Elma Tataragić: Többek között igen, csak egy filmes alapítványunk van. Ez is kis költségvetéssel működik, a nagyobb projektek pénzügyi hátterének megteremtése néha több évet igényel. A fél- vagy akár 1 millió eurós költségvetésű munkák létrejöttéhez időre van szükségünk. De ez teljesen logikus, Bosznia-Hercegovina szegény ország, semmi különös nincs ebben. Tavaly egyetlen játékfilm készült el (Hó). Tíz évvel ezelőtt egy sem. Ahhoz képest nagyon jó a helyzet.
Filmhu:Létezik-e Önöknél működő filmtörvény?
E.T.: Az a gond, hogy ez egy olyan ország, amely két entitásra oszlik, A Bosnyák-Horvát Föderációra és a boszniai Szerb Köztársaságra. Ezekben nem létezik egységes kultúrpolitika. Az egyetlen hatályban lévő szabályozás a föderációra vonatkozik, ami viszont nem állami szintű. Ez az alapítvány ugyanakkor az állam egész területéről érkező projekteket támogatja. Ez egy szüntelen harc az állami apparátussal, aminek nem egyhamar lesz vége.
Filmhu: Mi a helyzet az Európai Unió Media programjával?
E.T.: Egyelőre még nem vagyunk tagok, a csatlakozás folyamatban van. A tagság hiánya épp a fenn említett okok miatt is van, a ratifikációhoz hiányoznak az egységes országos feltételek, állami szintű háttér. Még nagyobb problémát jelent a közszolgálati televíziók, rádiók helyzete. Ez majd szépen lassan elrendeződik és mi is tagok leszünk. A föderációnak önmagában nincs joga, mivel az csak egy része az államnak, de nem az állam önmaga.
|
| Az Éjjeliőrök című 2008-as bosnyák film |
Filmhu:A boszniai Szerb Köztársaság hátráltatja a folyamatokat?
E.T.: Nem lehet azt mondani, hogy a folyamatokat az ország másik fele blokkolja, akadályozza. A mai politikai rendszer 15 évvel ezelőtt alakult ki és az akkori körülmények között senki sem gondoskodott a kultúra jogi hátteréről. A boszniai Szerb Köztársaság a megállapodást lassíthatja ugyan, de megakadályozni nem tudja, bár ez is épp elég gond. Itt az állami szintű politika feladata volna a körülmények megteremtése, de ehhez több időre van szükség. Meg fogjuk oldani. Ez az ország 15 éve még egy szörnyű háborúban élt, csoda hogy egyáltalán készültek és készülnek bosnyák filmek.
Filmhu:Milyen a forgalmazás, a mozi hálózat helyzete?
E.T.: Itt is szörnyű a helyzet, nagyon kevés mozival rendelkezünk. Szarajevóban pár nappal ezelőttig csak 3 mozi volt, ez rendkívül kevés. A fővároson kívül a nagyobb városokban még rosszabb a helyzet. Mosztárban, Tuzlában egyáltalán nincs mozi, Zenincában az első csak pár hónnappal ezelőtt nyílt meg újra. Banja Lukában és Bihaćban létezik egy-egy kisebb multiplex. De ez infrastruktúra kérdése, ami a háborúban megsemmisült. Ez az egyik nagy gondunk, ami mindenkit érint. Az újjáépítésben ezek az objektumok még nem kerültek sorra, viszont a piac tökéletesen elkalózosodott. A filmeket a megjelenésük után öt vagy akár egy nappal később meg lehet venni az utcán, vagy az emberek egyszerűen letöltik az internetről. A kalózkodás minden formája fellelhető.
Szarajevóban most nyílt egy új multiplex 5 teremmel, ami azonban csak ősszel indul be igazán, majd meglátjuk, hogyan fog működni. Bizonyos filmekre van igénye a közönségnek, bizonyos filmekre nincs. Ami örvendetes, hogy a közönség nem pártolt el a hazai filmektől, kifejezetten szeretik őket. Amikor kijön egy film, a cél az, hogy az ország egész területén bemutassák, ezért viszont mindig meg kell küzdeni. De hát ez számos esetben lehetetlen a mozik hiánya miatt. A filmeket különböző kultúrházakban, művelődési központokban vetítik. Ezekben az épületekben rendkívül rosszak a körülmények, 20-30 éve változatlan a műszaki állapotuk. Például a Hó című filmet, amit én jegyzek íróként és producerként is, 70 ezren látták Bosznia-Hercegovinában, ami nálunk csodálatos eredménynek számít. A hollywoodi filmek nézettsége nem ilyen jó. Ha egy film eléri a 10 ezres nézőszámot, akkor az már sikernek számít. Ennek az okát már említettem. A filmek az utcán is elérhetőek, mindenki megveheti és otthon megnézheti őket.
|
| A Szerelmem, Szarajevó c. 2006-os alkotás a háború utóhatásairól |
Filmhu:Milyen a film és közönség viszonya? Sajátjuknak érzik az emberek a Szarajevói Filmfesztivált?
E.T.: Ez az ország legnagyobb kulturális eseménye. A fesztivál minden programja nyitott a közönség számára, a sajtótájékoztatók, beszélgetések, ankétok egyaránt, a fesztivál kezdetétől a mai napig. Ez adja a fesztivál különlegességét is, mivel nem csak azt a 2000 szakmai vendéget érinti, hanem azt a 100.000 fős nézőközönséget is, ami egy 300.000-400.000 fős városban rendkívül nagy szám. A 100.000-es nézőszámot már a 10. fesztivállal elértük, a kapacitásunk nem engedi meg, hogy tovább bővítsük.
Filmhu:Az idei a 15. alkalom, mit jelent ez Bosznia-Hercegovina kulturális életében?
E.T.: Hatalmas esemény ez egy kicsi és szegény ország életében, ami a háború okán állt az érdeklődés középpontjában. Nagyon nehéz valami olyat alkotni, ami a háború tematikáján kívül esik, de úgy gondolom, hogy nekünk ez sikerült. Pedig nagyon nehéz versenyre kelni a háborús imidzsel. De sikerült elérnünk, hogy sok embernek Szarajevó a háború mellett már a filmet is jelenti. Rendkívül fontos szempont volt a fesztivál profiljának a kialakításában, hogy nemzetközi legyen, másrészt az, hogy a régióra összpontosítson. Nincs még egy olyan fesztivál, ami ezzel a térséggel ennyire kiemelkedően foglalkozna, ez a versenyprogramon is látszik, beleértve az összes szekciót. Idén indul el a fesztivál keretén belül egy fórum, ahol taglalni fogjuk a most Ön által feltett kérdéseket is. Felmerült a filmtörvény kérdése és az is, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy kiépüljön egy regionális piac. De maga a régió fogalma is rendkívül absztrakt. Jelenleg nagyon széttagolt a piac ebben a térségben. Külön-külön életképtelen kis piacok léteznek, de ha összevonjuk őket, akkor egy több mint 100 milliós piacot kapunk. Ebben hatalmas lehetőségek rejlenek, mind a filmgyártás, mind a filmforgalmazás terén. Ami a legfontosabb volna, az a kommunikáció és az együttműködés a régió országai között. Ugyanakkor nem elég csak a közönségre alapozni a fesztivált, mert akkor nem lenne ekkora súlya. Meg kell találni az egyensúlyt a szakma és a közönség között. Ezért tettük a fesztivál egyik céljává ezt a fajta kettősséget, fesztivál és üzlet. Ezek egymásba fonódnak. Véleményem szerint jó irányba haladunk.
|
| Az ország legnagyobb kulturális eseménye |
Filmhu: Milyen a filmes sajtó, a szakmai párbeszéd és a kritika helyzete Bosznia-Hercegovinában?
E.T.: Ezen a téren a legrosszabb a helyzet. Egyetlen folyóiratunk van, a Sineast, ami régen nagyon magas színvonalú volt, a régi Jugoszlávián belül is meghatározónak számított. Majd egy kisebb szünet következett. A háború természetesen ezt is megszüntette, viszont most újra elindult a lap, ami nagyon örvendetes. Ami a szakkönyvkiadást illeti, nagyon ritka, amikor valamit Boszniában adnak ki. Viszont szerencse, vagy szerencsétlenség, hogy ugyanahhoz a nyelvterülethez tartozunk, mint Horvátország és Szerbia. Emiatt hozzáférhető az összes horvát, szerb kiadvány - így tudjuk a különböző lyukakat betömni. Nem vagyok abban biztos, ha létezne is kiadói háttér, lenne-e rá megfelelő kereslet. Kevesen vagyunk, a Bosznia-Hercegovinai Filmes Dolgozók Szövetsége 70 tagot számlál, ezen kívül talán még 20-30 olyan ember van, aki a filmmel foglalkozik, ez legjobb esetben is alig száz ember.
Ami a kritikát illeti, a bosnyák sajtó nagyon ritkán foglalkozik a filmmel. Ahogy nem létezik filmes, úgy színházi és irodalmi kritika sem, nem léteznek igazán képzett filmes kritikusok sem, akik magas szakmai szinten foglalkoznának a filmmel. A Sineasten kívül tényleg nem létezik olyan fórum, amely foglalkozna elemzésekkel. A szakmai kritika gyakorlatilag megszűnt. Hiányzik egy generáció, a háború előtti harmincasok, akik elhagyták az országot. Mi ezt missing-linknek hívjuk. Nekik mindenük meg volt, ami most nekünk hiányzik. Idő kell, mire ezt pótolni tudjuk. Jelenleg vannak egyrészt a régi öregek, akik rendkívül zárkózottak, szűk látókörűek. Ők nem képesek követni a változásokat, elfogadni a tényt, hogy már nem 1989-et írunk. Az új generáció viszont még nem elég erős ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Még mindig nagy szakadék húzódik a generációk között. Idő kell hozzá, hogy feltöltődjön.
(Közreműködött: Walkó Ádám)
