Igaz, pluszba jöttek az utazások: Bécs, Párizs, Róma, Velence, London, New York, fény és pompa - idegenforgalmi aspektusból a lehető legszűkösebbre korlátozva. Mindaz, ami egy-két napba beleférhet. A velencei éttermi snitteknél fogtam gyanút, hogy a stáb pénzügyesei még pénzügyi kedvezményeket is kicsikarhattak "tévés reklám utószezonban!"- szlogenre hivatkozva. Ez persze részletkérdés.

Kevéssé lényegbevágó, hogy a lányok 'rezidenciája' hétről-hétre elnéptelenedvén, háttérben az akcióikra várakozókkal a dögletes unalom vagy a kényszerű marakodás háza volt-e? Mint egy félig se telt diákszálló influenzajárvány idején? Egy valóvilág helyszín feladatok, leselkedők, big brotherek nélkül? Nagyritkán be-betoppan egy hangmérnök, segédoperatőrrel: - "no, lányok, nyomjatok valami barátkozósat! valami féltékenykedőset!" - (a vágók üzentek, hogy szükségük lehet némi töltelék anyagra). A vágók tevékenységéről még külön kell szólni.

Mi jött ki Sanyiból, Sándorból, a vágyott hímből, a versengés céljutalmából? Vizesnyolcasnak nem mondanám, de „nagy Ő”-nek sem. Jól eltrafált, strapabíró, középszerű hapsinak mondanám (némi múlttal a háta mögött, ezen csámcsog néhány bulvárlap), aki sokféle nőben bizsergetheti egy férj-várományos példányát. Egy szórakoztató partnerét a fogyasztói társadalomban. Egy népes családban.

Mi jött ki a női mezőnyből? Számszerűleg sokan voltak. Mutatósak. Nyomulósak, gátlástalanok, szégyenlősek, sértődékenyek. Folyvást fogyatkozóak. Közben feltűnt két jópofa fehérszemély. Mindkettő jó nő is, reflexív képességekkel. Győzniük kellett volna, tán azért is, mert 'játszottak' + eszük ágában sem volt 'megkaparintani a hímet'. Ki is lettek rózsátlanítva a versenyből. Nem lepődtek meg, bár, mi nézők jártunk rosszabbul. A Melinda nevezetű győztes lány, jobb szó híján: tisztán ragaszkodó nő, neki még adódhat vesztenivalója. Tévé helyett az életben.

A műsorfolyam privát vonulatába beiktattak kölcsönös családi látogatásokat. Ezekből rendezett, vidéki középosztálybeli metszetképek rajzolódtak ki (mintha Magyarország máris az eurunió bennlakója volna). Idill, vendégeskedés, jóindulatú puhatolózás. A stáb bérelt luxus gépkocsija mindig puhán gördült té-, s tova. Deviancia, szegénység kizárva. 

Mivelhogy cselekményről nem beszélhetünk, s az adás rituáléi kötöttek, eszköztára erősen giccsbe hajló, tobzódhattak a vágók. Lengyel Zsolt, régi motoros, bé-kategóriás adásrendező vezérletével dúskált a vágó-csapat: áttűnésekben, lírai váltásokban, festői kimerevítésekben, kép-szöveg-melódia reklám montázsaiban. Minden nagyon, nagyon, bé-kategóriásan fennkölt hatású volt. Mélység nélkül fecsegett a felszín. Valahogy pénzről, gázsiról, napidíjról, bekerülési költségekről sohasem esett szó. Nem is illik az egy kereskedelmi televízió imázsához.