- Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?
Litauszki János: A film valamennyi aspektusa olyasmiről szól, ami mindig is érdekelt. A rendszerváltás veszteseivel, különösen a periférián élőkkel, a romákkal, a munkanélküliekkel gyakran foglalkoztam filmjeimben. Másrészt a munka világának átalakulása is olyan kérdés, amivel kevesen és keveset foglalkoznak a médiában, holott ez mindenkit érintő és megítélésem szerint érdeklő probléma. Harmadrészt megfogott a film főhősének, Horváth Barnának a személyisége: ő olyan ember, aki nem törődik bele sem saját, sem környezete esélytelenségébe, szívós munkával és derűs kitartással igyekszik leküzdeni mindazokat a hátrányokat, amelyek határmenti térség, Cserehát lakóit sújtják.
- Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?
A Ha lenne egy üvegház… című filmet egy régóta összeállt csapattal készítettem, Józsa Márta szerkesztő-riporterrel, Markert Károly operatőrrel, Faludi Sándor hangmérnökkel és Szalai Károly vágóval ez a negyedik közös filmünk, valamennyi alkotás producere Fényes András és Török Gábor. A stábot a közös szakmai gondolkodás, és természetesen a jó munkakapcsolat szervezte és tartja össze, további filmeken dolgozunk, illetve újabbakat is tervezünk. Az anyagi hátteret a Felnőttképzési Intézet médiapályázatán nyertük.
- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
A forgatás minden alkalommal hatékonyan és jó légkörben zajlott, valamennyi tervünket meg tudtuk valósítani, egyszóval szerencsénk volt. Azt azonban magunk sem gondoltuk volna, hogy egy drámai aspektussal tudjuk kiegészíteni a filmet: a munka megkezdésekor még nem tudhattuk, hogy árvíz lesz a Hernád mentén, és a természeti csapás következményeinek dokumentálásával újabb fordulatot kaphat az alkotás.
- Milyen hatását érezted eddig a tavaly elfogadott Filmtörvénynek a filmkészítés során?
Filmünket olyan konstrukcióban készítettük, amilyenben már korábban is dolgoztunk, így mi semmiféle hatását nem éreztük az új törvénynek.
