BUDA FLÓRA ANNA
A Párizsban élő animációs rendezőt legtöbben 27 című, magyar állami támogatás nélkül készült kisfilmje miatt ismerték meg két évvel ezelőtt, amikor berobbant vele a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjába. De a siker nem szállt a fejébe, azóta is serényen dolgozik: tanít a CalArts-on, összegyűlt két kiállítási anyaga, egy animációs TV-sorozatot fejleszt, és írja az egész estés filmje fogatókönyvét.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ban?
Csendes barát - Enyedi Ildikótól, Tyúk - Pálfi Györgytől.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
A Dry Leaf című grúz film Alexander Koberidzétől, és nagyon ajánlom a film zenéjét is, amit meg lehet találni online. Illetve a Harvest Athina Tsangaritól (igaz, az utóbbi 2024-es).
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Nem. Politikai propagandafilmeket elvből nem nézek – ami felbosszanthatott volna. Amúgy meg azt gondolom, hogy tök nehéz megcsinálni egy egész estés filmet, még rövidet is, tehát nem szívesen kritizálom, max. egy kávé mellett. Volt olyan moziélményem, ahol az volt a benyomásom, hogy a költségvetéshez képest a kvalitás nem párosult eléggé, de meghagynám a kritikusoknak, hogy kritizálják ezeket az alkotásokat (már egyébként is megtették).
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben?
Egyre többet nézek újra – főleg régi klasszikusokat az ’50-es évekből, francia újhullám kevésbé hype-olt darabjait, a ‘70-es évek pszichedelikus filmjeit, eldugott kincseket, kísérleti filmeket, illetve amiket a barátok csinálnak és elküldenek. Azt hiszem, egyre szabadabban állok hozzá a filmkészítéshez, igyekszem nem engedni, hogy az ipar jelenleg lekorlátozó és kockázatra képtelen természete elvegye a szabad kezdeményezés és kísérletezés örömét.
Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Egyik nagy öröm, hogy idén a CalArts-on taníthatok, és megismertem többek között Athina Tsangari filmrendezőt, akire igazi barátként tekinthetek. Óriási szerencsém, hogy be tudok ülni a színészvezetés óráira, és hogy beszélgethetek vele a folyamatról. 2025-ben rengeteget tanultam, és remélem, ezt tudom folytatni jövőre is. Csalódás nincs nagyon, inkább a ráismerés, hogy mindig elölről kell kezdeni. De egyébként, ami leginkább jellemezte az évet, az az alkotás és az élet nagy örömei és nehézségei felváltva.
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Uborka
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
2023 óta lassan fejlesztek egy animációs TV-sorozatot, ami megérik az előkészítésre, dolgozom a nagyjátékfilmem könyvén, és összegyűlt két kiállítási anyagom, amit a Covid óta növesztek, illetve folytatom a tanítást, amit nagyon megszerettem. Nagyon szeretnék fákat és virágokat ültetni.
SÜMEGHY CLAUDIA
fotó: Kovács Tamás
A Juno11 producere nagyon pörgős évet tudhat maga mögött: bemutatták Lakos Nóra várva-várt ifjúsági filmjét, a Véletlenül írtam egy könyvet követ (interjúnk a rendezővel), és a magyar könnyűzenei fesztiválkultúra titkai után kutató Fesztiválországot is, de egy, a Dalai Lámáról szóló dokumentumfilmet is elhoztak a magyar mozikba. Részt vett az első hazai zöld produkcióban is, amelyről Claudia podcastban mesélt nekünk.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ban?
Az elfogult válasz, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet és a Fesztiválország, mert ezek saját gyerekek: mi készítettük és mi is forgalmaztuk őket, így akarva akaratlanul is ezek gyakoroltak rám a legnagyobb hatást nézőként is. Ha nem ér sajátot, akkor viszont egyértelműen a Kix.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
A Spice Girls generáció tagjaként nagyon élveztem a Victoria Beckham doksit, a Goodbye my Friend résznél zokogtam, de ezt nem szabadna felvállalnom nyilvánosan, úgyhogy mondok valami méltóságteljesebbet is. Egyik csata a másik után - elképesztő univerzum, operatőri munka, humor. Nagy hatással volt rám három olyan film is idén, ami nem 2025-ös: a Navalnij, a Tiszta románc és a Pretty Woman, amiket pár hete láttam először.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
A Pretty Woman nem öregedett jól, de nagyon szerettem nézni. Magyar film volt, ami felbosszantott és nagyon kedvelem az alkotóit, úgyhogy nem írom le, melyik.
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Fú, volt minden. A Véletlenül írtam egy könyvet kiemelkedő hazai mozis sikere kompenzálta az alkotási folyamat nehézségeit - pl. hogy még mindig tart a projekt zárása. Majd jött a Fesztiválország, aminek pedig a készítése volt egy álom, de a mozis hétvégét elvitte a nyárias szeptemberi idő - mozisok szerint az elmúlt 18 év legrosszabb hétvégéje volt az, amikor nyitott, ami azért fájt. A közvetett támogatás befagyasztásával és a közelgő választások miatti támogatói lemerevedéssel számomra az idei év hasonló a pandémia időszakához. Megfigyelőben vagyunk és arra fordítjuk az energiáinkat, amire hatásunk lehet. A függetlenség mindig is fontos volt számunkra, ezt az idei évben nagyon erősen meg tudtuk élni.
Az évet mi a Dalai láma - A boldogság tanítása című film forgalmazásával zárjuk és ennek a filmnek a kampánya (pl. Richard Gere közreműködése) és a fogadtatása egy olyan meglepetés számunkra, hogy elkapott minket az érzés, hogy itt most meg kell állni picit és élvezni.
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Rituals of the New Era - Az új korszak rituáléi
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
A magyarok mentális és lelki gyógyulását, a törzsi múltban gyökerező bölcsességeink felelvenítését és hétköznapi életbe való integrálását, illetve a hazai filmipar reformjának előszeleit, amit a technológiai és nemzetközi iparági innovációk és kihívások hívnak életre.
RÉV DÁNIEL
A BIFF, a Cinema Niche, és a Celluloid Nights egyik fő szervezője, mindemellett pedig beszerzési manager a Budapest Filmnél, mondhatjuk, hogy nem unatkozott az elmúlt évben. Ennek ellenére energiája töretlen, a meglévők mellett új mozik meghódításán ügyködik majd 2026-ban.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ban?
Azt hiszem Csoboth Dorka és Novák Erik be- ki- le- fel- szét- meg- át- című filmje volt a legizgibb nekem idén, persze nagyon szerettem a Csendes barátot, illetve, ha számítanak a magyar koprodukciók, akkor eléggé bírtam Sophy Romvári bemutatkozását, a Blue Heron-t is.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Nehéz erre válaszolni, nagyon sok volt. Szinte mindent imádtam, ami bekerült a BIFF (Budapest International Film Festival) idei válogatásába, de kiemelném, mint meglepetést a Follies című kanadai vígjátékot, amit a BIFF után áprilisban a Budapest Film forgalmazásában is elhozunk a magyar mozikba (Szeszélyes kalandok lesz a magyar címe valószínűleg), nagy élmény volt az itthon méltatlanul kevés figyelmet kapó Sound of Falling (A zuhanás hangja), Hong Sang-soo idei egyetlen filmje Berlinből (What Does That Nature Say to You) és talán idefér a 2022-es Trenque Lauquen, amit csak idén láttam először, de azóta is rongyosra hallgatom a soundtrackjét. Na meg persze az új PTA is király mozi volt.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Eléggé vártam a Queer-t még év elején és aztán annyira felbosszantott Guadagnino modorossága, hogy a 25. perctől azt vártam, hogy legyen már vége de mivel nem akart vége lenni még órákon keresztül, ezért valahol a háromnegyede táján felálltam és kijöttem – ráadásul az első sorban ültem a Toldiban egy teltházas premier előtti vetítésen, szóval remélem meg is jegyezte mindenki magának, hogy mekkora homofób tahó vagyok.
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Mivel a munkám egyik legfontosabb eleme a filmnézés, az utóbbi években elég erősen nyomasztottam magam, amikor esetleg pár napig nem jutott időm leülni otthon vagy elmenni a moziba, és szinte mindent kötelezőnek éreztem megnézni, ami elém került. Részben annak köszönhetően, hogy a BIFF-nek idénre kialakult egy nagyon megbízható és szuper válogató csapata, egy kicsit több lehetőségem van megszűrni, hogy milyen címekre szentelek értékes időt és talán kicsit kevésbé nyomasztom magam, ha a nyaralást nem közepes minőségű szerb szerzői filmek társaságában töltöm, ami biztosan jót tett a mentális egészségemnek.
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
„Idióták” vagy Mel Gibson karácsonyi klasszikusa: „A dagadék”
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
Most, hogy a Cinema Niche-nek és a Maszek Filmklubnak is köszönhetően talán kicsit több lehetőség van 35mm-es kópiáról filmet nézni a városban, mint az elmúlt pár évben (ezúton is köszi a közös munkát Dezső barátomnak, illetve Julinak és Misinek a Filmarchívumban), megkerestem pár hete a Cinema City-t, hogy megkérdezzem, hogy mi áll annak útjában, hogy újra üzembe helyezzék az Aréna Pláza IMAX 70mm-es gépét. Sajnos azt a választ kaptam, hogy elég sok minden, de elkezdünk rajta közösen gondolkodni, hogy mit lehetne tenni az ügy érdekében.
Szóval emiatt elég izgatott vagyok, de persze amiatt is, ami miatt az utóbbi két évben mindig, hogy a BIFF-ből egy olyan fesztivált csináljunk 2026-ban, ami egyre inkább meghatározó része a város kulturális életének, vagy akár már a régió környező országaiba is eljut a híre. Emellett persze dolgozom tovább azon, hogy a Budapest Film országos moziforgalmazásában olyan filmek jussanak el a magyar nézőkhöz, amik egyébként elmennének mellettük és hát a Cinema Niche is elég komoly tavaszi szezonra készül.
PODHRADSKÁ LEA
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát dokumentumfilm-rendezőként, idén pedig első egész estés filmjével debütált a 22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon. Az Inkubátor programban készült csontig hatoló alkotása, az Apám lánya egészen személyes, talán pont ezért tud annyira közel vinni a témához. A dokfilm decembertől a mozikban is látható, de a rendező nem dőlt hátra, két filmmel is fog foglalkozni a következő évben. (interjúnk)
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ban?
Idén sajnos nem igazán jutottam el moziba, ugyanakkor bepótoltam egy 2024-es lemaradást. Ritkán dolgoztat meg ennyire film, ennek ellenére Kerekes Péter Wishing on a Star című filmjét emelném ki, aminek csupán annyi magyar vonatkozása van, hogy a rendező beszél magyarul. Fél év elteltével is számtalan kérdésem van a történetvezetéssel és a filmkészítés univerzális kérdéseivel kapcsolatban. Jó iskolapélda arra vonatkozóan, hogy mit jelent az, hogy műfaj és van-e értelme bármilyen filmelméleti határ meghúzásának.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Idén számtalan csehszlovák újhullámos filmet néztem újra. Fájdalmasan humoros és okos filmeket szült a korszak. Menzel, Forman és Chytilová művei aktuálisabbak, mint valaha. Miközben képesek nagyon finoman érzékeltetni az emberi természet árnyalt rétegeit, addig a hatalom és bürokrácia abszurditása, a mindennapok kiszolgáltatottsága végig ott kísért a háttérben. Kísérletező formanyelvük inspiráló számomra.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Wes Anderson filmje, ha jól tudom, 2024-ben elnyerte a legjobb rövidfilmnek járó Oscar-díjat. Valahol szerettem, de egyben rendkívül frusztrálónak is találtam. Végül győzött az utóbbi. Nagyjából 15 perc után feladtam, mert úgy éreztem, mintha bármelyik másik filmjének a kimaradt jeleneteit nézném.
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Az Apám lánya után úgy terveztem, hogy egy kicsit pihenek, és előveszem azt a félbemaradt filmes kutatást, amin 2023–24-ben aktívan dolgoztam. Ehhez képest a közelébe se jutottam. A saját fejlesztésű filmem mellett 2025-ben négy nagyon különböző projekt/ filmzsáner is megtalált. Valamelyikeknél kizárólag íróként, máshol író-rendezőként vagyok jelen. Picit tartottam attól, hogy miként tudok majd egy olyan filmet megírni, ahol a témaválasztás nem saját kútfőből származik, de legnagyobb meglepetésemre ez is tud működni. Pont ezek a kihívások adtak egy új perspektívát és teret a kísérletezésnek.
Kudarc mindig van és lesz, nem érdemel szót, hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Se ajtó, se ablak. (Pelikán elvtárs után szabadon)
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
Jelenleg egy egészestés dokudráma forgatókönyvének utolsó simításainál tartok. A film 2026 nyarán kerül gyártásba. Az év első felében egy saját fejlesztésű egészestés politikai szatírát, a Kecskék és más szent dolgok forgatókönyvét írom majd. A film alaptörténete egy falusi legendából származik, amely szerint a kis közösség lakói a Duna áradása miatt úgy döntenek, hogy elhúzzák a templomukat, hogy megmentsék azt a folyó áradásától. Állítólag sikerült nekik.
TŐKÉS ANNA
Kisgyerekkora óta két dolog határozta meg az életét: a torna és a rajz. Sokáig úgy tűnt, a sport fog nyerni, még egy egyesület edzője is volt, végül mégis a MOME animáció szakán kötött ki. Idén megjelent filmje, Az utolsó dobás a kettőt ötvözi, a talajtorna kegyetlen világát tárja fel, amely elrepettete őt az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál versenyprogramjába. Interjúnk vele. (interjúnk)
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ben?
Ahogy ezen gondolkoztam, szembesültem a ténnyel, hogy fél év csúszásban vagyok a magyar filmekkel immáron egy éve. A kedvenc filmélményem idén ugyanis a Véletlenül írtam egy könyvet című filmmel kapcsolatos. Gyerekekkel közösen néztük meg, szívmelengető volt látni, hogy mennyire élvezték. Előtte mindig animációs filmeket néztünk velük, örülöltem, hogy végre van egy nekik szóló magyar, élőszereplős film. Vitte őket a story, bólogattak, egyetértően sóhajtoztak, vagy pedig a szemüket forgatták átéléssel. Sírni viszont szerencsére csak én sírtam.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
God Is Shy. Ez egy animációs rövidfilm, amit a Primanima fesztiválon láttam. Egy vonatút során a szereplők legmélyebb félelmeiket kérdőjelezik meg és keresik az élet értelmét. A film a végletek között ugrál - anekdotikustól az egzisztenciálisig, a banálistól a különösig, a nyers vázlatoktól a részletekig kidolgozottig. Engem teljesen beszippantott, hogy valami ennyire gyönyörű és undorító tud lenni egyszerre.
Egészestések közül annak örülök, hogy a BIFF-en meg tudtam nézni a Little Amelie or the Character of Rain című filmet. Főleg technikailag találtam lenyűgözőnek.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Az idei évben főleg rövidfilmfesztiválok válogatásait néztem, amiken elképesztő mennyiségű traumafilmet láttam. A sok borzalom, a személyes történetek mind üvöltöttek a kilátástalanságtól, megoldhatatlan helyzetektől. Ha valamiben, akkor a világban csalódtam, hogy ilyen sokakkal és ennyire nagyon kegyetlen tud lenni.
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Szakmailag elképesztő évem volt! Láttam egy olyan mintát, hogy sokan megállnak diplomafilm után, és vagy elhagyják a pályát, vagy hosszú évekig nem csinálnak új filmet. Attól féltem, hogy velem is ez lesz, ha most nem kezdek új filmen dolgozni, akkor később már sose fogok. Így adtam le a Viharkeringőt a 10. Inkubátor programra és a CEE Animation által szervezett Rise & Shine fejlesztő workshopra, és arra egyáltalán nem számítottam, hogy mindkettőbe bekerül a filmtervem. A Viharkeringő fejlesztésével eljutottam egy olyan szintre, amire büszke vagyok, és örömmel dolgozok rajta tovább. Másik amire idén büszke vagyok, hogy Az utolsó dobás - a kezdeti aggodalmaim ellenére végülis - egész nagyot megy. Több díjat is nyert, az pedig elképesztő élmény volt, hogy versenyfilmmel vehettem részt Annecy-ban, ahol ráadásul idén Magyarország volt a kiemelt vendége a fesztiválnak.
Ami megrázó volt, hogy amíg nekem idén ennyire összejöttek a dolgok, azt is látom, hogy sokan elhagyták a pályát.
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Szakmailag kiemelkedő évem volt, de más vonatkozásból eléggé megviselt. Ha film lenne belőle, akkor tragikomédia lenne és az Öröm az Ürömben címmel.
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
A jövő évben főleg a Viharkeringő lesz a fókuszban. Februárban megyünk Clermont Ferrand Shortfilm Marketre, ugyanis a Rise&Shine-on ez a pitch lehetőség volt az egyik díj, amit nyertünk.
A rövidfilm mellett Gelley Bálinttal fejlesztjük a Dunakanyar Szelleme című egészestés filmtervet. Egyelőre ott tartunk, hogy Bálint Cinemirán pitchelte, ahol közönségdíjat nyert vele. Emellett több gyönyörű projekt is van a CUB-ban, amiken dolgozunk, vagy várom, hogy jövőre dolgozhassunk.
GELENCSÉR GÁBOR
Filmtörténész, kritikus, szerző és az ELTE BTK MMI Filmtudomány Tanszékének docense. A ’60-as, ‘70-es évek magyar filmjeinek legnagyobb ismerője, aki legutóbb nálunk Makk Károly születésének 100. évfordulója kapcsán járt a Filmhu Podcastban. Tíz önálló kötete, kb. 300 tanulmánya, kritikája és recenziója jelent meg különböző folyóiratokban, de munkakedve töretlen, 2026-ban is folytatja a Balázs Béla Stúdió történetének feldolgozását.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ben?
A Csendes barát. Tudom, a filmet csak január végétől forgalmazzák, de Velencében és a Cinefesten már bemutatták, mostanáig számos díjat nyert, és itthon is több alkalmi vetítése volt. Úgy gondolom, Enyedi Ildikó művészetének legfontosabb, az életműre leginkább jellemző erényeit mutatja fel a film: az érzékenységet a tapasztalati világon túli jelenségekre, amelyek ugyanakkor nem valamiféle misztikus vagy metafizikus jelentést öltenek, hanem az emberi vágyakról, törekvésekről, reményekről szólnak. Mindezt a Csendes barát kivételes szépséggel, erőteljes színészi alakításokkal és bölcs humorral teszi – szintén a korábbi filmek legjobb pillanatait idézve.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Az Érdekvédelmi terület. Jonathan Glazer a holokauszt-filmek művészetelméleti problémájára adott meggyőző válasz: hogyan lehet az ábrázolhatatlan botrányról beszélni, hogyan lehet azt mozgóképi eszközökkel megmutatni. A haláltábor szomszédságában játszódó történet erre a kérdésre a hiánnyal, illetve az utalással felel, azaz közvetett módon fogalmaz. S ettől válik a történet hátborzongatóvá, meg persze a választott hősöktől, szituációktól. De a koncepciót ezúttal egyenrangúnak érzem a témával, ahogy a film stílusát is, például a plánok rendkívül tudatos komponálását, ahogy jó ideig szinte nem látjuk a szereplők arcát, csak környezetüket.
Elképesztő erejű film – és szinte biztos vagyok benne, hogy ebben benne van a Saul fia tapasztalata. Glazer vélhetően nemcsak látta, hanem tanulmányozta is Nemes Jeles László filmjét.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Igen, de az magyar film volt, így szolidaritásból nem szeretném megnevezni. Csak annyit, hogy szerzői filmről van szó, tehát nem nagyköltségvetésű történelmi filmről. A csalódás az utóbbiakban nem az idei év újdonsága…
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
A remény rabjai.
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
Folytatom a Balázs Béla Stúdió történetének feldolgozását. Sőt, talán befejezem.
PETROVITS GENOVÉVA
fotó: Mayer Bernadette
2025 két fontos filmjének is ő egyengette az útját: év elején az állami támogatás nélkül készült Sünvadászattal indított a magyar mozikban (interjúnk Jakab Julival, illetve Schwechtje Mihállyal), majd megjárta Sarajevo-t Olasz Renátó első egészestés filmjével, a Minden csillaggal, aminek executive producere Tarr Béla, és amely novemberi mozibemutatójával szépen zárhattuk az évet (Olasz Renátóval is beszélgettünk). Bár még 2025-ben válaszolt a kérdésekre, fejben már bőven a következő évben jár, négy különböző stádiumban lévő film létrejöttét és népszerűsítését segíti.
Mi volt a kedvenc új magyar filmed 2025-ban?
Persze nehéz válaszolni, így, hogy két filmem is mozikban debütált. Egy dokumentumfilm ragadott teljesen magával, Lea Podhradská Apám lánya című filme. Pszichológiailag, társadalomkritikailag és filmként is nagyon érdekes. Kutassátok a mozikat, ahol játsszák, rengeteget kaphattok tőle.
Mi volt a kedvenc külföldi filmed az elmúlt évben?
Borzasztó, ezért adom magamnak a legnagyobb szemrehányást idén, de iszonyatosan le vagyok maradva a külföldi filmekkel. Pedig idén Berlinalén, Karlovy Varyban és Szarajevóban is voltam, de totál kiábrándító, filmeket nem tudok nézni a fesztiválokon.
Volt valami, amiben csalódtál, ami kifejezetten felbosszantott?
Egy filmet viszont láttam Palicson, ahova Rudolf Olivér Kaktuszembere miatt utaztam el. Christian Petzold új filmjét ott láttam. Arról csak annyit mondanék, hogy tartsátok magatokat távol tőle.
Hogyan alakult a viszonyod a filmekhez, filmkészítéshez az elmúlt évben? Örömök és csalódások, sikerek és kudarcok – írd meg nekünk néhány mondatban!
Örülök, hogy bemutattunk két filmet, de sajnos csalódásnak élem meg, hogy ilyen kevés ember látta a Sünvadászatot a magyar mozikban. Bízom benne, hogy még a streamingen összeszedi magát. Rengeteget dolgoztunk rajta, de azt hiszem a végére elfáradtunk. Pontosan emlékszem, ahogy állok a Corvin színpadán a Filmszemlés bemutató után és azt érzem, hogy túl sok felelősséget vállaltam magamra és minden hiba eszembe jutott, amiket vétettem, harcok, amiket nem vívtam meg. Nagyon furcsa pillanat volt, egyáltalán nem tudtam örülni a film bemutatásának.
Nemzetközi szinten egyre cinikusabb vagyok a filmes világgal kapcsolatban, de nagyon élvezem ezt a stratégiai játékot, amit a produceri munka jelent. Jó lenne ezt néha kevesebb stresszel megélni.
Ha 2025 egy film lenne, milyen címet adnál neki?
Amit minden évnek adok: Fake it until you make it.
Mik a terveid jövőre, mit vársz 2026-tól?
Annyira benne vagyok konkrét folyamatokban, hogy szinte alig érzem, hogy épp lezárunk egy évet. Nem terveim vannak, hanem különböző projektek megvalósításában vagyok, amiket éppen több kevesebb sikerrel irányítok. 2026 nálam már elkezdődött. De konkrétabban: folytatjuk Olasz Renátó filmjének forgalmazását, Rudolf Olivér Anyám, a szörny című filmjét forgatjuk tavasszal a CCB támogatásának köszönhetően, Mayer Bernadette alkotása is mozikba kerül a következő évben, majd Schwechtje Mihály új filmjét kezdjük előkészíteni az Eurimages támogatásának köszönhetően.
