Jólinformáltan tekint a messzeségbe
Jelenet a filmből
Eltökélten mendegél a vasúti síneken egy fura csapat. Elöl egy fekete ruhás, szakállas mesternek kinéző ember, mögötte pedig fehér gúnyába öltözött töredezett mozgású, olykor vidáman bolondozó, olykor pedig szemöldökét ráncoló manótársaság (magnusok) cipel egy nagyon hosszú, nagyon nehéz valamit. A Mester megáll egy óriáskeréknél és bólint. A csapat letáborozik – kiterítik a hatalmas cirkuszi szőnyeget, lepakolják különös hangszereiket és várnak, míg a mester ül a székén és jólinformáltan tekint a messzeségbe. Két magnus pedig felállítja ütött-kopott irányjelzőtáblához hasonlatos reklámjukat: repülés itt. Közben szállingóznak érdeklődők, de a magnusok határozottan elhajtják őket. Aztán egyszer csak a mester újra bólint, és jöhetnek az érdeklődők: repülhetnek. És repülnek – közösen a Mesterrel.

A film burleszk-szerűen ábrázolja ezt a képzelt (vagy mitologikus) rítust, melynek körülbelüli korát csak a bámészkodók ruházatából lehetne megállapítani. A magnus-csapat és a mester folyamatosan ugrándoznak térben és időben: messzi földről jönnek, távoli időkbe csöppennek, hihetetlen tapasztalattal gazdagítva minden helyet, ahová eljutottak.


filmhu: Reménykedtetek a rövidfilmes Szemle-fődíjban?

GZ: Én számítottam rá.

MP: Én eredetileg nem, viszont, amikor megvágtuk a filmet, és utána megnéztük, akkor Zoli első mondata az volt – tudom, hogy most nagyképűen hangzik, akkor is az volt - hogy egy dolog, hogy meg fogjuk nyerni a szemlét, de ez a film így rossz. Utalt arra, hogy még dolgozni kell rajta – aztán dolgoztunk is. Tehát viccesen számítottunk, amúgy nem.

filmhu: Mi történt az első ötlettől a forgatás elkezdéséig?

A szereplők valódi magnusokká váltak
Forgatás közben
GZ: Három éve már elkezdtük ezt a filmet leforgatni videótechnikával. Akkor egy napig forgattunk, majd megnéztük az anyagot, és úgy döntöttünk, hogy ezt nem szabad folytatni így videóval, hanem, ha valamikor lesz rá mód, akkor majd filmre kell megcsinálnunk. Eltelt két és fél év, és tavaly adódott lehetőség, hogy filmre fölvegyük.

filmhu: Hogy adódott ez a lehetőség?

GZ: Péternek volt egy ismeretsége, akivel dolgozott korábban, és aki gyártóként is tevékenykedett.

MP: Ő egyébként ennek a filmnek az operatőre, szóval Kotschy Péter. Kiderült, hogy nagyon szívesen segít nekünk abban, hogy lehetőség legyen filmre forgatni. És így is lett. Jelenleg dolgozunk azon, hogy legyen filmes kópiánk, mert nem írtuk át, mivel pénzünk nincs még rá, de ígéretek vannak, és előbb–utóbb talán meg is lesz.

filmhu: Mennyi ideig forgattatok?

GZ: Négy napig forgattunk Székesfehérváron és környékén, és volt néhány pótforgatás, mert a lány lebegését nem sikerült felvenni először. De minden nagyon jól ment, a szereplők valódi magnusokká váltak, a forgatási szünetekben lehetett volna a legjobb képeket felvenni róluk.

MP: Egész nap cipekedtek, majd, forgatási szünetekben sztorizgattak, és az egész mozgásuk, lényük átvette a magnus-ságot.

filmhu: A magnusok voltak tehát az asszisztensek is?

GZ: Igen, de ez a film olyan: mindenki asszisztens volt.

MP: Az operatőr is. De emlékezzünk meg a két asszisztensünkről is: volt a forgatás közelében két hajléktalan úr, egy eszkábált házban laktak. Először kicsit tartottunk attól, hogy majd zavarni fognak, de nem így történt, sőt, ők fogták vissza a népeket és cipekedni is segítettek. És ha már itt tartunk, engem megkért Kucsera Csaba, hogy említsem meg, mert majdnem ott volt a forgatáson. Előkészítéssel együtt úgy fél évig zajlott a dolog, plusz az utómunka.

Távolról távcsővel belesni
A két rendező és köztük a "röptető ember"
filmhu: Milyen anyagi forrásokból és mennyiből készült a film?

MP: Ezt egyszerűen nem tudjuk megmondani, mert vannak saját ráfordításaink: ami készpénz volt, azt mi magunk tettük bele három kis cég formájában, az összes többit meg nem lehet kifejezni pénzben, mert volt, aki ingyen dolgozott, esetleg ingyen hozott hozzá különböző eszközöket, vagy nagyon kedvezményesen.
 
GZ: Nem volt tehát támogatója, finanszírozója, hanem, amire pénz kellett, arra fizettünk, tehát ez nagyjából saját pénzből készült.

MP: Dologi támogatói is voltak a filmnek, például a fővárosi Nagycirkusz adta a szőnyeget, a szállást a Kodolányi Főiskola adta Fehérváron.

filmhu: Eredetileg is rövidfilmet akartatok, és ha igen, hűek voltatok a forgatókönyvhöz?

GZ: A három évvel ezelőtti picit más volt. Abban például volt párbeszéd, ebben meg csak halandzsa. Azért vettük ezt vissza, mert nem akartuk, hogy szájbarágós legyen, nem akartuk, hogy érthető legyen, mert nem kell igazán a szöveg hozzá, a másik pedig az, hogy így külföldi szemléken nem kell lefordítani.

MP: Amikor elkezdtünk foglalkozni ezzel a körrepüléses dologgal, akkor nem tudtuk még, hogy ilyen van. Hallottuk, hogy létezik ez a Karusszel rítus. Mi sem tudjuk egészen pontosan, hogy mi az, csak hallottunk a repülésről, meg, hogy ennek ókori görög gyökerei vannak, de nem sikerült egész pontosan ezt feltérképeznünk.

GZ: Amikor látták néhányan az eredeti felvételeket, azután mondták, hogy tudják ez honnan származik: nem is ókori, hanem még a korábbi görög hagyományokból, mitológiákból.

MP: Szóval ez adott igazán nagy lökést annak, hogy meg is csináljuk. Azért sincsen szövege, mert arra gondoltunk, hogy egy ilyen rítus nagyon ritka, és nagyon nehéz megfigyelni (ezt mondták, akik ismerték). Szóval, ha valaki távolról távcsővel beles valahova, nem feltétlenül érti a szöveget.

GZ: És nem is akartuk azért egyértelművé tenni ezt.

filmhu: Mi lesz a film utóélete?

GZ: Nevezgetjük külföldi szemlékre. Még nem tudjuk, mert most a Filmunió kezdi egyengetni az útját, szóval nem biztos, hogy nekünk kell benevezni, de majd meglátjuk.

MP: És persze szeretnénk, ha valamilyen film elé bekerülhetne a magyar mozikba.

filmhu: Erre láttok esélyt?

MP: Esélyt igen, de annyira meseszerű lenne, hogy fölösleges még róla beszélni.

filmhu: A szemlén kívül nem nagyon van utóélete van egy kisfilmnek itthon. Milyen lehetőségeket, megoldásokat láttok ti?

MP: A Filmmúzeumon és a Duna TV-n lehet őket látni.

GZ: Igazából ezt nem a mi dolgunk eldönteni. De ötletünk több is van. Például a szemlén hallottam egy kisfilmes javaslatát, miszerint miért ne lehetne összerakni a szemlén levetített 36 filmből néhányat egy nagyjátékfilm hosszában. Szerintem kíváncsiak lennének emberek ezekre – beülnének rá.

filmhu: Van következő filmtervetek?

GZ: Az mindig van.

MP: Ahogy ez is három-négy évig készült, úgy már volt olyan filmtervünk, ami már majdnem forgott, aztán egyszer csak kiderült, hogy mégse, mert nem olyan, de jött egy másik ötlet, amin már nagyon rajta voltuk, meg most is rajta vagyunk. Tehát van filmtervünk, meglepne, ha fél év múlva nem dolgoznánk már a következőn.

filmhu: Sokszor a kisjátékfilm beugró a nagyjátékfilmekhez. Veletek is így lesz?

GZ: Az lehet, hogy referencia, meg beugró egy nagyjátékfilmhez, de mi ezt a filmet azért készítettük, mert ezt a filmet szerettük volna megcsinálni. Mi ezzel a 11 percessel akartunk a nézőkre hatni.

MP: Engem egyszer meg is vádoltak egy interjúban, amikor elmeséltem, hogy miközben ezt a kisfilmet forgattuk, akkor a mi szemünkben nagyjátékfilmmé növekedett, és folyamatosan az egész nagyjátékfilmet tartottuk szem előtt. Vissza is fordította rám a hölgy, hogy akkor mi is beálltunk abba a sorba, hogy azért csináltunk kisjátékfilmet, hogy abból nagy legyen. Ez félreértés.

A nagyobb részét nem szabad leforgatni
Gayer Zoltán (középen)
GZ: Szerintem egy kisfilm, ha csöppet is jó, mindig egy nagyobb filmnek a része. Egy kisfilm is csak akkor működik, ha van egy nagyobb film, amibe az beleilleszkedik, és ezt látja bele a néző: mi volt előtte és mi lehet utána. De azt a részt viszont nem szabad leforgatni. Tehát ez egy nagyjátékfilmnek a része, de a nagyobb részét nem szabad leforgatni. 90 százalékát el kell felejteni, és csak ezt a tízet megmutatni, hogy odaképzelje a néző a többit, hogy agyaljon rajta

filmhu: Akkor ez a nagyjátékfilmekre is vonatkozik?

GZ: Igen. Tizenegy percben ugyanazt az ívet be lehet járni, mint 90 percben. Bár az igaz, hogy egy kisfilm néhány poént meg néhány csavart jár körbe. De alapvetően szerintem semmi különbség nincs a nagy meg a kisfilmek között, annyi csupán, hogy az egyiket forgalmazzák a mozikban, a másikat nem.

MP: Ez azért lényeges különbség. De annak, amit Zoli elmondott, az ellenkezője is teljesen igaz, mivel létezik olyan, hogy egy hangulat, egy képsor teljesen működik kisfilmben, de egy nagyjátékfilmben nem lenne helye.

filmhu: Készültök nagyjátékfilmre?

MP: Én nagyon szeretnék egyet, ami megy a mozikban.

GZ: Valószínűleg igen. Van egy film, amit ki kellene dolgoznunk, és utána elképzelhető.

filmhu: Tehát, ha felajánlanak nektek egy csomó pénzt, akkor lenne témátok?

MP: Persze, de így is van. Ha nem ajánlanak fel…

GZ: …mert ilyen ajánlat nincs…

MP: ... eddig is megcsináltuk, ezután is megfogjuk valahogy.