|
| Az Éjjeliőrök című 2008-as bosnyák film |
Filmhu:A boszniai Szerb Köztársaság hátráltatja a folyamatokat?
E.T.: Nem lehet azt mondani, hogy a folyamatokat az ország másik fele blokkolja, akadályozza. A mai politikai rendszer 15 évvel ezelőtt alakult ki és az akkori körülmények között senki sem gondoskodott a kultúra jogi hátteréről. A boszniai Szerb Köztársaság a megállapodást lassíthatja ugyan, de megakadályozni nem tudja, bár ez is épp elég gond. Itt az állami szintű politika feladata volna a körülmények megteremtése, de ehhez több időre van szükség. Meg fogjuk oldani. Ez az ország 15 éve még egy szörnyű háborúban élt, csoda hogy egyáltalán készültek és készülnek bosnyák filmek.
Filmhu:Milyen a forgalmazás, a mozi hálózat helyzete?
E.T.: Itt is szörnyű a helyzet, nagyon kevés mozival rendelkezünk. Szarajevóban pár nappal ezelőttig csak 3 mozi volt, ez rendkívül kevés. A fővároson kívül a nagyobb városokban még rosszabb a helyzet. Mosztárban, Tuzlában egyáltalán nincs mozi, Zenincában az első csak pár hónnappal ezelőtt nyílt meg újra. Banja Lukában és Bihaćban létezik egy-egy kisebb multiplex. De ez infrastruktúra kérdése, ami a háborúban megsemmisült. Ez az egyik nagy gondunk, ami mindenkit érint. Az újjáépítésben ezek az objektumok még nem kerültek sorra, viszont a piac tökéletesen elkalózosodott. A filmeket a megjelenésük után öt vagy akár egy nappal később meg lehet venni az utcán, vagy az emberek egyszerűen letöltik az internetről. A kalózkodás minden formája fellelhető.
Szarajevóban most nyílt egy új multiplex 5 teremmel, ami azonban csak ősszel indul be igazán, majd meglátjuk, hogyan fog működni. Bizonyos filmekre van igénye a közönségnek, bizonyos filmekre nincs. Ami örvendetes, hogy a közönség nem pártolt el a hazai filmektől, kifejezetten szeretik őket. Amikor kijön egy film, a cél az, hogy az ország egész területén bemutassák, ezért viszont mindig meg kell küzdeni. De hát ez számos esetben lehetetlen a mozik hiánya miatt. A filmeket különböző kultúrházakban, művelődési központokban vetítik. Ezekben az épületekben rendkívül rosszak a körülmények, 20-30 éve változatlan a műszaki állapotuk. Például a Hó című filmet, amit én jegyzek íróként és producerként is, 70 ezren látták Bosznia-Hercegovinában, ami nálunk csodálatos eredménynek számít. A hollywoodi filmek nézettsége nem ilyen jó. Ha egy film eléri a 10 ezres nézőszámot, akkor az már sikernek számít. Ennek az okát már említettem. A filmek az utcán is elérhetőek, mindenki megveheti és otthon megnézheti őket.
|
| A Szerelmem, Szarajevó c. 2006-os alkotás a háború utóhatásairól |
Filmhu:Milyen a film és közönség viszonya? Sajátjuknak érzik az emberek a Szarajevói Filmfesztivált?
E.T.: Ez az ország legnagyobb kulturális eseménye. A fesztivál minden programja nyitott a közönség számára, a sajtótájékoztatók, beszélgetések, ankétok egyaránt, a fesztivál kezdetétől a mai napig. Ez adja a fesztivál különlegességét is, mivel nem csak azt a 2000 szakmai vendéget érinti, hanem azt a 100.000 fős nézőközönséget is, ami egy 300.000-400.000 fős városban rendkívül nagy szám. A 100.000-es nézőszámot már a 10. fesztivállal elértük, a kapacitásunk nem engedi meg, hogy tovább bővítsük.
Filmhu:Az idei a 15. alkalom, mit jelent ez Bosznia-Hercegovina kulturális életében?
E.T.: Hatalmas esemény ez egy kicsi és szegény ország életében, ami a háború okán állt az érdeklődés középpontjában. Nagyon nehéz valami olyat alkotni, ami a háború tematikáján kívül esik, de úgy gondolom, hogy nekünk ez sikerült. Pedig nagyon nehéz versenyre kelni a háborús imidzsel. De sikerült elérnünk, hogy sok embernek Szarajevó a háború mellett már a filmet is jelenti. Rendkívül fontos szempont volt a fesztivál profiljának a kialakításában, hogy nemzetközi legyen, másrészt az, hogy a régióra összpontosítson. Nincs még egy olyan fesztivál, ami ezzel a térséggel ennyire kiemelkedően foglalkozna, ez a versenyprogramon is látszik, beleértve az összes szekciót. Idén indul el a fesztivál keretén belül egy fórum, ahol taglalni fogjuk a most Ön által feltett kérdéseket is. Felmerült a filmtörvény kérdése és az is, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy kiépüljön egy regionális piac. De maga a régió fogalma is rendkívül absztrakt. Jelenleg nagyon széttagolt a piac ebben a térségben. Külön-külön életképtelen kis piacok léteznek, de ha összevonjuk őket, akkor egy több mint 100 milliós piacot kapunk. Ebben hatalmas lehetőségek rejlenek, mind a filmgyártás, mind a filmforgalmazás terén. Ami a legfontosabb volna, az a kommunikáció és az együttműködés a régió országai között. Ugyanakkor nem elég csak a közönségre alapozni a fesztivált, mert akkor nem lenne ekkora súlya. Meg kell találni az egyensúlyt a szakma és a közönség között. Ezért tettük a fesztivál egyik céljává ezt a fajta kettősséget, fesztivál és üzlet. Ezek egymásba fonódnak. Véleményem szerint jó irányba haladunk.
|
| Az ország legnagyobb kulturális eseménye |
Filmhu: Milyen a filmes sajtó, a szakmai párbeszéd és a kritika helyzete Bosznia-Hercegovinában?
E.T.: Ezen a téren a legrosszabb a helyzet. Egyetlen folyóiratunk van, a Sineast, ami régen nagyon magas színvonalú volt, a régi Jugoszlávián belül is meghatározónak számított. Majd egy kisebb szünet következett. A háború természetesen ezt is megszüntette, viszont most újra elindult a lap, ami nagyon örvendetes. Ami a szakkönyvkiadást illeti, nagyon ritka, amikor valamit Boszniában adnak ki. Viszont szerencse, vagy szerencsétlenség, hogy ugyanahhoz a nyelvterülethez tartozunk, mint Horvátország és Szerbia. Emiatt hozzáférhető az összes horvát, szerb kiadvány - így tudjuk a különböző lyukakat betömni. Nem vagyok abban biztos, ha létezne is kiadói háttér, lenne-e rá megfelelő kereslet. Kevesen vagyunk, a Bosznia-Hercegovinai Filmes Dolgozók Szövetsége 70 tagot számlál, ezen kívül talán még 20-30 olyan ember van, aki a filmmel foglalkozik, ez legjobb esetben is alig száz ember.
Ami a kritikát illeti, a bosnyák sajtó nagyon ritkán foglalkozik a filmmel. Ahogy nem létezik filmes, úgy színházi és irodalmi kritika sem, nem léteznek igazán képzett filmes kritikusok sem, akik magas szakmai szinten foglalkoznának a filmmel. A Sineasten kívül tényleg nem létezik olyan fórum, amely foglalkozna elemzésekkel. A szakmai kritika gyakorlatilag megszűnt. Hiányzik egy generáció, a háború előtti harmincasok, akik elhagyták az országot. Mi ezt missing-linknek hívjuk. Nekik mindenük meg volt, ami most nekünk hiányzik. Idő kell, mire ezt pótolni tudjuk. Jelenleg vannak egyrészt a régi öregek, akik rendkívül zárkózottak, szűk látókörűek. Ők nem képesek követni a változásokat, elfogadni a tényt, hogy már nem 1989-et írunk. Az új generáció viszont még nem elég erős ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Még mindig nagy szakadék húzódik a generációk között. Idő kell hozzá, hogy feltöltődjön.
(Közreműködött: Walkó Ádám)
