Valószínűleg a mester majdnem mind az 52 filmjét berakhattuk volna ebbe a válogatásba, hiszen nem titkoltan az évszakok közül legjobban az őszt kedveli. Ráadásul többször beszélt arról is, hogy az őszi forgatásokban nagyon kedveli, hogy a különösen erre az évszakra jellemző fényeket viszontláthatja filmjeiben.
Bár egy évvel később leforgatta Szeptember című filmjét, mi most mégis a Hanna is nővéreit ajánljuk, mert mert a három nővér története legalább annyira magával ragadó, mintha Csehov írta volna. Az amerikaiak nagy ünnepe, a Hálaadás fogja keretbe az egy év alatt játszódó filmet, amelyben egy szerteágazó családi történetet ismerhetünk meg, a szálak végletekig bonyolódnak, mindenki összegabalyodik mindenkivel, mindezt többek között Woody Allen, Mia Farrow, Michael Caine és a nagy svéd színész, Max von Sydow tolmácsolásában. És persze a ’80-as évek pulóvereiről se feledkezzünk meg!
Őszi szonáta (Ingmar Bergman, 1978)
Bár filmjeik alapján nem gondolnánk, de a leghíresebb New York-i neurotikus kedvenc rendezője Ingmar Bergman, sőt egy két hasonló stílusú alkotással is próbálkozott. A Hanna és nővéreiben is nagyot alakító Max von Sydow sok Bergman filmben is játszott, ám pont az Őszi szonáta kivételt képez. Helyette azonban a csodálatos Ingrid Bergman és Liv Ullmann alakítja az anya-lány párost, a két színésznőt pedig olyan óriások kísérik a vásznon, mint Erland Josephson, vagy Gunnar Björnstrand.
A Liv Ullmann által alakított Eva vendégségbe hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot. Az Ingrid Bergman által alakított karakter, az elismert és gazdag zongoraművész nem tudta, hogy lánya maga mellé vette fizikailag és értelmileg hátráltatott húgát, akit még ő helyezett el egy intézetben. De mint a svég mester filmjeiben általában sokkal mélyebb feszültségek is felszínre törnek a gyermekkor és az elmúlt évek során ki nem beszélt véleménykülönbségek, indulatok és érzelmek okán.
A hosszútávfutó magányossága (Tony Richardson, 1962)
A filmtörténeti csemege, az angol Free Cinema egy emblematikus darabja szintén az őszt juttatta eszünkbe. Richardson Silitoe adaptációját az angol Négyszáz csapásnak is szokták hívni, hiszen főhőse, az ifjú Colin a Truffaut hőshöz hasonlóan szintén nyomorúságban élő, lázadó természetű fiatalember, aki egy betörést követően nevelőintézetbe kerül.
Az igazgató szeretné jó útra téríteni Colint, ezért lehetőséget ad számára, hogy sportolhasson: az intézményt a fiú fogja képviseli egy nyilvános iskolával rendezett sportversenyen, ha nyer, a büntetésének egy részét elengedik, Colin azért kemény edzésekbe kezd. Neki pedig már az is a szabadságot jelenti, hogy edzései alkalmával kikerülhet a szigorú rácskerítés mögül és belehempereghet az avarba. A rendező egyébként Egy csepp méz címmel elkészítette ennek a filmnek a párdarabját is, amelyben egy fiatal lány lázad a körülötte lévő világ ellen.
Ködös utak (Marcel Carné, 1938)
Szintén fontos filmtörténeti alkotás, a francia lírai realizmus mesterműve Marcel Carné filmje is. Hát milyen más évszakra asszociálhatnánk Jean Gabin ballonkabátjáról, a bánatos tekintetű Michéle Morgan sikkes esőkabátjáról, vagy a ködös és borongós kikötőről, mint az őszre?
A történet le sem tagadhatná a melodramatikus vonásait: Jean, a dezertőr egy kikötői kocsmában néhány gyanús alakra bukkan, köztük van egy fiatal és vonzó lány, Nelly is, aki Zabel nevű pártfogója elől bujkál. Jean, aki éppen szökésben van, már venezuelai útját tervezi, de a lány múltja nem hagy nyugtot a két rokonléleknek. Jean kénytelen megölni Zabelt, amellyel megpecsételi a saját sorsát.
Elveszett gyerekek városa (Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro, 1995)
Jean-Pierre Jaunet és Marc Caro már számtalanszor bebizonyította, hogy milyen varázslatos világokat tudnak vászonra rakni, akár csak a Delicatessenre vagy a kultfilmmé vált Amélie csodálatos életére gondolunk. Az Elveszett gyerekek városában sem mindennapi figurák jelennek meg. A fantasztikus mese olyan gyerekekről szól, akiket az álmaikért raboltak el. És hogy kinek és miért van szűksége a gyerekek álmaira? Krank, az őrült zsarnok álmatlanságban szenved, de nem a szokott módon, hiszen alszik, de semmit sem álmodik közben. Barátja, hogy segítsen neki, épít egy különleges gépet, amellyel el lehet lopni mások álmait, a tenger közepén úszó szigetén élő Krank pedig a Küklopszok segítségével gyerekeket rabol el egy közeli kikötőből.
Az egyik csemete Denree, a hároméves árva a szerencsés gyerekek közé tartozik, mert egy hatalmas erejű, de nagyon kedves férfi a nevelője, aki minden igyekezetével azon van, hogy Krank nehogy megkaparintsa a kisfiút.
Good Will Hunting (Gus Van Sant, 1997)
Egy középkorú férfi és egy fiatal fiú kardigánban, dzsekiben üldögél egy New York-i padon, a háttérben a park fáinak lombja. A férfit Robin Williams, a fiút Matt Damon alakítja. Csupán ebből a két mondatból valószínűleg sokaknak rögtön beugrana a Good Will Hunting, amelynek plakátjánál ősziesebbet még nem nagyon készítettek.
A nyitott könyv frizurájú Will Hunting (Matt Damon) épp, hogy húsz éves, és a kemény dél-bostoni munkásnegyedben tengeti életét. De különleges intelligenciája és fotografikus memóriája miatt mégsem illik sem a melósok közé, sem a helyi bárba, és gyakran összeütközésbe kerül a törvénnyel. Will nem járt egyetemre, mégis szinte azonnal megold Nobel-díjas professzorokat is zavarba ejtő matekpéldákat. Egy verekédés után azonban a dühös fiú csak Sean McGuire (Robin Williams), egyetemi professzorból lett pszichológus segítségével menekülhet meg a börtöntől.
A fantasztikus Róka úr (Wes Anderson, 2009)
Ahogy a francia mesélők, Wes Anderson sem maradhatott ki ebből a válogatásból, hiszen a mester minden filmjében olyan markáns képi világot alakít ki, amely barnáival, bordóival és fáradt színeivel egyértelműen a ősz hangulatát idézik meg nekünk. Van azonban egy filmje, amely kifejezetten ebben az évszakban játszódik, a főhős rozsdás bundájával és kis tappancsaival lépeget a sárgás avarban.
Róka úr egyébként egyáltalán nem olyan cuki, mint ahogy azt a bájos kis arca mutatja: bár tizenkét éve csendes családi életet él, valaha a legjobb ravaszdi volt a környéken. Régebben azonban a tyúkketrecek legnagyobb tolvaja volt, most pedig lehetőség nyílik egy utolsó nagy rablásra és a tisztes családapából előtör a régi szenvedély. Wes Anderson most sem aprózta el, nem csupán az élő szereplős alkotásaiban tolonganak a világsztárok, még ennek az animációs filmnek is olyan színészek adták a hangjukat, mint George Clooney, Meryl Streep, vagy Bill Murray.
Twin peaks (David Lynch, 1990)
Rendhagyó módon most egy sorozatot is ajánlunk, de nem akármilyet, a ’90-es évek egyik legsikeresebb szériájáról van szó, amelyet ráadásul a rettegés és a félelemkeltés modern nagymestere, David Lynch rendezett. A rajongóknak örömhír, hogy a sorozat kilenc újabb epizóddal folytatódik, amely 2016-ban kerül majd a képernyőkre.
Az észak-amerikai városkában, a hegyek között borongós idő és csupa fenyő veszi körbe az arra járót, és az sem javít a hangulaton, hogy a folyóparton egy műanyag zsákban megtalálják a gimis szépségkirálynő Laura Palmer holttestét. Azonban nem ez az első eset, hogy a környéken fiatalokkal történik bűntény, Ronette Pulaski kómába esett, Theresa Banks pedig egy évvel ezelőtt halt. Dale Cooper (Kyle MacLachlan) különleges ügynököt bízzák meg a esetek felderítésével, aki egyre több hasonlóságot talál közöttük.
Őszi almanach (Tarr Béla, 1985)
Ha átevezünk a magyar vizekre, az őszi összeállításban Tarr Béla neve nem maradhat ki, hiszen ki is merné jobban nála a szitáló esőt, a derengő félhomályt és a cuppogó sarat az utakon. Ám most mégis egy olyan alkotást választottunk, amelyben se köd, se sár, viszont feltűnik benne az ellenállhatatlan Temesi Hédi, Székely Miklós és a mára már Tarr Béla állandó színésze, Derzsi János.
“Az Őszi almanach, Tarr Béla filmjei közül a legerősebb Fassbinder-hatást (legszembetűnőbben a Querelle befolyását) mutató alkotás, talán azért válhatott nehezen követhetővé, mert a szereplőkkel való zsigeri azonosulás és a szereplők által kiváltott mély ellenszenv, valamint az egyszerre elidegenítő és mégis vonzó képi világ egymással látszólag ellentmondásban álló, mégis összeérintkező pólusai a magyar filmben szokatlan, rendkívül ambivalens nézői pozíciót és szerzői attitűdöt rajzolnak ki.” - írta nekünk Stöhr Lóránt filmtörténeti elemzésében.
Szindbád (Huszárik Zoltán, 1971)
Akad néhány technika, hogy túléljük a borús honlapokat. Ezek közül az egyik a jó, forró húsleves szürcsölése, amelyet jobban semmi sem ábrázol, mint Huszárik remekműve. Az emblematikus jelenetben ráadásul még a velőscsont fogyasztására irányuló gasztronómiai tanácsokat is kapunk: “Csak arra figyelmeztetem, Vendelin barátom, hogy kenyérszeleteket pirítsanak hozzá, mert a zsemlye ilyesmihez nem nagyon alkalmas. És forró legyen, mint a babám szíve.”
El tudjuk képzelni ezt a filmet Latinovits nélkül? Aligha. Pedig könnyen megeshetett volna, ha az olasz neorealizmus mesterének nem lettek volna túl nagy feltételei: “Huszárik Vittorio de Sicát szerette volna főszereplőnek. Az éltesen is nagy színésznek tetszett a forgatókönyv: Rómában találkozott a magyar rendezővel, és csupán az volt a kikötése, hogy fia legyen a zeneszerző. Gázsija is a megszokott lenne, tette hozzá mellékesen és barátian. Becsülöm de Sicát, mégis nagy szerencse, hogy végül Latinovits Zoltán lett (és marad örökké) Szindbád. Minden szava, minden hangja, minden gesztusa Krúdy világát sugározza – vagy ha mégsem egészen, azóta mégis őt látjuk a novellafüzér „eredeti” hőseként.” - írta a Filmhun Bikácsy Gergely.
Azonban a haldokló Szindbád élettörténetét nem csupán a leves-jelenet miatt érdemes visszanézni egy hűvös őszi este, Dajka Margit Majmunkája, az álomszerű képek, a lebegő víziók ma is beszippantanak, és elfeledtetik velünk a kint szitáló esőt.
Még több magazin
magazin
Törőcsik Franciska: Amíg a színész nem látja magát a filmvásznon, addig nem az övé a szerep
Interjú a Hogyan tudnék élni nélküled? főszereplőjével
December 12. óta vetítik a mozik a Demjén Ferenc slágereiből készült jukebox-musicalt. A Hogyan tudnék élni nélküled? női főszereplőjével a…
tovább
magazin
Rubi Anna: Nem egy letűnt kor lenyomata, hanem egy élő körkép Magyarországról
Interjú Az életed nélkülem rendezőjével
Egy csapat elszánt anya közel harminc éve küzd azért, hogy a fogyatékkal élő gyermekének tisztességes lakhatást biztosítson arra az időre, amikor ő…
továbbFriss
Nepp Józsefről és a Pannónia Filmstúdióról készül dokumentumfilm
Két magyar dokumentumfilmtervet díjaztak Zágrábban
Nepp Józsefről és a Pannónia Filmstúdióról készül dokumentumfilm
Premier előtti vetítésekkel érkezik az új magyar családi film
Cannes-i nagydíjassal folytatódik januárban a Mozinet Filmnapok
A Filmhu és az NFI közreműködésében készültő Filmgyár podcast adásaiban a hazai mozgóképipar, a filmfinanszírozás és a filmgyártás szakterületeiről beszélgetünk filmesekkel és a Filmintézet szakembereivel.
Filmgyár podcast #23: Stratégia a magyar animáció fejlesztésére
Filmgyár podcast #19: Reformkori város díszlet épült Fóton
Filmgyár podcast #21: Filmklub hálozat
a teljes dosszié
November 15-én kilencedik alkalommal rendezik meg az Inkubátor Program pitchfórumát. Mi pedig szokásunkhoz híven egyenként bemutatjuk az alkotókat és filmterveiket.
Inkubátor 9.0 – Schnabel Annabella: Ennyit jelent, ha az ember felnőtt?
Inkubátor 9.0 – Karácsony Péter: Az utolsó vonatrablás
Inkubátor 9.0 – Dóczé Péter: Nyugalom megzavarására alkalmas
a teljes dossziéRendezőnők a magyar filmtörténetben
Nők, akik áttörték az üvegplafont, és rendezőkké tudtak válni a sokáig férfiak uralta magyar filmszakmában. Honnan jöttek ezek az úttörő nők? Hogyan jutottak el az első filmjükig? És hogyan folytatódott a pályájuk? Szederkényi Olga exkluzív portrésorozata a kezdetektől a rendszerváltásig új megvilágításba helyezve vizsgálja a magyar filmtörténetet.
Dr. Balázs Mária, aki öt percig gondolkodhatott, hogy lesz-e ő az első magyar filmrendezőnő
Filmhu podcast #88: Szederkényi Olga és a magyar filmrendezőnők
Riedl Klára, a filmrendezőnő, aki “magyar népi filmmel” futott be 1939-ben
a teljes dosszié
Október 29-én indul az első BIFF, azaz a Budapest International Film Festival a Corvin moziban. A november 3-ig tartó eseményen olyan filmeket láthat először a magyar közönség, mint a Velencében körülrajongott The Brutalist, Andrea Arnold legújabb könnyfakasztója, a Bird vagy épp a német Oscar-nevezés, A szent füge magja.
Horváth Kristóf: Ez egy tiszta lappal induló fesztivál
Keményen dolgozó kisemberek a BIFF-en
A brutalistát is elhozza nekünk a Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál
a teljes dosszié- Magának csak az van szivi, két rossz lába okádék cipőben!
A FILMHU-CSOPORT kiadója Film.hu Kft. © Minden jog fenntartva 2000-2024
