A Szenvedélyes nők kálváriája igazából egy szenvedélyes férfival kezdődik. Feri (Scherer Péter) a lehető legközhelyesebben próbálja orvosolni életközepi válságát: hatalmas családi háza, és csinos, pszichológus felesége mellett szeretőt is tart, méghozzá egy húszéves manikűröst. Amikor felesége és lánya a szülinapján egy hatalmas tortával készül meglepni őt a munkahelyén, valójában ők lepődnek meg azon, hogy a családapa éppen az ifjú szeretőt teszi magáévá az irodai asztalon. Így Feri az első percekben kigurul a történetből, mi mással, mint egy kabrióval, felkavarva ezzel a langyos állóvizet.
Kép a Szenvedélyes nők című filmből
Forrás: Vertigo Média
Egy évvel ezelőtt Herendi Gábor, Kárpáti György és Berta Balázs producerek felkérésére, közvetlen állami támogatás nélkül készítette el egy sikeres cseh közönségfilm remake-jét Futni mentem címmel, ami itthon is nagyott robbant: nézettségi mutatókban fej-fej mellett haladt az NFI által támogatott romantikus, zenés Demjén-filmmel (Hogyan tudnék élni nélküled?), de a versenyben végül alulmaradt. Azonban így is a rendszerváltás óta a második legnézettebb magyar film lett, nem csoda hát, ha a produceri csapat duplázni akart: még javában futott a mozikban az előző alkotás, amikor már elkezdték forgatni a következő ugyanilyen sémára készülő filmet. A Szenvedélyes nők ugyanis ismét egy nagyon sikeres cseh vígjáték, A nők megkísértése (Ženy v pokušení) remake-je, amelynek a forgatókönyvét Divinyi Réka ültette át magyar környezetbe.
Ahogy a Futni mentemben, itt is a nők állnak középpontban, és amint Feri kigurul a képből, annak a kísérletnek lehetünk szemtanúi, hogy át lehet-e ültetni a Nancy Meyers-féle romantikus vígjáték-sémát közép-kelet-európai körülmények közé. Csinos, középkorú női főszereplő, akinek éppen kirepülnek a gyerekei és önértékelési problémákkal küzd - pipa; irreálisan jó anyagi körülmények között élő, szakmájukban sikeres emberek - stimmel; karakteres, vezető színészek által alakított hétköznapi hősök - ez is megvan.
Azonban amíg bármelyik pillanatban beköltöznék abba a nevetségesen gyönyörű konyhába, amelyben Meryl Streep croque monsieur készítés közben egy még csodálatosabb konyha terveit egyezteti Steve Martinnal (Egyszerűen bonyolult, 2009), vagy abba a tengerparti, egyszerre otthonos és luxus vityillóba, amelyben Diane Keaton vívódik, hogy Keanu Reeves-zel, esetleg Jack Nickolsonnal essen-e szerelembe (Minden végzet nehéz, 2003), addig ez a Szenvedélyes nők esetében nem mondható el. Csak azt látjuk, hogy egy otthoni praxist folytató párterapeuta, hatalmas, fényűző budai házban él, az anyja pedig egyedülállóként tart fenn egy olyan, erdő mélyén megbúvó három szintes faházat, amelyben simán elszállásol hat embert. De egyik fényűző ház sem rendelkezik olyan belsőépítészeti ízléssel, ami vonzóvá tenné őket. Márpedig, ha mesére és csodára váltottam jegyet, akkor kérem a teljes csomagot - még akkor is, ha függetlenfilmről van szó.
Balsai Móni a Szenvedélyes nők forgatásán.
Fotó: Sághy Tímea / Vertigo Média
Miután férje elhagyta a műkörmös pipiért, a középkorú Lilla (Balsai Móni) előbb a biztonság kedvéért benyom egy egész tortát, majd krízisbe esik. Ekkor érkezik felmentő seregként az igencsak extrovertált anyja, Vilma (Básti Juli), akire csak egy pillantást kell vetni és egyértelművé válik, hogy a vígjátékok szabályai szerint miért is lett a lánya egy konszolidált pszichoterapeuta. A nagyanyai törekvéseket támogatja Lilla otthon élő, épphogy felnőtt lánya, az unalom ellen megszállottan küzdő Zsófi (Varga-Járó Sára), és megkezdődik a támadás Lilla alakuló depressziója ellen.
Herendi, ahogy eddigi filmjeiben, most is biztos kézzel választ szereplőket, ami a forgatókönyv mellett az egyik legfontosabb eleme a vígjátéknak. Varga-Járó Sára kétségtelenül csinos, jól mutat a vásznon és ügyes színésznő, de sajnos egyszerű karaktere nem hagyja kibontakozni, mert a húsz év körüli lány napjai abban teljesednek ki, hogy szivatja szegény jóravaló pasiját, Jakabot (Lengyel Benjámin), és kisebb-nagyobb sikerrel próbál kalandozni. Hasonlóan kevés terepet kapott korunk egyik legkiválóbb magyar férfi színésze, Bányai Kelemen Barna, aki talán az egyetlen „normális” karaktert formálja meg a filmben, azt a visszafogott újságírót, aki Vilma életrajzi könyvét próbálja megírni ebben az egyre erősödő káoszban és akiről az első pillanatban tudni lehet, hogy ő lenne az igazi Lilla számára.
Lengyel Benjámin viszonylag új arc a filmvásznon (eddig az Űrpiknikben és A besúgóban láthattuk), inkább a budapesti Katona nézői ismerhették meg jobban, de érdemes odafigyelni rá: remekül hozza a szorongó hősszerelmest, és értjük, hogy rajongásával hogyan csavarja az ujja köré a megtört szívű családanyát. Lengyel Tamásnak jóval nagyobb tapasztalata van a forgatásban, és jelenleg a Loupe Színház alapító-színészeként csillogtatja meg a tehetségét, azonban Miki, a koros rocker szerepében nehéz feladatot kapott. Bár a karakter elvileg negyvenes éveiben jár, mégis olyan érzésünk támadt, mintha egy lecsúszott hatvanas táncdalénekes utolsó próbálkozásait figyelnénk, csimbókokban lógó haja és bizarr mimikája pedig sokkal inkább a Szeszélyes évszakok humorát idézi meg, mint a Lengyeltől eddig megszokott, az esetek többségében ennél jóval kifinomultabb alakításokat.
Kép a Szenvedélyes nők című filmből
Forrás: Vertigo Média
A Szenvedélyes nők nyertesei egyértelműen az idősebb nőket alakító színésznők. Öröm ismét vásznon látni az élettel teli és kicsit bizarr dívát alakító Básti Julit, aki még akkor is varázslatos, amikor elragadja a harsányabb vígjátéki színjátszás. A főszereplő Balsai Móni pedig (szinte) végig hozza a tőle már jól ismert finom stílust, ha kell vicces, ha kell megtört, ő minden filmszerepében bizonyítja, hogy mozivászonra termett. Amikor pedig kettejük kapcsolatát látjuk formálódni, az alkotás is kicsit túllép az egyszerűbb humort használó vígjátéki kereteken.
A film első egyharmada kicsit botladozik, míg felvázolja az alapszituációt, szinte csak verbálisan jutunk hozzá az információkhoz, ahelyett, hogy helyzetbe hoznák a szereplőket. Olyan jó lenne nem egy suta párbeszédben magától Vilmától megtudni, hogy gyakorlatilag egyetlen híres sorozatszerepe volt, és azóta csak celeb-státuszban tengődik, ahogy az is elegánsabb lett volna, ha nem egy szimpla dialógból tudjuk meg, hogy Miki milyen soviniszta egyszerűséggel viszonyul a nőkhöz.
A történet akkor kezd belendülni, amikor az egész bagázs elutazik a hétvégi házba, a helyzet bonyolódik, és elkezdődik a tévedések vígjátéka. Herendi jól bevált, szinte klasszikus kabaré sémákat használ, amit már a Hyppolit, a lakájból is jól ismerünk. Ahogy Bogdanovich egy egész filmet tudott ráhúzni arra, hogy négy ugyanolyan bőrönd kerül egy szállodába (Mi van, doki?, 1975), itt is jót tett a film lendületének, amikor az emberek elkezdenek felcserélődni a nyaraló különböző szobáinak ágyaiban, és az is, amikor titkok lepik el a budapesti rezidenciát. De leginkább a nem vígjátéki elemek emelik meg a Szenvedélyes nőket. Az a folyamat, amely során Lilla megbocsát az édesanyjának és tudatára ébred annak, hogy miért vált olyan anya belőle, akitől mindig is távol tartotta magát.
A Szenvedélyes nők legnagyobb erénye a témaválaszrás. Hogy könnyen befogadható, vígjátéki keretek közé hozza a középkorú nők problémáit, hogy mi történik akkor, ha az évtizedek óta megszokott életük felborul, és hirtelen egy kiüresedett térben találják magukat: akikről eddig gondoskodtak, most sehol sincsenek, a férjeik egy fiatalabb kiadással libbennek tovább, a gyerekeik pedig már a saját életüket szeretnék élni. Mennyire nehéz szembenézniük női kapcsolataikkal, önértékelésükkel, és saját magukkal - húsz-harminc év után, újra egyedül az életben vajon kicsodák ők? Mert biztos, hogy nem ugyanazok, akik évtizedekkel korábban belecsaptak a családalapításba. A Szenvedélyes nők természetesen nem ás a probléma mélyére, de már az is örömteli, hogy feldobta a témát és a kérdéseket.
Herendi Gábor legjobban a vígjátékhoz ért, ez a film valószínűleg ujjgyakorlat volt számára. Bár látszik rajta, hogy nem a legideálisabb körülmények között készült, hogy anyagi megfontolásokból nem mindig a legjobb megoldást kellett választanunk (és hol ügyesebben, hol kevésbé találékonyan szponzorok feltüntetésével is meg kellett tűzdelniük), de a Szenvedélyes nők alapvetően tehetséges alkotók kedves munkája, amelyet valószínűleg ezen a télen is sok néző fogja választani a mozipénztáraknál.
A Szenvedélyes nők már látható a mozikban, a Vertigo Média forgalmazásában.
