A fesztivál minden bizonnyal egyik legérdekesebb filmjének nevezhető Mike Figgis Time Code-ja (2000, USA). Altman Rövidre vágva filmje sehogyse vágva: LA, földrengés, tragikum, hétköznapiság. A négy szálon futó történet, vágás nélkül pereg a négy részre osztott vásznon, a néző néha azt se tudja hova nézzen. Los Angeles 11:00-tól 12:33-ig. A színészek improvizáltak, a négy stáb tizenötször vette fel egyhuzamban minden nap tizenegy órától másfél órán keresztül. Figgis filmtörténetet írt evvel a darabbal, és alaposan ráijesztett a nézőtérre: olyan, mintha négy dogmafilmet látnánk egyszerre. Azt mindenestre el kell dönteni, hova nézzünk, ezért ajánlott társasggal beülni, és a végén összerakni a legapróbb részletelet is.
Hollywoodi szakszervezeti hangulatban Emma (Saffron Burrows) válni készül producer férjétől, Alextől (Trier filmekből ismerhetjük Stella Skarsgardot), Lauren (Jeanne Tripplehorn) szerelmesét, Rose-t (Salma Hayek) viszi szereplőválogatásra a Red Mullet produkciós irodába. Az egzekutívok, producerek, rendezők között (Kyle MacLachlan – Dale Cooper, Twiin Peaks; Holly Hunter - Crash) ólálkodik egy autista masszőr, Julian Sands, mindenkiehez van egy két kedves ujjgyakorlata. A négy képfelületet csak az időnként feltámadó tektonikai lemezek rázzák össze, nameg a végegyilkosság, amikor Rose-ra nem is alaptalanul féltékeny Lauren lelövi a házasságán búsuló Alexet, aki élete utolsó pillanatában értesül arról, hogy Emma mégis szereti.

Scott McGehee már bemutatkozott a Titanicon ’93-as Varrat (Suture) című filmjével, idén második közös munkáját David Siegel-lel, az ugyancsak thriller műfajú Mélyvízet (The Deep End, 2001, USA) mutatta be. A főszerepben a madonna-prototípus Margaret (Tilda Swinton, aki játszott nővért, madonnát, királynőt, nemesasszonyt, fiatalon a Caravaggio filmben Lénát) egyedül neveli három gyermekét, a papa ugyanis a tengeren katona, az apósa padlót fog egy bödön ásványvíztől, nagyobbik fia, Beau pedig rossz társaságba keveredik, kihasználja tíz évvel idősebb meleg pasija, Darryl. A lump rómeó egy este átlopózik Beauékhoz, a Kaliforniai Tahoeba, és zsarolni próbálja a fiút. Összeszólalkoznak, dulakodnak, majd Beau otthagyja Darrylt, aki aztán szerencsétlen módon letüdőz egy vasmacskát a ház mólóján. Reggel a mama látva fián a sérüléseket és Darryl hulláját, rosszra gondol, és a tetemet eltünteti a kristálytiszta vizű tóban. A dolgok egyre rosszabbra fordulnak, mert megjelenik a Vészhelyzet sorozat szerb csatára, dr. Kovács Lukács (Goran Visnjic) sármos behajtóként és egy, a fiút ábrázoló kompromittáló kópiával zsarol az asszonytól ötvenezer dollárt. A pénz soknak bizonyul, viszont a behajtó szíve sincs kőből. Kérdés, mit lehet kezdeni a főnökével.
A mama mély átéléssel, keményen veszi az akadályokat, alakjára nem is lehet panaszunk, annál inkább a mindig sírva fakadó Beaura, akinek kapcsán az iFilm egyik kritikus olvasója igen pontosan a következőket fogalmazta meg: „Ha a melegek sokat sírnak, az most bír valami jelentéssel?” Vagyis a klisés, rutinos dramaturgia és a reklámsteril, pontos fényképezés mellett a film nem igyekszik túlzottan rendhagyó lenni. Margaret a hullát a másfél méteres „mélyvízbe” dobta. Valahogy a film is így gondolkodik nézőjéről.

A folyosói pletykák szerint a mai nap filmje a Szexi dög (Sexy Beast, 2000, Nagy Britannia, Spanyolország) című film volt Jonathan Glazer rendezésében. Gal (Ray Winstone), a nyugdíjba vonult gengszter hátralévő éveit ex-pornósztár feleségével (Amanda Redman) spanyolországi villájában töltené el, nyugiban. Ám a régiek megtalálják, és melót ajánlanak neki. Megérkezik Don Logan (Ben Kingley), kopaszon, fehér ingben, és üvöltözni kezd a vonakodó, kóbor kutyaként pislogó öreg mackóssal. A látogatás egyre botrányosabbá válik, mikor Ben előhozakodik Jackievel, Gal barátjának feléségevel való kalandjával. Dont végül lelövik, de a balhét meg kell csinálni, ha a nyugdíjasok nem akarják a nyakukba a londoni alvilágot. Glazer filmje kacérkodik ugyan a Guy Ritchie (A ravasz..., Blöff) féle képi lendülettel és humorral, de meghatározóbb az ex-bűnöző öregfiúk egyszerűségének felfedezése, és ezért talán Cassavetes Egy kínai bukméker meggyilkolására emlékeztet.