nem tudtuk folytatni. Egyrészt nagy öröm volt a társulattal a munka, másrészt tényleg dermesztő megtapasztalni, mennyire kiszolgáltatott (most) az alternatív színházi szcéna. Is. A hónap elejére volt kitűzve Varsóban Schilling Árpád legújabb rendezésének bemutatója, amit vele és Zabezsinszkij Évával írtunk közösen, illetve egy brit produkcióban forgattam volna szintén a napokban. Előbbi nyilván pótolva lesz, amint lehet, utóbbit valószínűleg kinővöm hasban.
Bár néha fojtogató ez a Groundhog Day-élet, egyelőre szerencsém van: Reisz és Fliegauf urak is rendíthetetlenül ellátnak feladatokkal, illetve Fuchs Máté dokumentumfilm-rendezővel is sokat bíbelődünk azon, hogy mi történik, ha a követendő szereplő hirtelen törvényileg követhetetlenné válik. Ezeken kívül pont eléggé lekötik a figyelmemet az olyan események, mint például amikor egyszerre riadunk fel az éjszaka közepén egy vad álomból a bennem lakó húszcentis szupermodellel, hogy aztán ő békésen visszafeküdjön aludni– az én beleimre.
Jakab Juli a Napszállta című filmben
Szerinted milyen hatással lesz a magyar filmre ez az időszak?
Hogy valójában mennyire inspiratív időszak ez, szerintem csak utólag fogjuk tudni megmondani. Érdekes figyelni a lélektani folyamatokat, ahogy a kezdeti szívmelengető lelkesedés mostanában kezd átcsapni kollektív szorongásba és türelmetlenségbe – de azt hiszem, ezek mind csak fázisok, sok szín fog még megjelenni. Az biztos, hogy ez a periódus mindannyiunk életében viszonyítási pont marad, akárhogy is alakul a jövő. Bármilyen zenét hallgatok vagy filmet nézek, az jut eszembe, hogy “na, te is otthon vagy. Meg te is, meg te is.”, a most futó projektjeim nagy részébe pedig máris beszüremlett a járványhelyzet.
Kreatív energiákat is felszabadíthat?
Általában érzek némi disszonanciát a saját munkám jelentősége és a testvéremé között, de ez talán még sosem volt ennyire kézzelfogható: ő egy intenzív osztályon dolgozik rezidens aneszteziológusként. Van olyan kollégája, aki talán hónapokig nem találkozik az újszülött gyerekével, hogy biztonságban tudja, ez kevés teljesítménnyel mérhető össze. Szerintem igenis ők most a legbátrabbak. Illetve bárki, aki akár a frontvonalból, akár távoli támogatással segíteni tud a rászorulóknak. A legdöbbenetesebb és -szorongatóbb talán azt végignézni, ahogy szétnyílik most ez az olló, ahogy a megszokott körökön túl (nekem ez eddig az állatmentést jelentette) hirtelen mindenhol egyszerre nő a szükség. Perpillanat ez égetőbb kérdés a kreatív energiák áramoltatásánál.
A cikksorozat korábbi részei:
#8 - Schubert Gusztáv
#7 - Rév Marcell
#6 - Tóth Luca
#5 - Scherer Péter
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
