Nem vártam, hogy pozitív legyen a végkicsengése ezeknek a történeteknek, sőt azt mondhatom, hogy pontosan ilyen összképre számítottam. Általános a csalódottság az elmúlt húsz évvel kapcsolatban: jóval többet vártak az emberek, ez a rezignáció áthatja a mindennapjaikat. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy azért a humor és az irónia is jelen van a filmekben és az írásokban" - mondta el Németh Gábor.
Itthon - Moziból bútorbolt
"A magyar társadalom hatvan-hetven százaléka számára a kultúrával való találkozás elsődleges eszköze, vagyis lehetősége a televízió, nem járnak moziba, színházba, nem vesznek könyvet, cd-t, dvd-t, stb. Épp ezért tartom fontosnak, hogy az igényes drámai műfaj visszatérjen a képernyőre, és szerves része legyen a magyar televiziós kultúrának" - emelte ki Török Ferenc, aki Koccanás című tévéfilmjével rendezői díjat nyert a 40. Magyar Filmszemlén, és a Hajónapló első epizódját, az Itthon-t rendezte. (Megnézem!)
Spiró György Itthon című novellájából Török Ferenc készített adaptációt Csomós Mari főszereplésével. "Bodzsár István producer kínálta nekem Spirót, amit örömmel vállaltam, de másik novellát választottam, mint amire felkért. Az eredetileg nekem szánt szöveg apokaliptikus látomás lett volna egy lakótelep romjain, amit képtelenség lett volna négy nap alatt leforgatni, pláne ennyi pénzből. Úgyhogy az "Álmodtam neked" kötetből kerestem új szöveget, mely a rendszerváltásról szól, de négy nap alatt le is lehet forgatni." - emlékszik vissza a kezdetekre Török Ferenc. "Az Itthon című novellában nem volt kiemelt szereplő, önálló főszereplővé emeltem a Csomós Mari által megformált fekete ruhás asszonyt. Ekkoriban végeztünk az Apacsok című dráma próbáival, így felkértem Csomós Marit, akivel a Radnótiban is együtt dolgoztunk, erre a kemény, eszköztelen filmszerepre. Rá építettem az egész filmet, az ő napjának története ez a szimbolikus történet - egy ilyen minimalista filmnél nagyon hangsúlyos a főszereplő figurája, arcának minden apró rezdülése." - mondta Török. A szintén Spiróból készült, erősen stilizált Koccanás után Török egy lecsupaszított, minimalista, dialógus nélküli filmet forgatott. De nemcsak a főszereplőt változtatta meg a rendező az eredeti szöveghez képest: a postai veszekedés dialógusa is teljes mértékben színészi improvizáció (Garas Dezső - Nagy Ervin), de a moziból lett bútorbolt sem volt benne az eredeti novellában. "Egyszerűen és pontosan mesél az a momentum a rendszerváltásról, hogy egy városi moziból bútorbolt lesz, bár véletlen találat mindez, a bázisunk Budafokon volt, mert arrafelé vadásztunk egy régi postahivatalra , így bukkantunk az egykori Budafok mozira, ahol a filmben lévő jelenetet felvettük, ma már tényleg bútorbolt, dermesztő látvány." Spiró György szerint nem meglepő, hogy a történet végkicsengése meglehetősen keserű; kiábrándult képet fest a 20 évvel a rendszerváltás utáni társadalomról: "A film is, a novella is olyan emberekről szól, akiknek reménytelenné vált az életük. Nagyon sokan vannak."
Barbárok - Zárjátok el a tévét, mindent összezavar
Miklauzic Bence Grecsó Krisztián szövegét választotta: a Barbárok című novella a város-vidék ellentétet dolgozza fel életszerű szituációban (Megnézem!). Grecsó Krisztián olyan szöveget választott Németh Gáborék számára, amely azt mutatja meg, hogy mi történt vele a rendszerváltás óta, és hogy mi érdekli őt ebből a húsz évből. Számára az elidegenedés volt a fő tapasztalat: ahogy a Barbárok története is mutatja, egyre nagyobbra nyílik a társadalmi és a kulturális olló, a gyerek és a szülők egyre kevésbé értik meg egymást, teljesen más világban élnek és ez nemcsak a faluból városba való költözés miatt van. Ugyanakkor a gyerekek sem találják magukat ebben a világban.
 |
| Hova képesek fajulni kibeszéletlen dolgok |
Grecsónak és Miklauzic Bencének lehetősége volt együtt dolgozni, de végül Miklauzic írta a forgatókönyvet, Grecsó csak az értelmezési folyamatban vett részt: "A figurákat beszéltük át, kitaláltunk párosokat, dramatizáltuk a helyzeteket, tanácsokat adtam Bencének a történet szövésében. Természetes, hogy egy író védeni akarja a szövegét, de a film mindig egy értelmezés, nyitott voltam hát Bence véleményére. A kötélhúzás sosem tesz jót egy közös munkának és én nagyon elégedett voltam Bence értelmezésével" - mondta Grecsó.
"A Grecsó-szöveg alaphelyzete egy kicsit más, mint a filmmé: a családi ünnepségen megjelenő gyilkos képezte a sűrített szituációt, de jóval nagyobb tér jutott az előzmények ismertetésére. A novellában a lány azt gondolja, képzelődik, amikor először látja a tévében az egykori osztálytársát gyilkosként, hiszen senki sem reagál rá. A filmben nem hagyhattam lebegni egy ilyen fontos kérdést" - mesélt a különbségekről Miklauzic Bence rendező.
"A Budapest-vidék kérdést nem érzem közvetlenül a bőrömön, engem elsősorban az érdekelt, hogyan szőnek át meg át a tabuk egy családot: bizonyos témákról nem beszélünk, ezért a felszínen eljátsszuk, hogy valójában jól vagyunk, ennek az eredménye, hogy a valóságról semmiképpen sem veszünk tudomást. Szerintem igenis szól az ország állapotáról, hogy hova képesek fajulni kibeszéletlen dolgok, a vakon izzó gyűlölet, a paranoia, az abszurditás még a legintimebb szférát is átszövi, ahogyan az anya is mondja: zárjátok el a tévét, mindent összezavar".
Grecsó Krisztián szerint nem lehetünk meglepve, hogy a Hajónapló történetei ilyen lehangolóak, ez a novella műfajából adódik. A személyesség, az hogy a mikrokörnyezet felől indul, abból fejlődik ki a történet, sokkal drámaibbá teszi a mondanivalót. "Ha esszét kellett volna írni, lehet, hogy más, akár pozitívabb dolgok domborodnak ki, de az emberek szempontjából ez a húsz év nem feltétlenül volt pozitív. Az én életemben a kilencvenes évek egy végtelenül megcsúszott időszak volt. A civil kezdeményezések mögül eltűntek az emberek, mindent a kétségbeejtő magára maradottság érzése lengett be. Most kezdünk szerintem észhez térni ebből a húsz évből."
Levegőt venni - Vannak, akik gyorsabban úsznak nálunk
Bodzsár Márk Zoltán Gábor Levegőt venni című novelláját filmesítette meg (Megnézem!): Rába Roland egy kiégéshez közeli, teljesítménykényszeres menedzsert alakít a filmben. A narrált szöveget teljes egészében követi a film képanyaga: amit hallunk, azt is látjuk, Rába Roland, ébred, úszik, eszik, dolgozik. "Az elbeszélő folyamatosan többes szám első személyben beszél magáról, mintegy kihangosítva halljuk a gondolatait. A főiskolán öt éven át azt tanítják, hogy a narráció modoros, nem filmes, én pedig azt gondoltam, végre itt az alkalom, hogy kipróbáljam, tényleg így van-e. Nagyon élveztem a játékot!" - mondta Bodzsár Márk rendező. Zoltán Gábor szerint, ha összehasonlítjuk a forgatókönyvet az eredeti szöveggel, akkor az derül ki, hogy gyakorlatilag egy szó sem maradt a helyén: "Márk teljesen újraírta a szöveget, de mégis hű maradt az eredetihez. A novella narratív technikáját is sikerült megőriznie a filmben, amit nagyra értékelek, hiszen sokkal könnyebb lett volna számára eldobni az egészet, és keresni helyette egy trendi filmes történetmesélési módot; sőt ő maga is trükközött a narrációval, sokszor nem azt látjuk, ami el van mondva, azaz nem reális módon működik a kép és a szöveg kapcsolata."
 |
| Nem tudunk lelkesedni |
Zoltán Gábor szerint Bodzsár Márk tehetsége abban rejlik, hogy mer elnézni és elmenni a végletekig, anélkül, hogy súlyosnak akarna látszani, miközben alapvetően könnyed, laza tud lenni. "Ez a közös bennünk Márkkal: én is akkor érzem úgy, hogy jót csinálok, ha nem tűnök nehézkesnek, de a történet mélyén, a sötétjében mégis érezhetően jelen van valami könyörtelen." A film csúcspontja egy erősen stilizált álomjelenet: "Bravúrnak tartom, hogy a filmnyelvvel képes kifejezni azt, amit a novella a maga eszközeivel elér: képes egy olyan viszonyról beszélni, amiről a szöveg nem tudott" - pedzegette a történet homoerotikus vonalát Németh Gábor dramaturg a film utáni stúdióbeszélgetésen.
"Ez a film a tudattalanból mutat dolgokat, a pusztító, lelkiismeretlen, empátiátlan részünkről" - tette hozzá Almási Kitti pszichológus, aki szintén vendég volt a stúdióban. "A kiégés éppen az empátiás kapacitásunk kiürülése: nem tudunk lelkesedni, új célokat kitűzni, a napi két hosszal több úszás minden helyet kitölt. Ez az elnyomott, látens vonzódás pedig agressziót kelthet, ha nem illik bele abba képbe, amit magunkról kialakítunk, és szülhet gyilkos indulatokat."
"Az erősen szürreális álomjelenetben van ugyan egy kihívó tekintet, ami akár erotikusnak is tekinthető. De én inkább azt gondolom, hogy a testével, külsejével sokat foglalkozó, jelen esetben fogyókúrázó férfi esetében a más férfiak teste iránt mutatott érdeklődés szinte természetesnek tekinthető" - tett pontot a téma végére Bodzsár Márk rendező.
Zoltán Gábor nem '89-re és nem a '90-es évekre jellemző dolgokat akarta megmutatni a novellájában. Nem az érdekelte, hogy mi történt a magyarokkal vagy a kisemberekkel, hanem hogy mi történt vele és körülötte. "Nem hiszem, hogy a "pozitív" és a "negatív" fogalmai mentén kellene jellemeznünk ezeket a tapasztalatokat. Az is lehet, hogy nem annyira rossz ez a világ, amit a történetben megismerünk: negyven évvel ezelőtt el kellett rejteni a társadalmi különbségeket, akkor volt jó egy vezérigazgató, ha pacsizott, tegeződött, barátkozott a beosztottjaival. Ebben a húsz évben viszont a korábbi törekvésekkel szemben ki kellett mutatni a társadalmi különbségeket, és ebben is lehet jót vagy inkább hiteles dolgot találni. Tényleg nem biztos, hogy őszinte, amikor egy menedzser egy kifutófiúval cimbizik" - mondta Zoltán Gábor.
A következő részben Kemény István, Kiss Noémi, Darvasi László szerzőket és Bagota Béla, Mátyássy Áron, Jánossy Natália filmrendezőket kérdezzük a közös munkáról és a megszületett alkotásokról.
