- Mi tette emlékezetessé a forgatást?
Számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor szereplőinkkel, az egykori kitelepített diákokkal Drezdában sétáltunk, és ők megpillantották a Frauenkirchét. Ez a világ legnagyobb evangélikus temploma volt, amely a bombázást követően napokig égett, majd hatalmas robajjal összedőlt. A kelet-németek pedig az újjáépítés után is meghagyták az üszkös csonkot, a háború mementójaként. 10 éve azonban a drezdaiak elhatározták, hogy gyűjtést indítanak, és a bombázás 60. évfordulójára újra felépítik a Frauenkirchét. És a templom ott állt! Körülötte még markológépek, föld-és kőkupacok, hiszen csak február 13-án fogják felavatni, de a Frauenkirche állt, ugyanolyan hatalmasan és méltóságteljesen, mint 60 éve. A szereplőink arca mindent elmondott. A döbbenetet és a megrendültséget. Hiszen nem sok ember van a világon, aki látta ezt a templomot eredeti állapotában, majd látta elpusztulni, aztán évtizedeken át csak a romjait, és most az újjáépítését is megérte. Nagy pillanat volt.
