Gárdos Éva: A való életet nehéz ábrázolni

Gárdos Éva: Hogy Budapesten játszódik, jók a karakterek, és az is érdekelt, hogy 1936-ban járunk. Tudjuk, mi történt ez után, így aztán baljós a film hangulata, már látni a közelgő tragédia jeleit. Szerintem most se különb a világ. Az emberek nem nagyon akarják látni, hogy mi folyik körülöttük, bele vannak szürkülve a hétköznapokba. Mindenhol ezt látom, Amerikában is. Az is tetszett, hogy teljesen más filmet csinálhattam belőle, mint amilyen a debütálásom volt. Az Amerikai rapszódia a saját és a családom életéről szól, amolyan női film, ami után valami mást akartam kipróbálni.

Filmhu: Férfias film a Budapest Noir?

G.É.: Zsánerfilm, nagyszabású, a főhős pedig igen maszkulin karakter. Egy kemény detektív, aki ökölvívó volt. Kolovratnik Krisztián ráadásul tud is bokszolni. Erdei “Madár” Zsoltot hívtuk be, hogy eddzen vele, de gyorsan kiderült, hogy nincs rá szükség.

Filmhu: Meglepő választás volt Kolovratnik, mivel vagy egy évtizede visszavonult a színészettől.

G.É.: A szerencsének köszönhetjük, hogy találkoztunk vele, egy kávézóban láttuk meg. Nem hittük, hogy találunk valakit a magyar színészek közül, akire ennyire illik a szerep, sokáig keresgéltünk. Magas, erős, jó a humora. De a többiek alakítására is büszke vagyok, például Törőcsik Franciskának alig volt forgatási napja, mégis emlékezetes a játéka. Tenki Réka például levágta a haját a szerepért. Kivételes stáb és színészgárda jött össze.

Filmhu: Más élmény volt ezt a filmet készíteni, mint az Amerikai rapszódiát? Az koprodukció volt, ez viszont magyar film.

G.É.: Az első filmem talán egy kicsivel nehezebb szülés volt, azért is, mert a családomról, a szüleimről szólt, sok kemény dolog volt benne. Realisztikus film, a való életet mutatja be, és ezt nehéz ábrázolni. A Budapest Noir nem rólam szól, nem árultam el semmit magamról, legfeljebb rendezőként, hogy én például mit tennék egy adott karakter vagy színész helyében. Az Amerikai rapszódiát több helyszínen forgattuk, Magyarországon és Kaliforniában, három szakaszban, ez is kihívás volt. A Budapest Noir stábjából már sokakat ismertem, például Ragályi Elemér fotografálta az Amerikai rapszódiát is, ami könnyebbség volt.

Filmhu: A regényen csak rövidítettetek, sűrítettetek Szekér András forgatókönyvíróval?

G.É.: Egy regényben azt is le lehet írni, hogy mit gondol a főhős, így ha leforgatjuk az egészet, 5 órás filmet kaptunk volna. De dramaturgiai okokból is változtattunk egy keveset. Például Törőcsik Franciska karaktere a regényben sosem találkozik Gordon Zsigmonddal, aki csak egy fotót lát róla a rendőrfőnök irodájában. Nálunk a nő odament hozzá, így érthetőbb, miért érdekli a férfit a haláleset. Viszont nem akartunk semmit a néző szájába rágni, így Franciska karaktere nem jut el odáig, hogy nyíltan segítséget kérjen. Egy másik példa: Kulka mágnás karakterével csak a regény végén találkozik a főhős, de mi ezt előrehoztuk, és a szereplő motivációin is változtattuk. A regényben főleg a saját cége és pénze érdekli, nálunk viszont emberibb a személyisége és így végül ironikusabbra fordul a sorsa.

Filmhu: Korábban vágó voltál, mi motivált abban, hogy rendezz is?

G.É.: Már a pályám elején izgalmas rendezőkkel dolgoztam, olyanokkal, mint Barbet Schröder vagy Angelica Huston, de egy idő után már egyre kevésbé volt érdekes számomra a vágás. Az Amerikai rapszódia annyira személyes történet, hogy akkor azt mondtam, ezt ki rendezze, ha nem én? A vágás nagyon magányos munka, és én imádok színészekkel dolgozni.

Filmhu: Hogyan tovább, vágás vagy rendezés?

G.É.: Az Amerikai rapszódia és a Budapest Noir között rendeztem tévéfilmet és sokat vágtam. Írtam egy forgatókönyvet egy Irakban dolgozó kontraktorról: ők civilek, akiket felbérelnek, hogy szállítsanak ellátmányt a katonáknak. Jól fizető meló, de hálátlan és nagyon veszélyes. Találtam egy remek igaz történetet is, Eleanor Perényi Több veszett el című könyvét, amiben egy magyar nő 1936-ban, 18 évesen beleszeret Perényi grófba, de a történelem elnyomja a románcukat. De azt is remélem, hogy csinálhatok majd folytatást a Budapest Noirhoz.