Gordon Liu, mindenki szifuja

Pai Mei könyörtelen tanításai nélkül a Menyasszonynak kevés esélye lett volna a vele szemben felsorakozó gyilkosok ellen, s minden másnál bizonyosabb, hogy földi pályafutását Paula Schultz magányos sírjában fejezte volna be, ahová egy texasi prolikovboj nagy előzékenységgel helyezte. Gordon Liu, a Shaw Brothers stúdió örök szupersztárja eddig 65 filmben istápolt tanítványokat, harcolt buddhista szerzetesként, büntetett gonosztevőket, mintát szolgáltatva és utat mutatva a harcművészeti filmek színészei számára.

Az örök Shaolin

Gordon Liu (aka Chia Hui Liu) 1955-ben született Kínában, a Guandong járásban. Korán árvaságra jutott, a tragikus esemény pedig alapvetően befolyásolta felnőtt karrierjét – majdani nevelőcsaládja által került a filmiparba. Mostohatestvére, Liu Kar Leung (aka Chia-Liang Liu), a Shaw Brothers stúdió híres színésze és rendezője volt, így kiterjedt gonddal övezte öccse harcművészeti fejlődését. Az ifjú azt a dél-kínai Hung Gar iskolát tanulta, amely különösen próbára teszi a zöldfülűeket: a stílus legfőbb sajátossága a mély küzdőállás, amely nagy terhelést ró a kezdőkre. A jelentkezők közül csak azok kezdhetik meg a tényleges tanulást, az első formagyakorlatok elsajátítását, kik képesek elviselni a korai gyötrelmeket, majd sorra veszik a puszta kezes harc állatokról elnevezett módozatait – tigriskarom, saskarom, stb. -, végül pedig, de erre legjobb esetben is öt évet kell várni, beavatást nyerhetnek a fegyveres küzdelem gyilkos rejtelmeibe. Gordon Liu nem csupán teljesítette a kíméletlen tréninget, de kimagasló tehetségnek bizonyult, és mesterén kívül a filmiparban ténykedő mostohatestvére is felfigyelt ritka képességeire.

Kill Bill egyszer: Johnny Mo

Ekkor már javában benne vagyunk az 1970’-es években; túl a Five Fingers of Death frenetikus sikerén, a patinás Shaw Brothers stúdió nyakig merült a harcművészeti filmek világába. A hongkongi cég futószalagon termeli a leendő klasszikusokat, a rendezőknek új arcokra van szükségük, folyamatos a munkaerő felvétel. Gordon Liu képzett harcművészként, nem utolsó sorban pedig családi kapcsolatai révén könnyen bekerült a rendszerbe, de, miként az iskolában, a filmezés során is érvényesült a fokozatosság elve. Eleinte kaszkadőrként és segédmindenesként kísérte el testvérét a forgatásokra, első jelentősebb szerepét csak az 1974-ben készített Martial Arts of Shaolin című filmben kapta. A 19 éves fiatalembert nem szerényebb direktor instruálta, mint Chang Cheh, a korszak legnevesebb hongkongi rendezője (egyebek között: One-armed swordsman, Trail of the Broken Blade), ki gyorsan megkedvelte a fiú autentikus harcművészeti stílusát, briliáns ügyességét és lankadatlan kitartását, és további munkákat bízott rá. ’76-ban már testvére oldalán bukkant fel a gyöngyvásznon (Challenge of the Masters), a rákövetkező két évben pedig hat filmben vállalt kisebb s nagyobb mellékszerepeket. A Chang Cheh irányításával forgatott mozik egytől-egyig kiváló alkotások, a Shaw Brothers stúdió aranykorából való alapvetések, az igazi áttörést azonban a 36th Chambers of Shaolin főszerepe hozta meg számára. Valódi családi film született: a rendezői székbe Liu Kar Leung huppant bele, a bosszúra szomjúhozó, ezért harcművészeti képzésre jelentkező fiatal szerzetest pedig testvére alakította. A 36th Chambers… (az Egyesült Államokban Shaolin Master Killer címen forgalmazták, sokan így ismerik) dörgedelmes sikert hozott, az A-kategóriás sztárok közé repítette a főszereplőt, keleten rögvest klasszikussá kanonizálták, kis csúszással pedig a nyitottabb szemléletű nyugati mozimániások is rácsavarodtak - azóta is a legkiválóbb harcművészeti filmek közé sorolják, egyaránt hivatkoznak rá, méltatják és másolják. Nem véletlenül: Gordon Liu szédületes demonstrációt tart a dél-kínai harci stílusból, bemutatja a shaolini tréning különböző fokozatait, végigvezeti a nézőt a tradicionális kínai fegyverek használatának módozatain, legvégül pedig látványos küzdelmeket vív mindenféle megingott erkölcsű figurákkal. A fiatal színész oly természetességgel formálta meg a Shaolin szerzetes egyszerre erős és intelligens, harmonikus és finoman távolságtartó figuráját, hogy a vak is láthatta: ezt a szerepet tényleg reá szabták.

Nyugati rajongói Master Killer néven emlegetik

A nyerő duó a 36th Chambers… fergeteges sikere után is összetartott, a testvérpáros zsinórban négy további filmet készített, többek közt az 1979-es Dirty Ho-t, melyben Gordon Liu a bölcs és előzékeny Wang mestert, a címszereplő szakmai patrónusát alakította. Az új főzet hagyományos recept alapján készült, komikus elemek és ádáz csatározások mentén zajlanak az események. A szereplők szembeszökően sokat játszanak kellékekkel, a film telve van hatalmas ügyességekkel, melyekbe egy balettiskola is belesápadna; mintát adhatott többek közt Jackie Chan számára is, ám az európai szem számára rettenetesen infantilis humor sokakban kelthet visszatetszést. Holott Gordon Liu, miként színésztársai általában, ez alkalommal is rettenetesen sokat dolgozott a sikerért: a klasszikus korszakban sem drótokkal, sem számítógépes animációval nem támogatták a színészek munkáját, valamennyi nyaktörő mutatványt önerőből kellett végrehajtaniuk, egy-egy jelenet felvétele pedig elképesztően sok próbát igényelt, hogy a kamera előtt dinamikus, pontos és látványos legyen a hosszú snittekben felvett küzdelem.

Akkortájt, a nagy hajtás közepette kevéssé tűnhetett sorsdöntő eseménynek, de 1979-ben Gordon Liu az ázsiai Ed Woodként tisztelhető Godfrey Ho instruálásával leforgatta a Fury in the Shaolin Temple című filmet, egy évre rá pedig a Fists of the White Lotust (rend.: Lieh Lo). Előbbi meglehetősen gyenge tétel, utóbbi remek mozi, általános jelentőségük mégsem önnön értékükben vagy értékmentességükben, hanem a felvonultatott karakterekben és fordulatokban rejlik. Merthogy felbukkan a Fehér Lótusz klán emberfeletti képességekkel bíró, gőgös harcosa, a hófehér szakállú és hajú Pai Mei, a szívrepesztő titkos csapások mestere; mészárlás történik a shaolini kolostorban, hasonló motívumok sorakoznak, és a Föld másik pontján, valahol az Egyesült Államokban egy ekkortájt még csupán trógerkedő, tengő-lengő videótékás szorgalmas jegyzetelésbe fog.

Az intenzív munka nem állt le, forgatás-forgatást követett, s további filmek sorakoztak, melyek közül az 1983-as évfolyam két ínyencséget is kínál: egyik az Eight Diagram Pole Fighter, másik a Kids from Shaolin, melyben hősünk egy pályakezdő harcművész-színész, bizonyos Jet Li oldalán játszott. Röviddel később a 36th Chambers… irányvonalát követve még elkészítették az eposz harmadik epizódját, majd egy gyatrább utánlövés is belefért – és innentől lejtmenet következett.

A tradicionális harcművészeti filmek népszerűsége a ’80-as évek elejére visszaesett, a hongkongi filmiparban paradigmaváltás történt: a közönségigény immáron nem a népmesei hősöknek, a varázserővel bíró harcosoknak és a kopasz kobakú Shaolin szerzeteseknek kedvezett, hanem a lőfegyverekkel felszerelkezett gengsztereket részesítette előnyben. A Shaw Brothers csalhatatlannak hitt üzletpolitikája csődöt mondott, az aranykor színészei pedig hirtelen divatjamúlt ikonokká váltak. Gordon Liu ekkor még csupán harminc éves volt, de tudhatta, hogy karrierje legfényesebb korszaka lezárult; bár tíz év alatt majd’ háromtucat filmet készített a Shaw Brothers stúdió számára és mindenkivel dolgozott, aki csak számított a szakmában, jövője bizonytalanná vált.

Kill Bill kétszer: Pai Meit

1984 és 2002 közt Gordon Liu kevesebbet forgatott és szerényebb szerepeket kapott; olybá tűnik, sem hírneve, sem tapasztalata nem tette lehetővé azt a luxust, hogy kedve szerint válogasson a szerződések közt. Felbukkant egynéhány kevéssé emlékezetes akciófilmben, ismét forgatott Jet Livel, mutatkozott Donnie Yen és Chow Yun-Fat mellett, egy alkalomra újfent összeállt mostohatestvérével is (Drunken Monkey), sőt, romantikus komédiákhoz asszisztált - mindeközben régi csodálója, az egykori videotékás páratlan tempóban csatlakozott a kortárs nyugati rendezők legbefolyásosabb elitjéhez.

Quentin Tarantino ragaszkodott hozzá, hogy imádott múzsája mellett autentikus színészek is szerepeljenek negyedik filmjében, melynek forgatókönyve egy bosszúálló menyasszony véres ámokfutását örökítette meg. A kultikus keleti filmklasszikusokból összemixelt (pl. Fists of the White Lotus, Queen’s High,  Shurayukihime, miegyebek) mozihoz Gordon Liu-t is szerződtette, az ötödik X felé járó színész ily módon kapta meg élete első nyugati munkáját. A veterán harcművész az első epizódban a 88 Eszelős testőrbrigád parancsnokaként vívott, QT pedig olyannyira elégedett volt a végeredménnyel, hogy eredeti tervét felülbírálva a kettémetszett eposz második, nem kevéssé sikeres részébe is átmentette őt. Húsz évvel korábban Gordon Liu harcolt a könyörtelen Pai Mei ellen, s legvégül vudubabát csinált a Lótusz Klán vezéréből, most pedig ő kapta meg az elhagyhatatlan parókát, műszakállat és szemöldököt, s öltötte magára az arrogáns nagymester szerepét – Tarantino ironikus, ám költői módon szolgáltatott igazságot, midőn ismét felfedezte a nyugat számára a Shaw Brothers filmek hajdani szupersztárját.

A Kill Bill sikere valamelyest fellendítette Gordon Liu karrierjét, a mester 50 felett is aktívan forgat, harcművészeti oktatóanyagot készít, televíziós és játékfilmes felkéréseket egyaránt kap. Maradva a mozinál, tavaly a Dragon Squad című krimiben bukkant fel a veterán Sammo Hung és a hongkongi filmipar talán légvonzóbb ifjú sztárja, Maggie Q társaságában – remélhetően figyelnek rá a fiatalok, s kikérik tanácsát, mert nálánál többet senki sem tud a régi vágású harcművészeti filmek misztikus titkairól.