Európában manapság a filmkészítést sokféleképpen sajátíthatják el a leendő szakmabeliek: filmművészeti egyetemeken, egyetemek filmszakjain, televíziós terepmunka vagy a gyakorlat során. Míg a legtöbb egyetemi,- illetve szakképzés az elmúlt évtized során az „európaisodás” felé haladt, a filmes képzések meglepő mértékben kimaradtak ebből a folyamatból, és túlságosan bezárkóztak a nemzeti keretek közé. Igaz, az európai filmes iskolák, a franciaországi Fémis-től a lengyelországi Lodz-ig, - elsősorban kiváló színvonalúknak köszönhetően – már régóta számos külföldi diákot vonzottak. Ugyanakkor továbbra is hiányoznak az igazi európai dimenzióval bíró filmes kurzusok, és a diákok illetve az oktatók számára nincs elég csere-program a különböző filmes kurzusok, iskolák között. Ráadásul az iskolától az első, illetve második játékfilm elkészítéséig vezető út buktatókkal teli, így ez a pályaszakasz leginkább egy akadályversenyre hasonlít, ahol bizony számos fiatal európai tehetség a cél előtt kiesik.
Az immár 25 tagúra bővült Európai Unió MEDIA Képzés elnevezésű programja révén (ennek keretében 60 millió euró áll rendelkezésre a 2001-2006 közötti időszakra) segíti a forgatókönyvírók, producerek, filmrendezők és filmszakmabeli vezetők magas szakmai színvonalú képzését. De léteznek egyéb kezdeményezések is a társadalmi és a magánszférára részéről is. Ilyen például a Cannes-i Filmfesztivál keretében létrehozott Cinéfondation Alapítvány, mely Európa és a világ számos más részéről érkező fiatal tehetségek számára szervez kurzusokat, azzal a céllal, hogy segítse a játékfilmötletek tényleges megvalósulását.
Május 18-án, a Cannes-i Filmfesztivál Európa Napján az Európai Bizottság szakemberei, az Európai Unió 25 tagállamának kulturális miniszterei, a filmszakma képviselői, a tanárok, és diákok összeülnek, hogy együtt térképezzék fel azokat a lehetséges új utakat, módszereket, amelyeken keresztül az Európai Unió, a nemzeti kormányok, illetve maga a filmszakma segíteni tudná a fiatal tehetségeket, abban, hogy európai filmes váljon belőlük. A kihívás nemcsak gazdasági, hanem kulturális is. Nem csupán arról van szó, hogy az audiovizuális szférában csökkenteni kell Európa kereskedelmi veszteségét az Egyesült Államokkal szemben. Az európai sokféleség kiaknázása, egy olyan közös európai identitás illetve kultúra kialakítása a tét, ami több mint a különböző nemzeti kultúrák és identitások összessége. A filmszakma azt is várja a cannes-i Európa Naptól, hogy megerősítésre kerüljön a közös európai akarat: az audiovizuális alkotások továbbra is jelentős támogatást élveznek majd, és ez megnyilvánuljon az Európai Unió jelenleg tárgyalás alatt álló következő költségvetési tervezetében is
Az európai filmek európai országok közötti forgalma, – amelyet az európai MEDIA program is hivatott elősegíteni – nem éri el a gazdasági, illetve kulturális tekintetben kívánatos szintet. Jóllehet, a Good Bye, Lenin-t vagy az Almodovar filmeket Európa-szerte sokan látták, de hány más német vagy spanyol film került bemutatásra a szomszédos országokban, olyan hosszan és akkora reklámtámogatással, amellyel már valóban esélye lett volna arra, hogy sikereket érjen el? Németország területén kívül hányan láthatták a Das Wunder von Bern (A berni csoda) című filmet, ami a német nemzeti válogatott 1954-es labdarúgó-világbajnokságon szerzett győzelmének történetét mutatja be és 2,5 milliós nézőszámmal a német filmipar egyik legnagyobb sikere volt 2003-ban? A MEDIA program támogatása ellenére vajon hányan látták a Los lunes al sol (Napfényes hétfők) című alkotást, amely 2003-ben elvitte a legjobb spanyol filmnek járó Goya-díjat?
Amíg az európai filmpiac egymástól elszigetelt, töredezett szegmensekből áll, kérdéses, hogy hogyan tud az európai filmgyártás fennmaradni, illetve gazdasági és kulturális alternatívát kínálni a hollywoodi „reklám-hadjárattal” szemben, aminek eredményeként az amerikai filmek részesedése az Európai piacon közel 70 százalékos. A 450 millió lakosú Európai Unióban minden egyes filmnél hatalmas a potenciális nézők száma. Ez akkor fog megmutatkozni az eladott mozijegyek számának növekedésében is, ha a filmszakma készen áll arra, hogy a filmek terjesztésének és promóciójának európai dimenziót adjon. A határok leomlásához szükség van a gondolkodásmód megváltoztatására, a határokon átívelő, szorosabb szakmai együttműködésre, továbbá újabb európai hálózatok létrehozására. A cannes-i Európa Nap alkalmával lehetőségünk nyílik arra, hogy új kezdeményezéseket bocsássunk útjukra. Tegyük ezt a jövőbeli filmesekért, a jövő filmeseivel! Adjuk meg nekik az esélyt, hogy Európában, európai filmesek legyenek belőlük!
Viviane Reding
kulturális és audiovizuális ügyekért felelős EU biztos
