Beszélgetés Port Ferenccel, a Filmforgalmazók Egyesületének elnökével

Új kormány, új helyzet, új remények. A bizakodás mögött most már ideje, hogy konkrétumoknak is utánajárjunk filmtörvény-ügyben. A filmhu erre a feladatra vállalkozik: a filmtörvény kálváriáját eddig is legrészletesebben feltérképező médium most elindítja több hónapos sorozatát, melyben hétről-hétre az ügy legfontosabb szereplőit megszólaltatva kíséri végig a hazai filmgyártás helyzetének alakulását.

Első körben azt az embert szólaltattuk meg, aki eddig végig a háttérbe húzódott, mégis a filmtörvénnyel kapcsolatos koncepció kidolgozásának ő a felelőse. Port Ferenc megvilágította a legfontosabb kérdések problematikáját - legyen szó finanszírozásról, a források elosztásáról és a filmek terjesztéséről.


- Múlt héten a filmes szakma találkozott a kulturális és a pénzügyminiszterrel. Hogyan értékeli ezeket a megbeszéléséket?

- A két miniszterrel folytatott megbeszélésnek több nagyon fontos hozadéka van és közel sem az ez évi filmgyártásra kialkudott 800 millió forint a leglényegesebb eredmény. Ez csak arra jó, hogy a folytonosság fennmaradhasson és békében menjenek a filmtörvény előkészítésével kapcsolatos munkák. Sokkal fontosabb, hogy a kulturális minisztérium világosan deklarálta, hogy a Filmszakmai Kerekasztalt fogadja el filmtörvény ügyében is tárgyalópartnernek. Emlékszem, hogy az elmúlt 12 évben hány filmtörvény-tervezet futott amiatt zátonyra, hogy hiába állt a szakma egy meghatározott része mögötte, mindig voltak beszaladgálók, privát érdekeket nézők, akik a kapcsolataik révén el tudták érni, hogy szakmai oldalról megfúrják az előremutató elképzeléseket. A múlt heti találkozón meghozott döntéssel ez a probléma kezelhetővé vált. Ennek közvetlen folyománya, hogy a Filmszakmai Kerekasztaltól kérte a miniszter, hogy néhány héten belül tegyük le az asztalra a törvény koncepcióját.

Még lényegesebb az, hogy most először a törvény előkészítésének technológiai folyamata megváltozik. Elfogadták ugyanis azt a javaslatunkat, hogy a szakmai konszenzuson alapuló koncepció nyomán ne a kulturális minisztérium kezdjen el készíteni egy filmtörvény-tervezetet, ami aztán kiherélésre kerül a pénzügyminisztériummal és további minisztériumokkal történő egyeztetések során, hanem a kulturális minisztérium a koncepciót terjessze be a kormány elé, a kormány fogadja el és egyúttal jelölje ki a pénzügyminisztérium, az igazságügyi minisztérium stb. feladatát, hogy a koncepciót öntsék törvényi formába. A találkozó további fontos eredménye, hogy a pénzügyminiszter sürgető kérését fogalmazta meg, hogy mondjuk meg, mennyi a szakma forrásigénye, mert nemsokára döntenek a következő évi költségvetési keretösszegekről. Valószínű ugyanis, hogy a filmtörvény nem fog elkészülni az év végéig, és ahhoz, hogy a törvényelőkészítő munka szakszerűen és normális ütemben folyhasson, a következő évre is biztosítani kell a szakma működéséhez szükséges forrásokat.

- Úgy tudom jelen pillanatban a filmtörvénnyel kapcsolatos koncepció kidolgozásának Ön a felelőse. Pontosan milyen feladata van ezzel kapcsolatban?

- A Filmszakmai Kerekasztal két héttel ezelőtt engem kért meg arra, hogy foglaljam össze az általunk helyesnek tartott filmtörvény koncepcióját. A legnagyobb gond az, hogy oly mértékben halmozódtak fel a kérdések a szakmában, hogy hihetetlen nehéz ezek kibogozása és annak meghatározása, hogy melyek azok a kérdések, amik megoldásához van szükség filmtörvényre és melyek azok, amik egyszeri kormányzati intézkedésekkel megoldhatók. Ennek eldöntéséhez kell egy egységes rendezési elképzelés, és ezen dolgozunk mi most. A Kerekasztal július 16-án fog összeülni, annak nyomán fog kialakulni, hogy a szakma elfogadja-e az általunk kidolgozott tervezetet. Addig nem vagyok illetékes, hogy a Kerekasztal nevében nyilatkozzak, így jelen pillanatban is csak saját személyes véleményemet mondhatom el.

- 2000 nyarára elkészült egy filmtörvény-tervezet, ami végül mégsem került az országgyűlés elé. Ehhez képest mik azok a pontok, ahol lényeges változtatást terveznek?

- Természetes, hogy egy filmtörvénynek tartalmaznia kell számos kérdést (mi a magyar film, mi a koprodukció, kik rendelkeznek hatósági jogkörrel? stb), de mi azt szeretnénk. ha az ún. hatósági szabályozási elemeken és a célok deklaratív megjelenítésén túl további négy kérdésben törvényi döntés születne.

Az első és legfontosabb kérdés, hogy mi és mekkora az állami szerepvállalás mértéke, magyarán a költségvetés mennyit szán a mozgóképipar támogatására, melyek ennek a forrásai, mi az az intéézményrendszer, amin keresztül el kívánja osztani ezt a pénzt.

A másik lényeges kérdés, hogy meghatározzuk azt a koordinációs szervezetet, ami a tradicionális filmszakmai elosztó szervezetek: MMKA, Történelmi Film Alapítvány stb, és az ORTT valamint a televíziók között létrejönne annak érdekében, hogy a finanszírozási források, a pályázati kiírások, a költségvetésből közvetlenül és közvetetten származó pénzek felhasználása célszerű és ellenőrizhető legyen.

A harmadik kérdéskör, hogy a még meglévő filmes vagyont át kell tekinteni és egy szervezetbe összevonva lenne célszerű működtetni. Itt nemcsak arról van szó, hogy racionális vagyongazdálkodást kell kialakítani az infrastrukturális fejlesztés érdekében, hanem egyúttal arról is, hogy a továbbiakban a szakma az MMKA-n keresztül a mozgóképipari háttérszervezet működtetésébe beleszólási lehetőséget kapjon.

A negyedik kérdéskör a terjesztéssel kapcsolatos. Hiába fordít az állam jelentős összegeket a filmgyártás támogatására, ha ezek a filmek nem tudnak eljutni a nézőkhöz. Szeretnénk ezért létrehozni a filmterjesztésre szánt állami források elosztására egy önálló szervezetet.

- Nézzük először a finanszírozás témakörét. A különböző törvénytervezetekben és javaslatokban több forrás is felmerült, amelyből a magyar filmipart támogatni lehetne. Az egyik javaslat a filmek és videókazetták forgalmazására és terjesztésére kivetett különadó volt. Mit szól ehhez Ön mint a Filmforgalmazók Egyesületének elnöke?

- Elterjedt vélemény a szakma bizonyos köreiben, hogy a "mozijegyadóval" meg lehet oldani a filmgyártással kapcsolatos forrásigényeket. Ez egy tévedés! A 2001. évi forgalmazói adatok alapán, feltételezve azt, hogy mind a mozi-, mind a videóforgalmazást 10 százalékos különadóval sújtja a kormány, 1,5-1,8 milliárd forint szedhető be. Ez a töredéke a filmipar éves forrásigényének, ami a legszerényebb számítások szerint is 12-14 milliárd forint.

Magyarországon a moziüzemeltetést 12 százalék ÁFA és 3 százalék kulturális járulék terheli. Erre további mozijegyadót rátenni nem lehet, mert jelen pillanatban is hihetetlenül alacsony ennek a területnek a nyereségtermelő képessége. Továbbá a magyarországi multiplexpiac kiépítésébe több mint 30 milliárd forintot fektettek be multinacionális cégek, amelyek szeretnék valamilyen módon visszakapni a pénzük töredékét vagy legalább visszafizetni a hiteleket, amit ezekre a fejlesztésekre felvettek. Kemény piaci kérdés, hogy azon szereplők számára, akik meghatározott keretfeltételek között a magyarországi mozgóképpiacba pénzt fektettek bele, az eredeti feltételek ne változzanak.

Szokásos a francia példára hivatkozni, hogy ott is létezik a 10 százalékos mozijegyadó. Csakhogy Franciaországban megszüntették a kulturális járulékot és az ÁFÁ-t 5 százalékra csökkentették: így igaz, hogy van 10 százalék mozijegyadó, de a bruttó pénztári elvonás tekintetében ismét 15 százaléknál tartunk. Kérdés viszont, hogy kormányzati szempontból megéri-e ilyen feltételekkel a különadó bevezetése, mert így a költségvetés az egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt, ugyanakkor létrejön egy precedens értékű döntés, ami hozzányúl a jelenlegi ÁFA-rendszerhez. Itt elszakadhat a gát, aminek nyomán más ágazatok is jelentkezhetnek, hogy az ÁFA-kulcsot náluk is csökkentsék.

A kérdésére konkrétan válaszolva: a Filmforgalmazók és Moziüzemeltetők Egyesülete a mozijegyadó bevezetését azzal a feltétellel hajlandó támogatni, hogy garanciákat kér arra, hogy a bruttó elvonás mértéke nem haladja meg a 15 százalékot, vagyis hogy az ÁFA 5 százalékra mérséklődik és eltörlik (a pornó- és erőszakfilmeket kivéve) a kulturális járulékot. Az Egyesület másik feltétele, hogy a mozijegyadót kizárólag a filmterjesztés támogatására fordítsák.

- A múlt heti megbeszélésen elhangzott, hogy a pénzügyminiszter úr nem híve annak, hogy a filmfinanszírozást a GDP-hez kössék. Milyen egyéb elképzeléseik vannak azzal kapcsolatban, hogy a közvetlen állami támogatás az évek során megőrizze az értékét?

- Mint említettem 12-14 milliárd forint szükséges induló összegként a magyar mozgóképkultúra életben tartásához. Feltételezem, hogy ehhez - a még alku tárgyát képező - 12-14 milliárdos éves támogatáshoz több lépcsőben, 2-3 év alatt lehet eljutni. Ha elértük ezt a szintű támogatást, akkor az lehet a megoldás, hogy a továbbiakban ennek az összegnek az inflációval valorizált értéke álljon a szakma rendelkezésére. De a PM nem zárkózott el a százalékhoz kötött támogatástól sem, csak azt mondták, hogy ez nem biztos, hogy előnyös a szakmának. Előfordulhat, hogy rendkívüli külső gazdasági körülmények következtében csökkenni fog a GDP, és akkor a filmipar rosszul jár.

- A második témakör a források elosztása. Milyen szervezet koordinálná az Önök koncepciójában a bevétellel és az elosztással kapcsolatos feladatokat?

- Egy olyan koordinációs szervezet létrehozására van szükség, nevezzük ezt egyenlőre Országos Filmtanácsnak, amiben részt vesz az ORTT, a kereskedelmi és a közszolgálati televíziók, az MMKA és a kulturális minisztérium, ezek a szereplők megőrzik döntési autonómiájukat, viszont a döntéseiket összehangolják és célszerűsítik. A források és elosztás koordinálatlansága ugyanis az egyik oka annak, hogy nem tud jelen pillanatban folyamatos filmgyártás működni Magyarországon. Nem beszélve arról, hogy az egész filmszakma újjáéledése szempontjából életbevágóan fontos, hogy a szakma sztárokat produkáljon és ebben a televízió szerepe meghatározó.

A médiatörvény értelmében a televíziók reklámbevételéből képződik egy keret filmgyártásra. Azon vagyunk, hogy a költségvetési támogatásból az MMKA elosztási rendszerében a televíziós filmek gyártására is jöjjön létre egy keret. A két forrás összeadása és egyeztetése jelenthetné azt, hogy folyamatosan készülhessenek “sztárcsináló” televíziós játékfilmek és sorozatok, másrészt ez jelenthetne egy folyamatos megrendelést a filmszakma infrastruktrurális bázisai számára, ami a gyártás normális működtetéshez szükséges. A tradicionális filmgyártás és a televízóknál folyó filmkészítés koordináló szerve szintén a filmtanács lenne.

- Milyen elképzeléseik vannak a terjesztéssel és moziüzemeltetéssel kapcsolatban?

- Amíg az MMKA a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat elsősorban szelektív módon osztja el, addig a filmterjesztési szánt pénzeket egyértelműen normatív módon szeretnénk elosztani. A normatív támogatás azért fontos, mert minden magyar filmnek meg kell adni az esélyt arra, hogy közönség elé kerülhessen. Ehhez az szükséges, hogy minden magyar játékfilm számára biztosítva legyen legalább öt kópia és kópiánként 1,5 milliós reklámköltség. Ugyanezt az elvet szeretnénk alkalmazni a külföldről bekerülő minőségi művészfilmek esetében, hogy megszűnjön az a képtelen helyzet, hogy a nézők 85-90 százaléka Budapesten látja azokat, mert a forgalmazóknak nincs pénzük arra, hogy a jelenlegi 1-2 kópián kívül legyártsák az országos terjesztéshez szükséges további 3-4 kópiát és finanszírozzák a megfelelő reklámkampányt. De ez csak egyik része a terjesztésnek.

Az elképzelések között szerepel egy országos artmozi-hálózat kiépítése és működtetése az érintett önkormányzatok bevonásával. A hálózat kialakításához mintegy 50 mozira volna szükség: ez részben már meglévő mozik felújítását és átalakítását, részben teljesen új “egységek” építését jelenti. Hangsúlyozni szeretném ugyanis, hogy nem egyszerűen mozikról van szó, hanem olyan helyekről, amelyek a filmhez kötődő kulturális élet bázisai lehetnek. Az artmozi sztenderdjéhez hozzátartozik, hogy legyen ott egy kávézó és egy videó-DVD-tár, ahová a környező települések iskolái, lakói be tudnak jönni. A moziüzemeltetés szintén normatív jellegű támogatást kapna, hogy ne fordulhasson elő, hogy az adott önkormányzat politikai színezetétől függ az ottani mozi fenntartására fordítható összeg.

- A magyar filmnek vannak a nagyjátékfilmnél sokkal elhanyagoltabb területei. A dokumentumfilmre, kisjátékfilmre, animációs filmre gondolok. Hogyan lehetne ezeket a filmtípusokat terjeszteni az országban?

- A tervezetben a forrás oldalon szerepel, hogy legalább egy animációs játékfilm készüljön évente, aminek előállítási költsége 1 milliárd forint. További elképzelés, hogy minden évben legalább annyi animációs rövidfilm szülessen, hogy a közszolgálati televíziókon hetente egyszer öt perc magyar animáció legyen jelen. A dokumentumfilmmel kapcsolatban hasonló elképzelések vannak mind a gyártás támogatására, mind a biztosítandó sugárzási időre vonatkozóan.