NAGY BORBÁLA
A Berlin-Budapest tengelyen mozgó rendező sikeres kisfilmjei után (pl. Pannónia dícsérete), idén hozzálátott, hogy elkészítse első nagyjátékfilmjét. Az Inkubátor programban készülő A világ eredete magyar helyszínen készülő jeleneteit ősszel forgatták (riportunk), a külföldi helyszínekre 2024 tavaszán kerül majd sor.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2023-ban?
Azt gondolom, hogy az utóbbi évek egyik legerősebb elsőfilmje lett az Elfogy a levegő. Szerettem a rendező, Moldovai Katalin korábbi munkáit, és a történet is nagyon kíváncsivá tett. A kész film elsodort magával: a forgatókönyv nagy gonddal lett kidolgozva és az erős színészi játékot egy nagyon markáns vizuális világ támogatja. Hiánypótló mű a tekintetben, hogy hitelesen és őszintén nyúl egy nagyon aktuális és akut problematikához.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Nehéz kiemelni egy filmet. Egyrészt még sok pótolnivalóm van: szeretném megnézni a cannes-i versenyfilmeket és az European Film Academy jelöltjeit is. Másrészt számomra egyelőre nem volt átütő film 2023-ban – de az évnek még nincs vége. Talán egy Berlinale filmet emelnék ki: a 20.000 Species of Bees című spanyol alkotást, amely nagyon érzékenyen mesél egy transzgender kislány útjáról az identitása felé.
Volt olyan film ebben az évben, amit nem tartottál olyan jónak, valami mégis nagyon megragadott benne? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
A Pókember: A pókverzumon át például nagyon izgalmas volt még úgy is, hogy sem a Marvelhez, sem a pókember-sagához nincs közöm. Egy barátom ajánlotta, kétszer is megnéztem. Gyönyörűen van megrajzolva, és szerettem a humorát is. De a film eszeveszett tempója érzésem szerint már egy fiatalabb generációnak szól, nekem több idő kell feldolgozni vizuális információkat.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
A Barbie számomra csalódás volt. Arra számítottam, hogy ha ilyen alkotók állnak egy széles közönséget célzó film mögött, akkor abból egy minőségi szórakoztató popcorn-film kerekedik majd ki. Ehhez képest a forgatókönyv összecsapott volt, a megvalósítás pedig gyenge. Elszomorít, hogy Cynthia Nixon videója után, ami három évvel ezelőtt elég nagyot robbant a neten, úgy tűnik, mintha a feminizmus egy centit sem lépett volna előrébb, ha még mindig ugyanazokat az alapvetéseket kell elmagyarázni a publikumnak.
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Idén ősszel forgattam le A világ eredete című első nagyjátékfilmem magyarországi jeleneteit, így az egész év ezzel a projekttel telt: forgatókönyvfejlesztés, casting, helyszínkeresés, a stábtagok megtalálása, egyéb előkészítési munkálatok. És persze a 24 napos forgatás, ami nagyon kalandos és meglehetősen fárasztó volt. Most ezt próbálom kipihenni, miközben a jövő évi külföldi forgatási napokat készítjük elő.
Itt az ideje címet adni az elmúlt évnek! Ha 2023 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Ha a világpolitikai színteret nézem, akkor Arthur Koestlertől kölcsönözném a Sötétség délben címet. A magánéletemre inkább a Hello, Goodbye illik a Beatlestől.
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2024-től?
A legnagyobb feladat a nagyjátékfilmem befejezése lesz, a többi tervemnek majd ezután tudok nekikezdeni.
DEÁK DÁNIEL
Már hosszú évek óta nem titok, ha valaki kíváncsi a magyar film jövőjére, akkor rendszeres látogatója a Friss Húsnak, hiszen itt láthatóak a legfiatalabb nemzedék első komoly szárnypróbálgatásai. Persze, akit csak a jelen érdekel, az is a Toldi felé veszi az irányt, hiszen kiváló rövidfilmeket lehet elkapni – a Friss Húson volt először itthon látható az Arany Pálmát nyert és az Oscar felé menetelő 27. Deák Dániel az alapítója és az igazgatója ennek a fesziválnak.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2023-ban?
A 27-et teszem az első helyre. Nem elég, hogy megnyerte a legfontosabb díjat, amit csak lehet, a cannes-i rövidfilmes Arany Pálmát (aztán még sok másikat, például a Friss Hús animációs díját is), de az is pontosan tudható, hogy nem simára aszfaltozott úton kellett hajtaniuk az alkotóinak a (filmben is fontos szerepet játszó) biciklit, hanem az eléjük görgetett sziklák között, ellenszélben. Nagyon szerettem továbbá az Elfogy a levegőt a tiszta érzékenysége miatt, a Magyarázat mindenre pedig a kérlelhetetlen igazmondási vágyával fogott meg. És persze a két egészestés animáció, a Kojot négy lelke, illetve a Műanyag égbolt is kihagyhatatlanok, mert végképp egyértelművé tették, hogy a magyar animáció nagyszabású, univerzális, de legfőképpen szuper jól néz ki.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Egy hete láttam az Egy zuhanás anatómiáját, de most is teljes mértékben a hatása alatt vagyok. Ritka alkalom, hogy intellektuálisan és érzelmileg is azonos szinten (magasan) kapjon el egy film – és az is, hogy mindez egy hétig kitartson. Okosan mesélt, ügyesen adagolt, szuper karaktereket és szereplőket vonultatott fel, és idegtépően fülbemászó zenét loopolt. Ha pár héttel később írnám ezt, biztos felsorolnék még néhány filmet a tisztesség kedvéért (például a Szomorúság háromszögét vagy a Blackberryt), de most túlságosan csőlátású vagyok.
Volt olyan film ebben az évben, amit nem tartottál olyan jónak, valami mégis nagyon megragadott benne? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Nagyon szerettem a Cicaverzum egyes pillanatait, a látványvilágát, néhány humorbombáját, még ha az egész valahogy nem is állt össze igazán. Örültem, hogy dacára a kopogós párbeszédeinek és az egyenetlen színészi játéknak a Semmelweiss épkézláb történelmi film lett, a fényjátékai különösen szépek és Nagy Katica (Friss Csillag!) ezúttal is lélegzetelállító. Nagyon sok izgalmas magyar sportsztorit meg lehetne filmesíteni, tök jó, hogy a vízilabda sikercsapat sorra került, és mélyen tudok empatizálni azzal, hogy nehéz kivágni szép jeleneteket, holott a kevesebb néha több – de ez egy olyan pozíció, ahonnét lehet nyerni.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Küzdelmes év volt 2023 úgy szakmailag, mint emberileg. (És még nincs vége.) Kifejezetten szeretném, ha őszinte és érdemi párbeszéd folyna a filmszakmán belül, ami segítene abban, hogy bonyolultnak látszó kérdéseket is egyszerűen tisztázni lehessen. Lehet, hogy rózsaszín a napszemüvegem, de úgy érzem, valójában mindenki vágyik erre. Mindenesetre az, hogy ez nem így van, okozott nyomasztó és nehéz pillanatokat.
Személyes keresztesharcom pedig a túlzott filmzenehasználat ellen folytatom, ezúton is kérem a rendezőket, hogy ne ijedjenek meg a csend erejétől.
Ez itt most az összegzés ideje. Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben?
Nagyon örültem, hogy a Friss Hús Puskinba költözése jól sikerült – sőt, minden várakozást meghaladott. Nagyot nőtt az elsőfilmes workshopunk, a BDFF, amire már regionális filmintézeti vezetők, rangos producerek és forgalmazók is ellátogattak. Boldog voltam, hogy a finanszírozási nehézségekkel dacolva is sikerült megszervezni a második Friss Kakas Animációs Filmnapokat a MOMÉ-val, de büszke vagyok a Paprika Studio és az RTL Hypewriter sorozatötlet-pályázatára, ami idén szintén nagyon flottul ment. Sok érdekes oktatási helyzetbe kerültem idén, ezekben rengeteg tehetséges emberrel ismerkedtem meg, ami kifejezetten inspiráló volt, és a jövőben még többet szeretnék ezzel foglalkozni, ahogy a filmszakmai fenntarhatósági kérdések is egyre mélyebben foglalkoztatnak.
Általánosan a filmekkel pedig úgy alakult a viszonyom, ahogy idén nagyjából mindennel. Szeretem a bátor, az emelkedőn kettesbe visszakapcsoló, padlógázzal gyorsító filmeket, amik képesek fütyülni a konvenciókra, miközben pillanatra sem tévesztik szem elől, hogy a vászon előtt emberek vannak, akiket nem kiszolgálnak, hanem elgondolkodtatnak, bevonják őket a játékba. Boldog vagyok, ha a Friss Húsra ilyen filmet kapunk, és egyáltalán nem bánom, ha nem tökéletes a kép, esetleges a vágás vagy szegényes a set design. (Persze ezek közül ne mindegyik legyen azért igaz a műre.) Ugyanezen okokból fakadóan volt egy komoly flessem az avantgárd némafilmekkel – amiért ezúton is köszönet András Csabának Pécsre.
Összegezted az idei éved, itt az ideje címet adni neki! Ha 2023 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
27+13=40
Tekints most előre! Mik a terveid jövőre, mit vársz 2024-től?
Szuper lesz.
ZURBÓ DOROTTYA
Alighanem eddigi élete legjobb filmes hírét kapta meg idén a Könnyű leckéket jegyző Zurbó Dorottya, legújabb dokumentumfilmjét, a Bhutánban játszódó A boldogság ügynökét beválogatták a Sundance Filmfesztivál versenyprogramjába. Az elmúlt években számos kalandot átélt a himalájai országban, most gőzerővel dolgoznak a film befejezésén, hiszen január második felében világpremier. Alig várjuk, hogy láthassuk!
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2023-ban?
A kedvenc új magyar filmem Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című alkotása volt. Elképesztő érzékenységgel és formaérzékkel nyúlt a témához. Román Katalin alakítása páratlan. A történet pedig szívbe markoló és katartikus volt számomra.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Charlotte Wells Volt egyszer egy nyár című filmje. Kétszer is megnéztem a moziban és napokkal az élmény után is dolgozott bennem. Soha ilyen szép apa-lánya filmet nem láttam még és történetmesélői szempontból is izgalmas volt, hogy a látszólag triviális hétköznapi helyzetek mögött hogyan bújik meg egy mély emberi dráma, amit csak finom utalásokból tud a néző megfejteni. Nagyon elementárisan hatott rám a történet, az utolsó jelentén mindig elsírom magam.
Volt olyan film ebben az évben, amit nem tartottál olyan jónak, valami mégis nagyon megragadott benne? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
Michal Chmielewski Nő az úton című filmjére úgy ültem be, hogy nem tudtam róla semmit, de teljesen magával ragadott a minimalizmusa, hogyan képes egy film ilyen egyszerű eszközökkel mesélni a szabadságról, újrakezdésről, önkeresésről. Ráadásul épp vezetni tanulok, úgyhogy zsigerien hatott rám a hősnő céltalan menekülése az amerikai országutakon.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Szeretem Wes Andersont, mindig is izgatott, hogyan lehet az ő abszurd stílusát és önreflexivitását átültetni dokumentumfilmbe, de sajnos az Asteroid City-n kétszer is elaludtam. A film nézése közben úgy éreztem, hogy az üres formalizmus és az önreferencialitás megfejthetetlen labirintusában bolyongok, ahol nem kapok értelmezői kulcsokat ahhoz, hogy érző lélekkel beléphessek a történetbe.
Ez itt most az összegzés ideje. Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Életem egyik legsűrűbb és legintenzívebb évén vagyok túl, ugyanis hol a vágószobában ültem vagy épp Bhutánban forgattam A boldogság ügynöke (társrendező: Arun Bhattarai) című készülő új doksink, ami ugyanannyira volt kalandos és viszontagságos is: járhatatlan himalájai szerpentin utak, lerobbanó autók, gyomorfertőzés és kórház, ellenben csodálatos emberekkel találkoztunk lélegzetelállító tájakon. A forgatás és vágás mellett két rough cut workshopon is részt vettünk, a több fordulós Dok.incubator-on és az amerikai True/False Rough Cut Retreaten, ahol fantasztikus filmkészítőket és mentorokat ismertünk meg, akikkel közösen gondolkodtunk a vágatról és a koncepcióról.
Majd decemberben kaptuk az elképesztő hírt, hogy a film bekerült az amerikai Sundance Filmfesztivál nemzetközi dokumentumfilmes versenyprogramjába. Több mint 4400 egész estés film közül választották ki azt a 40 alkotást, ami a fikciós és dokumentumfilmes szekciókban mutatkozik majd be. Hihetetlen volt számunka ez a hír és ez a szám is, hogy ennyi film közül, elnyerte a szelektorok tetszését. Azóta teljesen felfordult az egész stáb élete és folyamatosan a fesztiválra készülünk.
Összegezted az idei éved, itt az ideje címet adni neki! Ha 2023 egy film lenne, milyen címet adnál neki? (Lehet valós és általad kitalált film címe is, és persze a kettő ötvözete is.)
Kifulladásig.
Tekints most előre! Mik a terveid jövőre, mit vársz 2024-től?
Most minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy január elejére elkészüljön a filmünk, befejezzük a hangkeverést és küldhessük a vetítési kópiát a Sundance-re. Nagyon várom a fesztivált és izgatottak vagyunk, hogy milyen lesz a film fogadtatása a szakma és a közönség körében. Szeretném, ha minél több fesztiválra eljuthatna 2024-ben és nagyon várom, hogy itthon is mihamarabb láthassa a közönség. Kíváncsi vagyok, hogyan hat majd az emberekre és alig várom, hogy a film önálló életre keljen a közönség és a kritikusok értelmezéseiben.
BERNÁTH SZILÁRD
Tavaly év végén debütált első nagyjátékfilmje, a Larry. Kiváló kritikákat kapott, mi 2022 második legjobb magyar filmjének választottuk meg. A zaklatott borsodi felemelkedéstörténet utóélete hosszan elnyúlt, egészen sokan, kis híján 30 ezren látták a mozikban, és számos fesztiválra is eljutott idén, például a lengyelországi Camerimage-ra. Bernáth már a következő munkáját tervezi, egy radikális szerelmesfilmet.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2023-ban?
Nem láttam sok magyar filmet idén, de a nemzetközi sikert futó kis- és nagyfilmeket én is szerettem, nagyjából úgy, mint a kritikák.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Nem tudok túl értékes választ adni, keservesen sok az elmaradásom, de például a Pacifiction, a Vortex vagy az R.M.N. mélyre ment.
Volt olyan film ebben az évben, amit nem tartottál olyan jónak, valami mégis nagyon megragadott benne? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
A Driving Mumban hihetetlenül jó Kristbjörg Kjeld sminkje, és az anya-fiú ábrázolás is megkapó. Sőt, az egyik legjobb autófelgyújtás-jelenet, amit valaha láttam is ebben a filmben van.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Elég nyomorúságos szerintem például, hogy a giga-mozik mémesült, metamodern social media mítosza és a filmek valós működése között mekkora tud lenni már a szakadék. Nem túl eredeti meglátás, de váratlanul nyomasztó volt például a Barbenheimer jelenség, bár kétségtelenül vannak nagyobb bajok is.
Ez itt most az összegzés ideje. Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Csalódtam, igen, sokat. Magamban és a szakmában is. De nem baj, ezektől az élményektől csökken a naivitás és pontosabb a fókusz. Ettől függetlenül persze örömteli év volt az idei sok szempontból, ez tagadhatatlan, kár lenne panaszkodnom. A Camerimage-on nemrég például Sean Penn mellett reggeliztem. Mármint két-három asztallal mellette, de akkor is.
Összegezted az idei éved, itt az ideje címet adni neki! Ha 2023 egy film lenne, milyen címet adnál neki? (Lehet valós és általad kitalált film címe is, és persze a kettő ötvözete is.)
Erre nem merek kísérletet tenni. A címadás egyáltalán nem könnyű feladat.
Tekints most előre! Mik a terveid jövőre, mit vársz 2024-től?
A helyzet nem túl jó, és valószínűleg minden még rosszabb lesz, mint általában, de akkor is dolgozni kell, sőt, annál inkább, aztán majd lesz valami.
HATHÁZI REBEKA
Hatházi Rebeka erdélyi művészcsaládból származik, gyerekkora óta rajzol és készít grafikai munkákat, díszlet- jelmez- és látványtervezőként tevékenykedik. Reisz Gábortól tanult filmkészítést, majd mindenesként belecsöppent a Magyarázat mindenre munkálataiba, és végül az egyik főszerepet is magára vállalta. A filmben egy kormánypárti lap újságíróját, Erikát játszotta.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2023-ban?
Ú, sajnálom, akármi is van, nem tudok mást mondani, mint a Magyarázat mindenrét. Ez a film annyi szempontból változtatott meg engem, körülöttem dolgokat, annyi ponton kapcsolódom hozzá és annyi emlékem van – ráadásul ez az első élményem, az elsőből meg csak egy van... szóval így.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Egyértelműen A tanári szoba. Azért annyira egyértelmű, mert ezt két nappal ezelőtt láttam moziban, szóval friss élmény, de azt hiszem amúgy is ez lenne. Egy évig dolgoztam Münchenben aupairként és felhozott nagyon sok emléket gyerekneveléssel, szülőkkel, úgy a világgal kapcsolatban. Nekem is voltak hasonló tapasztalataim gyerekekkel, felnőttekkel, amikor semmi mást nem tudsz tenni, maximum ordítani, hogy valahogy kiadd magadból a feszültséget. Édesanyámmal láttam a filmet, hazafele menet, meg otthon is egy csomót beszéltünk róla. Eszembe jutottak a német gyerekek, akikre vigyáztam, ennek lassan tíz éve. Remélem jól vannak.
Volt olyan film ebben az évben, amit nem tartottál olyan jónak, valami mégis nagyon megragadott benne? Apró dolgokra is kíváncsiak vagyunk!
A Wednesday sorozat jutott eszembe, amit még év elején láttam. Alapjáraton sablonosnak gondoltam, nem értettem a nagy felhajtást, ami körülötte volt, de szeretem Tim Burtont és a világát, azért kezdtem el nézni. A látványában nem csalódtam, bár láttam már ilyet, de igényes volt és vitt magával. Szerettem a jelmezeket.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Több minden volt, de ami legerősebben beugrott, egy tavalyi román film, a Teambuilding. Az egyetemen ajánlotta egy tanár, hogy annyira rossz, hogy meg kell nézni, szóval májusban elkezdtem, de nekem annyira rossz volt, hogy nem néztem végig.
Ez itt most az összegzés ideje. Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
2023 nekem megváltoztatta nemcsak a filmekhez, filmezéshez való viszonyom, hanem nagyon sok mindenhez. Olyasmik történtek, amiket remélem soha nem fogok elfelejteni. Az év első felében leforgattam a diplomafilmemet mesterszakon, én írtam, rendeztem, terveztem, gyártottam, vágtam, és én szerepeltem benne. Áprilisban leforgott, és én eldöntöttem, többet soha nem akarok filmet csinálni, mert túl nehéz. Aztán jött az év második fele, amit még most sem fogtam fel. A Magyarázat mindenre sikere, Velence, Budapest, először láttam magam nagyvásznon, rengeteget beszéltek és írtak a filmről… még szükségem van egy kis időre, hogy felfogjam, mi történt. Szeretnék még filmmel foglalkozni, hülyeség azt mondani, hogy soha többet, hisz soha nem lehet tudni.
Összegezted az idei éved, itt az ideje címet adni neki! Ha 2023 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Kétezerhuszonhárom. Nemtom, nagyon rossz vagyok címekben.
Tekints most előre! Mik a terveid jövőre, mit vársz 2024-től?
Elkezdtem doktorálni Kolozsváron, film szakon. Most az a nagy terv, hogy lehetőleg minél többet tudjak olvasni, tanulni, minél több filmet nézzek. Sok pótolni valóm van filmtörténeti szempontból, mivel nemrég csöppentem bele a filmes világba. Gábor (Reisz - a szerk.) többször mondta, hogy „Rebi, ha filmmel akarsz foglalkozni, jó lenne filmeket nézni…" Tudom… De már 2023-ban több filmet néztem és pótoltam, mint 2022-ben, remélem 2024-ben még többet fogok.
Az első részt ITT, a másodikat ITT tudod elolvasni.
A cikket Kovács Kata, Molnár Judit Anna és Varga Dénes állította össze.
