„Édesapám nagyon határozott nézeteket vallott a forradalomról, és minket is ebben a szellemben nevelt. Időnként ciki volt, időnként pedig büszkeség, hogy magyarok vagyunk. Például az iskolában nehéz volt, hogy Réka Pigniczky voltam és nem Sarah Miller. Viszont elmondhattam a hidegháború közepén, hogy édesapám egy forradalmár, aki az oroszok ellen harcolt, és idővel a büszkeség lett a meghatározó.”
Ugyanakkor a kinti hétköznapok nem a megszokott sikersztorik menetét követik. A legtöbb kinti magyarnak óriási változást hozott az életében az „országcsere” és a vele járó egzisztenciális bizonytalanság.
Pigniczky Réka újságíróként dolgozik Budapesten, az Associated Press (AP) hírügynökség televíziós riportere, és egyfajta „foglakozási ártalom”, hogy nem szereti a megválaszolatlan kérdéseket. „Egy '56-os lányaként sokszor nem tudtam felelni arra, hogy pontosan mi történt édesapámmal a forradalom alatt.”
A Hazatérés készítésének közvetlen oka, hogy édesapjuk életében a forradalom alatt meghatározó dolog történt. Ezt szerették volna a lányok megbeszélni, amire végül nem kerülhetett sor, az édesapa két évvel ezelőtti halála miatt, és a kérdések továbbra is megválaszolatlanul maradtak: mi történt Pigniczky Lászlóval a forradalom alatt, az azt követő években, és mi okozott az életében gyökeres változást? Ezek a kérdések még erősebben jelentkeztek a temetés idején „Nagyon furcsa volt édesapánk hamvait Magyarországra hozni, és a Szeged melletti Szőregen eltemetni, miközben ő soha sem tért vissza.”
„Legalább nem volt ávós!”
A dokumentumesszé készítésének első féléve kudarcként könyvelhető el. „Félévig semmi információt nem találtunk édesapánk forradalmi tevékenységéről, illetve egyre több olyan értesüléshez jutottunk, amely szerint az ő szerepvállalása tettekben mégsem volt olyan gyakori, mint ahogy ezt mesélte. Sokszor hallottuk, hogy csak beszélt valahol, aztán eltűnt. Egy ismerősünk idén februárban azzal nyugtatott, hogy legalább annak örüljünk, hogy nem az derült ki édesapánkról, hogy ávós volt.”
A családi doku készítése ezen a ponton majdnem leállt, ám az 56-os Intézet igazgatója, Rainer M. János történész – aki többek közt Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjének forgatásakor is segítséget nyújtott - Pigniczky lányait Eörsi Lászlóhoz irányította. Eörsi a fegyveres felkelők csoportjait kutatja, számos könyvet publikált a témában, és már konkrét adatokkal tudott szolgálni.
 |
Pigniczky Réka meglepve tapasztalta, hogy Magyarországon '56-ról sokszor nem úgy gondolkodnak az emberek, mint a külföldi magyarok nagy része. „Ők megkérdőjelezhetetlen eseménynek tekintik, amelyben mindenki hős volt, aki a rendszer ellen harcolt. Itt árnyaltabban közelítik meg a történteket, illetve van, aki sehogy se.”
Az sem ritka, hogy '56-ról mind a mai napig politikai érdekekhez igazodva formálnak véleményt, és még számos az eseményekben érintett személy van köztünk. „Mindenesetre igyekeztünk objektíven bemutatni a történteket, amit azzal is próbáltunk megvalósítani, hogy több történész szólal meg a filmben. Egyik célunk a Hazatéréssel egyfajta áthidalás megteremtése.”
„Ugyanakkor szokatlan és zavaró volt nekünk, hogy helyenként ellenforradalomként említik '56-ot. Bennünk az a kép alakult ki, hogy egy Szent Őrület hatotta át az országot, rengetegen mindenüket kockáztatták a szabadságért és az orosz megszállás megszüntetéséért. Mivel '56-ban egy spontán forradalom tört ki, és mindenhonnan csatlakoztak emberek, így nem minden cselekedet volt kellőképpen mérlegelve, átgondolva, végrehajtva. Szóval semelyik forradalom sem színtiszta, de a lényeg, hogy szinte az egész ország egy célért mozdult meg, és ezért érdemes róla ideológiáktól függetlenül beszélni.”
Beszélni a Szent Őrületről
Az alkotó szerint '56 kérdését a fiatalok tudnák jól elmondani, mert ők már nem érintettek közvetlenül az eseményekben. „Kiknek szól a film? Jó kérdés! Azon voltam/voltunk, hogy ne csak személyes történet legyen, hanem sokan magukra ismerjenek, és érezzék, ők is készíthetnének egy hasonló jellegű filmet.” A Hazatérés magyar nyelven forog, de az alkotók már azon gondolkodnak, hogy ne csak angol feliratos, hanem angolnyelvű változat is készüljön.
A Hazatérés egy kisköltségvetésű, néhány millió forintból készülő dokumentumesszé, amelyet mini DV-re forgatnak. „Tényeken alapuló, oknyomozó dokumentumfilmet szerettem volna készíteni a nővéremmel. A filmben első személyben mondom el a nyomozás történetét. A Hazatérés egyelőre 80%-ban kész van. Jelenleg azt kutatom a budapesti levéltárakban, hogy mi történt édesapánkkal 1956 november-decemberében, mielőtt Jugoszláviába szökött volna. Jó lenne, ha a film az idei Szemlén bemutatható lenne, de akad még néhány elvarratlan szál, azokat mindenképpen szeretném felgöngyölíteni, és van olyan szemtanú, akit még nem kérdeztem meg.”
A film várhatóan 2006 januárjára már készen lesz, az itthoni vetítés mellett természetesen számítanak az amerikai magyar közösségek érdeklődésére, amelyek közül már többen jelezték, szívesen bemutatnák a filmet. Emellett az alkotók azt is szeretnék elérni, hogy az USA közszolgálati tévécsatornája, a PBS műsorra tűzze a Hazatérést.
